Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.
Az iwiw-vel szemben a myVIP-t nem veszem komolyan. Éjjel mondta WiZARD, hogy lett ismerősök száma szerinti top100-as lista az oldalon. Mondom jólvan, bekattintgatok mindenkit, nem érdekel a myVIP-s profilom. Ez volt 01:30-kor. Az első 5 percben 2-en visszaigazoltak, reggelre pedig 25-tel nőtt az ismerőseim száma.
Na ehhez szóljatok.
Update 09:42: ezen bejegyzés írása alatt még négyen visszaigazoltak 
Egy linuxos egy kicsit úgy érzi magát az öltönyös IT-menedzserek között, mint egy metálos a drága és igen igényes dance-klubban.
Hogy neki mennyire igaza van 
Ennek a bejegyzésnek két apropója van. Az egyik, hogy Mainframe beszólt, hogy szétoffoljuk a bejegyzését az alternatív PDF-nézegetők témájában. A másik pedig az, hogy úgy veszem észre, hogy egyre nehezebb olyan Windows alkalmazást találni, amelyet nem kell telepítgetni, nincs ezernyi sallangja és nem háromszáz megát foglal, funkcionalitástól függetlenül. Ebben a bejegyzésben szeretném négy kis hasznos windowsos programocskára felhívni a figyelmet négy különböző felhasználási területen, amelyek pont azzal szerettették meg magukat, hogy baromi kicsik és mégis ugyanazt a funkcionalitást tudják nyújtani, mint bloatware társaik.
eredetiMedia Playert idéző kis médialejátszó alkalmazás, ellátva a ma már kötelezőnek számító funkcionalitással (pl DVD-lejátszás), és nyílt forráskóddal.
Aki ismer még ehhez hasonló kicsi és hasznos programokat Windows alá, ne tartsa magában!
Hogy a jó életbe' tarthat egy egyszerű J2EE+JSP alkalmazás fordítása 2 perc 14 másodpercig??? Valami Java szakértő felvilágosíthatna, hogy ez miért olyan fasza, mint amilyennek kikiáltják.
Update: csak a teljesség kedvéért, mielőtt valaki azzal kezdené, hogy szar a gépem, igen, tényleg szar. 1.4 GHz Centrino, 512 MB RAM. Na de könyörgöm, ez majdnemhogy egy Hello World!
szintű program mindössze... Akkor számoljunk egy picit utána. Szokásos edit-compile-test fejlesztési módszert feltételezve ez azt jelenti, hogy ha extrém gyorsan editálok, akkor is két és fél perc, amíg lefordul a program, utána még másfél perc, amíg a tesztelésnél az alkalmazásszerver lefordítja a JSP oldalt (mert azt a deploy során nem teszi meg), és így kb négypercenként jutok el oda, hogy újból szerkeszthessem a programot. nem számolva a swappeléssel járó időkiesést, ami minimum további fél perc, ugyanis a fordítás és a deploy kitol gyakorlatilag mindent a memóriából a swapre, beleértve a Firefoxot is, amiben tesztelek. Azt hiszem, nem ezt hívják rapid application development
-nek.
Elérhető lett végre a Google Web Toolkit, amely segítségével állítólag egyszerűbben készíthetünk webes AJAX-os alkalmazásokat (feltételezem, hogy ugyanennek a toolkit-nek a forkja van a GMail vagy a Google Calendar mögött is). Úgyhogy most már semmi akadálya az Überblog AJAX-alapú újraírásának, igaz, Haszprus?
A legenda szerint Worf agyából pattant ki az ötlet, hogy mekkorát robbanna egy ilyen _újság_. Aztán amikor nagyjából két éve összehívott hármunkat a második emeleti 1 szobás bútorozatlan lakásába, előadta. Előadta, hogy arra gondolt, hogy kellene egy olyan újságot csinálni amilyen még nincs. Legyen mondjuk informatikai, hiszen ehhez még értünk is valamennyire. Aztán legyen mondjuk az átlagnál igényesebb, hogy ha valaki meglátja az utcán és kicsit is foglalkozik kompjúterrel, akkor a kezébe akarja venni. Aztán legyen mondjuk ingyenes. Mekkorát fog pukkanni, te jó ég, ingyenes informatikai magazin ami mindennek a tetejébe nem a szokásos wc papírra van nyomva, hanem igényes, csillivilli papiruszra. Szóval mutogatta ott a képeket közben csillogó szemekkel áradozott róla, A mérete ilyen lesz, hogy ezzel is feltűnést keltsen, ennyi oldal lesz, a dizájn is kész, tessék, szerintem szupi meg amúgyis, most mi baj lehetne.
Ez jellemző volt rá. Ez a sugárzó, sokszor már-már buta és irrealalisztikus optimizmzus, persze ezt akkor még nem tudtuk. Talán ezért is hittünk neki. Hirtelen ott abban a pici lakásban négyen elhittük, hogy Worf valami hatalmas ötlettel állt elő és ha akarjuk, hamarosan újságkiadó lesz belőlünk.
sHaMaLt lett a tízezredik komment-id boldog tulajdonosa. Nyereményének átvételével kapcsolatban kérjük, keresse fel kollégáinkat az info@sohivatal.hu címen.
A másik dolog, hogy sHaMaLt bLOGjáról elvetődtem az Internet Wayback Machine-ra, ahol megnéztem az egykori news.hu-t. Hatalmas móka. Sajnos a logót valamiért elvitte a cica, pedig jelentősen hozzájárult a site arculatához 
Februárban USAban vettem egy fekete iPod nanot. Nagyon szép új állapotában, karcmentesen, de minden azzal volt tele a neten, hogy milyen könnyen karcolódik, így egyből vettem egy bőr tokot is hozzá. A bőrtok jó, mert ütéstől is védi valamennyire, meg nem is karcolódik, viszont 2x olyan vastag azzal, mint nélküle, és az Ipod szépségét se mutatja meg, de minden cuccomra nagyon vigyázok, gyűlölöm ha karcos valami, így maradt a tok. Neten bukkantam az Invisible Shield nevű cuccra, ami egy vékony átlátszó öntapadós fólia, direkt ilyen kütyükre. A gyártó állítása szerint nagyon strapabíró, nem lehet megkarcolni, széttépni... Nagyon magabiztosak, hisz örök garanciát vállalnak rá, és cserélik, ha mégis megkarcolódna. Állítólag az amerikai hadsereg részére fejlesztették eredetileg a fóliát, hogy a helikopterek rotorját megvédje mindenféle külső hatástól. Természetesen továbbfejlesztették a fóliát, öntapadóssá, és egyben nyomtalanul eltávolíthatóvá tették. Túl sok cikket nem találtam róla, de úgy gondoltam megér 1 próbát, így megrendeltem.
