» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


14 megfelelő bejegyzés.

Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.


Volt egy éjszakai túra Kismaros - Zebegény útvonalon, öt fővel. Danival ketten 212 képet lőttünk, igyekeztem főleg a sajátjaimból válogatni, technikai okokból (zajszint, vaku hatótávja és hasonlók). Most itt 28 képet közlök, ami elég sok egy éjszakai túráról, de egyszerűen nem bírtam lejjebb szorítani, már így is megszakadt a szívem néhány kép likvidálásakor

Vágott beszámoló:

17:17 dankoimilyen volt a túra?
17:17 Haszpruskibiri kibaszott jó
kúúúúúúúúrvajó
és atompara részeken mentünk
17:18 dankoiigen? erdő?
17:18 Haszprusjah q sokszor lóf*t se láttunk
(telihold meg lámpák ellenére)
17:18 dankoizseblámpa?
jaaaa
az kemény
17:18 Haszprushát így világítottunk a fák felé az útról és ellátsz 2 méterig aztán kész
volt valami nagyvad is lol
istvánnal hátul mentünk ketten, daniék hárman elöl... és egyszercsak látjuk h futnak felénk, a bokrok meg mozognak mint állat
elég para volt, ott tanakodtunk h mi legyen, mer hát menni kellett tovább
persze ment egymás paráztatása is
17:20 dankoipl?
17:20 Haszprushát h szemeket látok az erdőben meg ilyenek
17:21 dankoi
mikorra értél haza?
17:22 Haszprusaz út eleje meg úgy emelkedett ilyen éjjel 1-2 között hogy istván véleménye szerint 5 méteren 3 métert... megálltunk pihenni egy picit, istvánnak kapaszkodnia kellett egy fába nekem meg 1 perc alatt úgy megfájdult az állástól a bal lábam h elindulás előtt kénytelen voltam a jobbat terhelni picit
talán 8.00-8:25, ilyesmi
17:24 dankoinemmondtad, hogy hegyi túrázni mentek
amúgy sztem azért tűnt olyannak, mert nem láttátok, h hova léptek
17:25 Haszprusborzalmasan emelkedett, végig azon paráztam h el ne kezdjünk lefele gurulni rajta
majd képen látod
http://censored.haszprus.hu/censored
válts csak a legjobbakat nézetre, ezeken sztem látszik az emelkedő... és mint tudjuk képen nem jön ki igazán
17:36 dankoi
ok
ejha
István lába elég szép szögben állt
17:38 Haszprusjaja
meg azon a képen nem emeltem magasba a gépet hanem néztem át a keresőn és mégis ennyivel fölöttük voltam
sztem a hosszú záridős csoportképek q yok lettek
(15 ill 30 mp-esek) (+ ISO1600 ill ISO800, telihold, szabad ég alatt - a szerk.)
17:53 dankoijaja
csak vmi szabályos formációt kellett volna kitalálni, nem így össze-szét
17:53 Haszprushát hiába szövegeltem nekik
17:54 dankoi
17:55 Haszprusá baze láccik ezeken a képeken ahogy forog a föld
ha nem is az egyes képeken de köztük lépkedve máshol vannak a csillagok

EU-túra

©   Haszprus   |   fotózás, bringa, túra, külföld

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

  • Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
  • Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
  • Cuccok mosása, szárítása
  • Biciklilopás megelőzése
  • Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
  • Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.


2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )



Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.



Dátumból láthatóan kétnapos. Indulás szombat reggel itthonról, vasárnap este pedig vonattal haza. Pillanatnyilag úgy néz ki, kb. 9-en leszünk, de lehet, hogy többen. Megvallom, eléggé idegesít a vadkemping és a vasárnapi strandolás, tekintve a kerékpárom jellegét, if u know what i mean.

Továbbá idegesít a csomaghordozás témája is, mert egy jobb hátizsák ahogy elnézem kb. 30e Ft, és ismerve a környezetemet, utazási szokásaimat, stb, körülbelül x évente használnám, ahol x >= 1, úgy meg kicsit rossz az ár/érték-arány. A sátor összecsomagolva 60 centi hosszú, tehát nagy zsák kell. (Mellé jön még egy hálózsák, polifoam, fényképező, kaja, ital, papucs, 1-2 ruha, jobban nem részletezném.)

A fényképező. Két gép közül kell választanom. Az egyik az elnyűtt ám kicsi Nikon 885, a másik meg a Canon 350D. Előbbinek sajnos kifakult a képe (borzalmasan szar), utóbbi meg egy monstrum, a váz és az obi önmagában 1 kiló, és valamibe tenni is kell. Előbbit könnyebb előszedni és elpakolni, utóbbinak jó a képminősége. Hogy melyiket viszem, asszem majd a hátizsák és/vagy egyéb csomagtartó alkalmatosságok függvénye lesz.

Ezek vannak most.

Ja és készítettem magamnak egy elég durva edzéstervet az elkövetkezendő egy hónapra, de nemtom mennyire fog sikerülni betartanom, tekintve hogy nem vagyok sportember. (Bár megjegyzem, ez a dolog rengeteget változott az elmúlt hónapokban, minden egyéb rovására )



Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.


My precious (Scott G-Zero FX)

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.


életjel

Update 06:47:

Eredetileg egy Pilisvörösvár-Pilisvörösvár útvonalat akartunk megjárni, de valahogy Piliscsabán lyukadtunk ki. Nemgáz. Szerintem kurvajó volt az egész, három hónapja várok már rá. Szereztem hozzá bakancsot, zoknit, termoszt, kesztyűt, elemlámpát, tartalék elemeket, szóval jól felkészülve mentem (a forró rumos teáról már ne is beszéljünk). Feltétlenül kell még ilyen, lehetőleg minél több. 5 réteg ruha volt rajtam felül, alul pedig a jégeralsó teljesítette a dolgát, minden komponens kiválóan, mert nem fáztam, csak amikor a vonatra vártunk visszafelé.

Szóba került nyárra valami sátrazás, cangás túra, meg egy durvább barlangmászás is. Az éjszakai túra amennyire felmértem, mindenkinek bejött, bár volt akinek problémája akadt a hideggel. Nekem szerencsére nem, de ez úgyis mindegy lesz 1-2 hónap múlva.


Utolsó bejelentkezés

©   Haszprus   |   túra

Lehet, hogy ez az utolsó bejelentkezésem, bejegyzésem. Szerettem ezt a blogot, kellemes admin felülete volt, sok hozzászólás érkezett. Voltak szép pillanataink.

Legyetek jók, és emlékezzetek az überbloggerre.

Budapest,
2006. február 4.

Haszprus




» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.