350d - 2006 július - 8 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2014
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
2012
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2010
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Haszprus

Normafa dankoival

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás normafa

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Haszprus

LAN-pardey @ Orca

©   Haszprus   |   350d barátok buli fotózás

Élőben a lanpartiról…

Kilencen vagyunk, asszem, ja tizen, de kilenc gép Nagyon profi egyébként Eddig ment Counter-Strike: Source orrba-szájba, tegnap 16-tól kb (bár én már régebb óta itt vagyok). Bringával tekertem le, és hamarosan úgy is távozom, de csak ideiglenesen aludni, meg délutánra beiktattam dankoival egy Normafát, még mielőtt a lanpartiról értesültem volna. Ezek mennek. Estétől meg újra lan, elvileg vasárnap valameddig.

(Ezt a bejegyzést hajnal 5-kor írtam csak véletlenül elfelejtettem publikálni…)

Haszprus

Velencei-tó bringával

©   Haszprus   |   12e 350d art barátok bringa fotózás történelem túra

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

Haszprus

Durva downhill Balagéval

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás

Balagéval jóideje akartunk egyet lejtőzni a Normafánál, és ma ez végre megvalósult Tali a fogaskerekű lenti végállomásánál, fel a második fogaskerekűvel (mert az elsőre nem engedett a vérkomoly security 8-nál több embert, miközben vártunk kb. 20-an, a fogas meg persze töküres volt), aztán fent zúzás. Egy darabig az általam ismert útvonalon mentünk, Balage már itt is öngyilkos tempót diktált, de próbáltam alkalmazkodni. Aztán rátértünk egy általam eddig fel nem fedezett útra, ami valami iszonyat durva volt bármihez képest ahol eddig jártam.

Rendkívül lejtős, 20-40 centis letörésekkel teli, porzós csuszamlós agyaggal, sziklákkal, fatörzsekkel fedett pálya, minden eddigi terephez viszonyítva atomdurva. (Talán a Mátyás-hegy közelíti meg valamennyire, de ott nincsenek letörések, csak csuszamlós kövek.) Kénytelen is voltam az út felén letolni a bringát, még így is a hanyattesés veszélye fenyegetett, ami rendkívül kellemetlen lett volna, tekintettel a hátamon helyet foglaló fotós cuccra.

Valóban érdemes elgondolkodni védőöltözeten. Nem tudom mikor megyek ide legközelebb, de az tuti hogy egy darabig ezt szigorúan csak fotós cucc nélkül vállalom. Leérvén a féktárcsán kishíján rántottát lehetett sütni.

Szóval nem kérdés hogy ez volt eddig a legdurvább trip, és noha hazaérvén Balagénak még azt mondtam hogy nem tudom jövök/megyek-e ide újra, most már biztos, csak hátizsák nélkül. Vagy esetleg üres hátizsákkal, gerincvédelem gyanánt.

Hajnalban 66,8, túra után 65,8 kg. Március 19-én 75,5 kg voltam.

Haszprus

Hármashatár-hegy

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás hármashatár hegy hűvösvölgy

Végre-végre-végre, Hármashatár-hegy, jeah, ez is megvót.

A jobb oldalon látható térképet a túrámnak végülis majdnem a legvégén találtam, és fel sincs rajta tűntetve, amerről indultam (hűvösvölgyi erdő bejárata), de mindegy, a Határ-nyeregtől megvan az út. A térképre baloldalon lépünk be, és jobbra lent hagyjuk el, irdatlan sebességgel. Azért pingáltam erre a fotózott cuccra az útvonalat, mert fel van tűntetve rajta a Nelli-pihenő, meg még csomó minden, ami megkönnyítette a tájékozódásomat, és amin tegnap fél órát szenvedtem mindenféle szar térképpel, az ezen pillanat alatt megerősödött, hogy jól gondoltam. A térképen középtájt található egy sárga csíkkal jelzett kerékpáros turistaút, nos én azt se nagyon javaslom felfelé, vagy legalábbis elindultam rajta, de néhány tízméter után meggondoltam magam, mert sziklás, rázós, nagyon emelkedős. A körbetúra (kékkel jelzett útvonalam) pedig rendkívül kellemes erdőrészeken visz, szépen kiegyengetett úton. Ma futókkal is találkoztam ott.

Ami a szúnyogokat illeti, a helyzet minden eddiginél katasztrofálisabb volt Hűvösvölgyben, nemtom mi lenne a megoldás, valszeg az hogy szénné (szénebbé) kell gyúrnom a lábamat és gyorsan átérni azon a részen

Jöjjönenek hát a képek, amik a szokásosnál kissé exhibicionistábbra sikerültek, mert fáradt voltam és a saját cuccaimat volt legegyszerűbb fotózni, azok ugyanis mindig körülöttem voltak Az első kép kivételével egyébként valamennyi ugyanott készült, nevezetesen a Hármashatár-hegy legmagasabb pontján (495m).

További képek az útvonalról a Hűvösvölgy - Mátyás-hegy túránál találhatók, az ugyanis jelentős részben egyezett a maival.

Haszprus

Hűvösvölgy - Mátyás-hegy

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás hűvösvölgy történelem

Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.

Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.

Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)

Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit

Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.

Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.

Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.

Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.