» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


4 megfelelő bejegyzés.

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.


Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.

Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.

Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)

Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit

Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.

Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.

Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.

Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.


Kondilog 2006

©   Haszprus   |   kondi, történelem

Ez egy olyan bejegyzés, ahova update-ek formájában fogom nyomni hogy mikor kondiztam, így nem zavarok vele senkit, mégis vhol követhető. Excel táblázatot ennek nem akarok, bár akkor frankón lehetne havi kimutatásokat nyomni hogy mennyit kondiztam meg ilyesmi… Hmm.

  1. 2006. júl. 02.
  2. 2006. júl. 04.
  3. 2006. júl. 05. - a vádligép eredménye néhány elpattant ér a vállamban (itthon tűnt fel)
  4. 2006. júl. 07. - a) elfelejtettem italt vinni, b) kiváncsi vagyok mekkora alak edzhetett előttem, mert a 150-200 kilós vádligépet odébb tolta hogy jobban beférhessen a sarokban levő lábtológéphez, amire pedig a terhelést a maximális 100 kilóra állította de még pluszba rádobott 60 kiló korongot is
  5. 2006. júl. 10.
  6. 2006. júl. 12. - fekvepados izgalmak, 40 kiló a hasfalon. Ennyivel hagytam abba végülis a nyári kondit egy csuklósérülés miatt.
  7. 2006. okt. 09.
  8. 2006. okt. 25. borzalmas fáradtság lett úrrá rajtam. szálkásítani próbáltam. a fekvepad végig foglalt volt
  9. 2006. okt. 27.
  10. 2006. okt. 31. fekvepadon 35 kiló, ennyivel hagytam ott a sch-et, és mentem át a Vidába.
  11. 2006. nov. 03. dankoival a Vidában
  12. 2006. nov. 04. dankoival a Vidában. Banyek a mai edzés rendesen lefárasztott. Kaptam egy háromnapos edzéstervet. Vettem kondis kesztyűt. Kár, hogy messze van a Vida. Ha közelebb lenne, lehet hogy mennék akár heti 5-6x, nagyon megtetszett a dolog. Ülő vádligép 15 kg atomdurva lábremegés mellett.
  13. 2006. nov. 06. dankoi @ Vida, vettem egy havibérletet, fekvepadon egy sorozat 45 kilóval.
  14. 2006. nov. 07. dankoi @ Vida, értelemszerűen
  15. 2006. nov. 10. @ Vida. Elvileg hátas nap, de a végén többek közt fekvepadoztam is, 35 kilóval nyolcas sorozatok, jónéhány (6+, nemtom pontosan). Segítő nélkül egyelőre, nomeg ilyen fáradtan nem merek feljebb menni.
  16. 2006. nov. 11. félig dankoival @ Vida
  17. 2006. nov. 13. dankoi @ Vida, fekvepadon egy 8-as sorozat 50 kilóval, bár az utolsót csak segítséggel tudtam kinyomni
  18. 2006. nov. 14. dankoi @ Vida. Lábfeszítőgépen 2 10-es sorozat 40 kg-mal.
  19. 2006. nov. 17. dankoi @ Vida
  20. 2006. nov. 18. dankoi @ Vida. Álló vádligépen 2 15-ös sorozat 35 kg-mal. Ülő vádligépen egy 15-ös sorozat minimális remegéssel 45 kg-mal. (Asszem.) Scott-pad 10 kg, erőlködve, de ha van idő még akkor nem ez a vége. Kéne valami táblázatba logolni ezeket a dolgokat.
  21. 2006. nov. 19. @ Vida, hétfőn megszokott programmal. Fekvepadon egyedül 3x10x40 kg. + álló vádligép 3x15x35kg, ülő vádligépes sorozatok csak 35 kg-mal. Úgy látszik fáradt volt a lábam tegnapról. Ja ezen sorozatok mellett nyomtam kisebb súlyokkal is de azokat nem írom le.
  22. 2006. nov. 20. @ Vida. Először lábnapi program (kihagyva: lábhajlítás állva, meg kevesebb sorozat néhány dologból), aztán néhány egyéb cucc. Ülő vádligépen 15-ös ismétlésszámmal 25, 35, 40, 45, 50 kg. Ez eddig rekord pedig tegnap és tegnapelőtt is vádliztam. Fog ez menni hamarosan még feljebb is egyébként, szvsz, de nem rohanok sehova. Fekvepadon a max: 2x8x45kg (segítő nélkül). Gyanítom, ment volna még tovább is, csak feladtam a pad védelmét . Nembaj, ez nem a fekvenyomós nap. Összenyomás impander géppel ha jól emléxem max 65 kilóval. Triceps előrenyomás csigán max 1x8x20kg (eddig minden sorozatot 15 kilóval nyomtam).
  23. 2006. nov. 21. @ Vida. Nyomtam egy ülő vádligépet, egy sorozat sikerült 55 kilóval.
  24. 2006. nov. 22. @ Vida. Biceps scott-padon 1x8x12,5 kg. Vállvonogatás 4x20x19 kg (eddig 4x20x16kg).
  25. 2006. nov. 25. dankoi @ Vida, kombinált nap
  26. 2006. nov. 26. @ Vida, hétfői program
  27. 2006. nov. 27. dankoi @ Vida, hétfői program harangozással: 1x40, 3x60 kg; fekvenyomás: 20x20, 10x35, 8x40, 8x50 (segítség nélkül!), 8x45 kg.
  28. 2006. nov. 28. dankoi @ Vida, pénteki program (hát, derék) - eheti lábazás skipelve. Lehúzás szélesen tarkóhoz: 10x35, 8x40, 8x45, 8x50 kg, méghozza sztem elég szépen. Eddig 8x45 volt a max. Vállfeszítés L-karos gépen: 12x35, 10x40, 10x45, 10x50. Asszem itt eddig 45 volt a max.
  29. 2006. dec 2. dankoi @ Vida. Bikkibu 8x8kg; nyakból nyomás állva (új gyak) 2x20kg, 2-3x8x25kg; biceps állva 3x8x20kg de nem megy teljesen szabályosan; scott-pad 10x10kg, 3x8x15kg; biceps állva 3x10x8kg; ülő vádligépen 15x55kg (ilyen már volt), de asszem ment volna tovább is némi pihenéssel.
  30. 2006. dec. 18. dankoi @ Vida, kicsit több mint két hét kihagyás után. Vettem új bérletet. István bíztatására kipróbáltam fekvepadon a 60-at. Azt mondta, ha egyszer kinyomom, az oké. Megvolt kétszer, a második minimális segítséggel. Én azonban egyáltalán nem éreztem a segítség mértékét, nem tudtam rá figyelni, azt hittem hogy sokkal többet segített, úgyhogy a harmadiknak inkább nem is mentem neki, azt hittem nem lenne meg. Na majd legközelebb.
  31. 2006. dec. 19. dankoi @ Vida. Lábazós nap, mindenből fejlődtem egy csomót. Vádli állva 35->40 kg; Vádli ülve 55->60 kg; Lábnyújtás gépen 40->45 kg; Lábtolás gépen 35->50 kg; Guggolás 30->37 kg; Lábhajlítás fekve 25->35 kg. A lábhajlítás ülve+állva gyakorlatokat kihagytuk mert hulla voltam.
  32. 2006. dec. 22. dankoi @ Vida. Nyakból nyomás: 25->30 kg; Vállvonogatás kézi súllyal: 19->24; Biceps állva: 20->25; Biceps kézi súllyal: 9->10.
  33. 2006. dec. 24. @ sch. Banyek itt ugyanazok a súlyok teljesen más nehézségűek Pl. álló vádligépet 75 kilóval nyomom simán (vs 40), és bedurran egy sorozattól a vádlim, míg a vidánál ez a hatás egyáltalán nem így jelentkezik, ill. terheli a hátamat/gerincemet, míg a sch-nél szinte egyáltalán nem. Érdekes. Aztán triceps lenyomás csigán 55 kilóval simán (vs 40)…
  34. 2006. dec. 27. dankoi @ Vida
  35. 2006. dec. 28. dankoi @ Vida. Lábazós nap. Vádli állva 40->45; Vádli ülve 60->75 (úgy emlékeztem baszki hogy 65-tel nyomtam múltkor és arra rátettem merészen egy 10-est... hát ezexerint 15-öt tettem 60-ra atyaisten mennyi tartalékom lehet még??); Lábnyújtás gépen 45->50; Guggolás 37->40 (megpróbáltam 45-öt de egy kilengés miatt abbahagytam a második kinyomás után); Lábhajlítás ülve 55->70 (és itt sok tartalékot gyanítok még)
  36. 2006. dec. 29. @ Vida, hát/derék, decemberben először. Siettem mert közelgett a zárás, viszont k. fáradt voltam, mert ma is voltam normafázni. Az a helyzet hogy a kondi meg bringa egy napra k. sok. Viszont vittem magammal a logomat, és amiből tudtam, megpróbáltam rápakolni még. Ígyhát: Lehúzás szélesen tarkóhoz: 50->55 (igazából ebben most nem vagyok biztos hogy az utolsót is meg tudtam-e csinálni); Evezés melltámaszos gépen: 45->55; Vállfeszítés L-karos gépen: 50->65 (ez viszont eléggé könnyedén). Az utolsó két gyakorlatot kihagytam mert kifutottam az időből meg amúgy is hulla voltam.
  37. 2006. dec. 30. dankoi @ Vida. Dőlt oldalemelés padon: 8->9; Vállvonogatás kézi súllyal: 24->26; meg volt még néhány egyéb előrelépési kísérletem is, de ezekhez még idő kell. Ez volt hát 2006 utolsó kondija. Teljesítménygrafikon november-decemberről.

Kondi 2006

©   Haszprus   |   történelem, kondi, úszás

Na, vettem még félév elején erre a félévre egy kondibérletet a SCH-be 5000 Ft-ért (bruttó), most kezdem használni, évközben nem is akartam volna. Így nyáron teljesen kényelmes késő este a hűvösben átsétálgatni, kinyitni a termet, nincs benn senki, minden eszköz az enyém, nincs konfrontáció. A SCH konditerme szűkös, az az igazság. Nagyon. De így este jó. Úgyhogy most az idei év első alkalmával már kapásból 1 óra 50 percet voltam lenn, és igazából meg se kottyant. Némi túlzással. De semmi hasonló nincs ahhoz, mint ami tavaly volt (remegő karok, stb, pedig legjobb emlékeim szerint akkor egy órát se voltam lenn). Hiába, az itthoni minimáledzés, az úszás és a bringázás megteszi a maga hatását.

Egy valamit sajnálok, de marhára - hogy nem kezdtem átjárni korábban, mert valami hihetetlen jó volt ma, járni fogok ezerrel. És kéne szerezni a MAFC-hoz is egy bérletet (uszoda), csak az lényegesen macerásabb sport és nincs nyitva éjjel az ilyen aszociális alakok kedvéért.

Egyébként most azért mentem át, mert tegnap és ma megtapasztaltam, hogy egyszerűen már nem bírom ezt a mennyiségű bringázást, muszáj pihenőnapokat tartsak, mert mindkét alkalommal visszafordultam a Normafához vezető úton, egyszerűen túlzottan megterheltem a lábaimat.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.