Haszprus überblog

Haszprus überblog

bazmeg ráesett a fejemre a bringa a durva dh-nál miután átfordultam a kormányon

A protektoroknak megvan az a hátránya hogy olyan helyeket is elkezdesz favorizálni bennük, amikhez technikailag még nem érsz fel. A durva dh-n csak akkor jövök le esés nélkül, ha a biciklit magam mellett eresztem

(Egyébként egy 3 centi átmérőjű durvább, és egy 1 centis említésre alig méltó finomabb horzsolást szereztem. A térdprotektorok kismértékben karcolódtak. Nagyon örülök, hogy rajtam voltak. A bal csuklómat lehet hogy egy időre hazavágtam, a tenyerem sajog. Különösebben nincs bajom, de majd holnap meglátom mi a helyzet és ha bírom akkor megyek esni megint. )

(Kedd reggel a fékkart amortizáltam egy kicsit ugyanott.)

Azért az bennem van keményen, hogy itt előbb-utóbb le akarok jönni esés nélkül. Ez egyáltalán nem biztos, hogy idén sikerülni fog, sőt szerintem kizárt, mert van egy rész amitől fullface nélkül marhára félek, bár múltkor már komolyan gondolkodtam rajta. Minden alkalommal egyre jobban megy, egyre többet vagyok a bringán mint mellette.

Az Axo Padlock kesztyű tenyere bizony lehetne vastagabb.

Nos, Mf is részese volt a Haszprus által kiagyalt, megszervezett, és azóta már írásba is foglalt Fertő-tó körüli bringatúrának. Ezért én is megírom.

nrg, dap, Attila és jómagam nyomtunk tegnap egy dh-t a Katlannál, ott egy kis ökörködés (aminek inkább szemlélője vagyok), megnéztük a teleszkópomat, én is megnéztem Attiláét - neki szintén egy G-Zero FX van, csak nem 2005-ös hanem 2003-mas, viszont valami komolyabb hátsó teleszkóppal, elöl pedig nem Manitou Axel hanem Manitou Black, a tárcsafék pedig hidraulikus. A helyzet az, hogy iszonyat gyengén jár az első teleszkópom, mint azt már az éjszakai túrán Kicsiével összemérve megállapítottam, illetve régóta gyanakodtam rá, csak eddig nem voltak hasonló gépek körülöttem. Talán olajcsere lenne a megoldás, passz. Örülnék, ha megúsznám ennyivel. Amennyiben ez nem elégséges, akkor nemtom mit kéne tenni, erősen kérdéses hogy miként lehet garanciális problémának beállítani azt, hogy szarabbul jár a teló, mint ahogy kéne, mert hogy mutatom meg hogy hogy kéne? … A bolton múlik, és nyilvánvaló hogy nem fogják lecserélni, noha az is nyilvánvaló hogy a telónak nem így kéne működnie.

A Katlantól aztán visszatekertünk oda ahonnan jöttünk, a Normafa tetejére, majd meglátogattuk a durva dh részt. Hát az a hely továbbra is elég para, egy - ruházat alapján - hardcore dh-s az orrunk előtt taknyolt egy nagyot. Persze nem a ruha teszi az embert, úgyhogy most látszatra én is úgy tűnök mint valami komolyabb dh-s aztán nem. De most már tudom a telóra fogni (Tényleg gáz a teló. Attila szerint: mintha merevvázas lenne. Hát annyira azért nem gáz, de kétségtelenül dobálják a kövek a gépet nagyon, ami azt jelenti hogy a kormányozhatóság és úttartás töredéke az övéknek, a fékezési képességem szintén, mert ugye ha egy kőre amikor rámegyek, nem húzódik be a teló, akkor a kőről való lejövetelkor nincs miből visszarugózzon, ergo addig leszek a földtől távol, amíg szimplán a gravitáció vissza nem húz.) Most már tudjuk miért sérültem le csuklóra, amikor ugrálni próbáltam… Nem nyeli el rendesen a teló az ütést. És talán ezért fáj azóta is folyamatosan (kicsit).

Mi legyen a telóval?

Update 15:50: jött egy videó (Én nem nyújtok rajta semmi performance-ot, viszont marhára tetszik, és jobban lehet látni rajta hogy úgy kb. miről van szó )

nrg-vel és dappal nyomtunk egy kis lájtos downhillt. Lájtosat? Hát nem is tom, mondjuk persze a fogalmon belül, hogy downhill, lájtos volt (mit várnánk 4 hónapi bringázás után?), de nekem a keményebb túráim közé tartozott, le is fáradtam. Számomra új terepen voltunk (Széchenyi-hegy, Katlan), kevés kővel, viszont nyomvájúk - amiket nem igazán szívlelek -, akadtak rendesen.

Volt valami erdei trükkpálya is, egy nagy vízmosásban számos nyomvonal utalt arra hogy itt szoktak ökörködni a bevállalós arcok. A vízmosás max mélysége mondjuk olyan 4 méter lehet, és több U alakú útvonalon lehet átmenni rajta (lejtő, majd emelkedő). Van letörés is, van kisebb és nagyobb szimpla lejtő-emelkedő, és van ahol ez egy kanyarral van egyesítve. Utóbbi végéhez a dh-sok hoztak valami prespánlemeznek látszó tárgyat is, mert kezdték kifékezni a talajt az útból, gondolom

Az egyik U betűről van videó amit dap meg a haverja készített nemrég. Quicktime játssza le, nemtom mi a proper kiterjesztése, aviként terjed, és itt van belőle egy screenshot. Átmentünk rajta mindhárman, nekiindulni nagy elhatározást igényel, de benne lenni nem parás. Nrg megpróbálta visszafelé is, amíg egyszer majdnem hanyattesett, aztán akkor úgy döntött hogy most ennyi elég

A teleszkópom viszont elég lassan jár, hiába van 130mm-es útja, egyáltalán nem mozogja ki a dolgokat, dobálja az út a kormányt mint állat. Letöltöttem tegnap egy Manitou Axel 2004-es szerelési útmutatót, ott azt írja hogy 10 használatonként zsírozni kell, ill. a legelején le kell mérni ilyen-olyan besüllyedéseket (terheléssel ill terhelés nélkül), és aszerint beállítani valamit. Természetesen ezek közül semmi se történt meg, és mintha emlékeim szerint eleinte jobban is mozgott volna. Ez nem biztos. Lényeg hogy jó lenne ezügyben valamit lépni. A szerviztől nem sokat remélek, mert náluk már rákérdeztem még az eleje felé, hogy miket kell karbantartani, és alapvetően azt mondták hogy semmit… Ez nyilván nekik jó, mert kevesebb meló, és hamarabb megy tönkre a cuccom is, nekem viszont nem mondhatnám.

A protektorokat kezdem szokni, és örülök hogy rajtam vannak, kevésbé para.

Voltam megint a Sixsixone-nál, és a múltkorival együtt most ezekkel nyomom:

• Sixsixone 2x4 alkar- és könyökvédő (ez van múltkorról, már az éjszakai túrán hasznát vettem)
• Sixsixone Race sípcsont- és térdvédő
• Sixsixone Pro Bomber undershort, középső gatya mindenféle párnával ill. műanyag védelemmel
• Axo Padlock 2007 teljesen fedő kesztyű

A viseletükről. Mielőtt nyeregbe pattantam volna, eltöltöttem bennük egy kis időt. A sípcsont- és térdvédő nem javasolható utcai viseletnek Elég kényelmetlen. Az alkar- és könyökvédőt már kétszer használtam bringán, az teljesen oké, illetve bringáról leszállva sem fog el a vágy, hogy lekapjam őket, valójában tényleg nagyon kényelmes viselet. Lehet, hogy lábra is ilyet kellett volna vegyek (Race helyett 4x4), de a Race nagyobb védelmet nyújt (legalábbis elöl), mert keményebb. Cserébe kényelmetlen, meleg, és hátul nem véd, bár szerintem amitől hátul a 4x4 megvéd, az amúgy is csak optikai sérülés lehet. A Pro Bomber undershort elsőre ülés közben elég fura (mármint széken, nem bringán), mert a hatalmas merevítések nyomják kicsit a csípőt, de nem nagyon para. Állva abszolút semmi gáz, és a bringán ülés inkább az állásra hasonlít, a lábak helyzete miatt. Az Axo Padlock kesztyűt csak az előző Scott Endurance-hoz tudom hasonlítani, értelemszerűen az egy sokkal jobban szellőző valami volt, nemcsak ahol nem fed, hanem az egész. Ezt el kell fogadni, de a teszttekerésemen nem okozott problémát. Ami az általa nyújtott védelem szintjét illeti, fenntartásaim vannak (nincs szilikonbetét a tenyerén), de majd kiderül. Sajnos félúton rámszakadt az ég, úgyhogy csak 8 km-t tekertem, és erdőbe nem jutottam el.

Mindezekben a cuccokban nyáron elég kínkeserves lehet menni, ez a megvételük előtt is nyilvánvaló volt, úgyhogy egy részüket a hűvösebb napokra érdemes tartalékolni, vagy rá kell szánni az időt és a helyszínen beöltözni.

A fentiek alapján úgy tűnhet, mintha egy protektornak az lenne a lényege, hogy kényelmes legyen. Nyilván nem ez az elsődleges cél, viszont egyelőre nem voltam bennük erdőben, nem estem, úgyhogy csak erről tudok nyilatkozni. Ezek alól kivételt képez a könyök és alkarprotektor, ami nagyon jól vizsgázott, azért is lelkesültem be és vettem meg a többit is.

Update, egy nappal később. Nos voltam a Normafán, lejöttem, eléggé le van már darálva a hátsó kerekem (szerintem rendesen meghosszabbodott a fékutam is és hamarabb farol ki a kerék, de lehet hogy csak képzelődöm), fel van ázva a talaj, és éppen kátrányt kenegetnek a durva dh bejáratánál lévő aszfalton, utoljára két hónapja voltam ott, meg még sötétedett is, úgyhogy most nem kockáztattam meg azt a részt, pedig alapvetően azért mentem. Viszont betonon is lassabban megyek, nemtom, lehet hogy nincs meg a megfelelő nyomás a kerekekben, valahogy instabilnak érzem az egész gépet, félek hogy kanyarban vagy fékezésnél kicsúszik alólam, szóval tök óvatos vagyok, de lehet - sőt biztos - hogy beparáztam az elmúlt napokban elszenvedett balesetsorozatom miatt. Meg kicsit féltem is a protektorok épségét. Majd ha elmúlik az újdonság varázsa, meg veszek új külsőt, meg felszárad a talaj, meg egy darabig megúszom esés nélkül… Addig meg nyomom így lájtosan és szokom a protektorokat. Egyébként szerintem nyáron még 35 fokban se izzadtam le így, mint most ~22-ben a védőcucc alatt, pedig felfelé nem is tekertem, vitt a fogas.

Egyelőre nem tudok pozitív tapasztalatokkal szolgálni tehát, csak a könyök-/alkarvédőről, mert abban estem, és megtapasztaltam hogy milyen sokat ért, a többivel még nem, csak a macerát éreztem eddig Na majd változik ez, és írok újra.

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus

936912 pageload

vs

_VDavid

3069 pageload

	most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
	bazeg beteg állat kivel voltatok?
	életre szóló élmény volt két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
	De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
	hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

_{(Schloddi az osztálylistára)}

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!

Ki a f*sz rak terelőkarókat a bringaút közepére (kanyarba, szintkülönbségnél!)? Hogy száradna le a … b+, folyt volna le az apja térdén amikor még folyékony volt. (Különben a nyáron 50-100 alkalommal jártam arra, máig sértetlenül.)

Vettem alkar-/könyökvédőt (Sixsixone 2x4 elbow/forearm), de most nem volt szükség rá, megúsztam azzal hogy kibiri kib*szottul fáj a vállam. VÁÁÁÁÁÁÁ b+ rosszul mozdultam, egyre rosszabb ááá. Qrva életbe. Itt ülök eltorzult arccal és szenvedek az élet súlya alatt.

A Sixsixone forgalmazónak nincs M-es méretű térd-/sípcsontvédője, milyen ország ez? (Amúgy érdemes ellátogatni oda (Fő u 79, a Kacsa utcán jobbra fordulsz és ott), van sokminden. És sokminden nincs, de inkább van mint nincs.)

Norbyval meg taliztam és elhoztam a Pizza-Pazzában lőtt képeit.

Update 17:12: bár eleinte kétségeim voltak hogy vajon mennyit ér ez, tulajdonképpen meggyőző próba odaütögetni az ajtófélfához a kart fedetlenül, ill. fedetten. Egész biztosan sokat tompít egy ütésből.

Ez érdekelne engem. Lerakhatom-e egy telttermes előadás erejéig az st f nagyban, ill. egy gyéren látogatott előadáson az ie007-ben? Schloddi már látott az E épület 8. emeletén egy tanteremben bringát, meg szerinte a K is tele van velük. Nem tudom, amerre én járok, ott még egy darabot nem láttam az épületekben.

Mondanom sem kell, hogy kint nem hagyom, ezeket a tanácsokat most alapból vessük el.

nagyban / óriásban

nrg-vel - aki 3-4 éve űzi az ipart - nyomtunk egy - nemlájtos - Hármashatár-hegyet. Persze az ő állítása szerint nyilván lájtos volt, de ne higgyetek neki A térképen a halálfejnél felnyaltam a földet - kicsit kifejtve, ez volt a 8. vagy 9. esésem, egyben az eddigi legdurvább (de még mindig semmi komoly), de szerencsére itt is negyed óra alatt megszűntek a fájdalmaim. Egy nyomvályúban mentem, vagy abba tévedtem, vagy valami ilyesmi, az oldalfalán kibillentem az egyensúlyból, bringa kormánya be a földbe, két tenyerem, a jobb vállam és az állam szintén. A sisakomról is el kellett távolítanom néhány levelet. Komolyabb baj nem történt, relatíve puha talajra érkeztem, és a kesztyűm szilikonpárnái is jó munkát végeztek. (Szilikon rulez!) A lámpám viszont leesett, és részben eltört a gyorscsatlakozója Mégiscsak jó döntés volt, hogy a km-órám a stucnin van, nem pedig a kormányon.

Kéne egy fullface. Meg sokminden, de ez egy kemény világ (főleg mert nem találok egy normális választékkal rendelkező bringaboltot).

Most már tudok defektet javítani, de amit utána gondoltam, az az volt, hogy soha, soha többet.

Szerintem elég kellemetlen munka, alapvetően írtózom mindenféle fizikai munkától (incl. a saját szgépem szerelése), meg a kosztól is, namost ez mindkettőből ad rendesen, azonban egy dolog kétségtelen, éspedig hogy nem könnyű elfelejteni az itt szerzett tapasztalatokat, azaz legközelebb ha lerobbanok, és van defektjavító készletem akkor semmi sem áll utamba, egy dolgon kívül: a kosz sosem lesz kevesebb. Ha az erdő közepén nem tudsz 5 percenként kezetmosni (sőt még ritkábban sem), akkor lehet hogy olajos lesz a ruhád, ami anyagilag máris nagyobb bukta, mint szerelőre bízni a dolgot, kivéve ha szexinek találod az olajfoltot a fehér pólód közepén.

Vajon ha van nálam defektjavító készlet és mondjuk tudom hogy 5 perc tolással elérhetek egy bringaboltot, nekiállnék-e foltozgatni a kerekemet? Nem tudom, ez nehéz kérdés. A defektjavító készlet viszont nem nehéz, úgyhogy a táskában ott a helye. A pótbelső helyzete már más, mert az sajnos iszonyat sokat nyom, már ahhoz képest, hogy milyen gyakran van rá szükség.

Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.

• 2003-ról is csináltam ilyen táblázatot

János-hegy. Itt rendezik az országos downhill bajnokságot, afaik. Dankoival most már azt is tudjuk, hogy miért. Neki volt közben egy esése egy kanyarban, meg tartottunk egy másik pihit is, így negyven perc alatt értünk le. Szóval nemrossz erdei szakasz egyébként, mondjuk a nehezebb fajtából, legalábbis bizonyos részeken, mert a kilátótól lefelé indulva elég sokáig tele van kövekkel, amik dobják jobbra-balra a kereket, meg eléggé lejt is, plusz meg van tűzdelve földfogó lépcsőkkel. Lényeg hogy ha itt begyorsul az ember akkor a megállás nem feltétlen önerőből fog történni

Meglepetésemre kereszteztük azt a lejtőt, ahol legelőször normafáztam, de most nem jöttünk a bringáról leszállós szakaszon. Később átsuhantunk a libegő alatt is ahol megálltunk egy kis pihire meg fotószünetre. Továbbmenve pedig kilyukadtunk a durva downhill rész aljára, legalábbis először azt hittem hogy az aljára, aztán rájöttem hogy hátra van még néhány tolva biciklit eresztős rész Mellesleg eljött mellettünk egy fazon, akit én sajnos nem láttam akció közben, de dankoi szerint lazán lejött a sziklás fordulóban Később elzúzott mellettem, és amit láttam, az alapján nem kételkedem Durva. Persze fullface meg mindenféle protektor, iszonyat durva telóút meg úgy egyébként is robosztus downhill bringa volt alatta. Lehet hogy versenyző volt, nemtom, elég profin nyomta.

Az a helyzet hogy ilyenkor persze megfordul az emberben hogy kéne fullface, kéne mindenféle protektor, meg hosszútávon egy jobban downhillre kihegyezett bringa, csak a probléma ott van hogy ezekkel lefelé tényleg jól lehet jönni de azon a párszáz méteren vagy néhány km-en kívül haladási/szellőzési szempontból halál egy ilyen felszerelés/gép.

Fő a biztonság

Dankoival lenyomtuk a Hármashatár-hegyet. Lefelé vezető erdőből most is juthatott volna több, különösen a felfelé vezető szakasz hosszát tekintve, de ez egy kemény világ Mindenesetre én részemről lefelé sok helyen marhajól szórakoztam (34-es átlag egy adott részen), és a felfelé vezető szakasz is csak azért fájt, mert átéreztem dankoi helyzetét Meg kell mondjam, sokkal lazább útra emlékeztem, mint amilyen valójában. Egyébként nagyjából a múltkori túraútvonalat követtük. Viszont jó lenne most már rájönni, hogy fentről merre kell elindulni, hogy ide lyukadjon ki az ember… Bár szerintem ez az út lefelé is túl meredek, a padlófékes témában a nyílt törésekhez hasonlóan nincs semmi poén.

dankoi javaslatára pénteken meglátogattuk a Margit-szigetet, én meg megtoldottam ezt egy kis svenkeléssel. Későre járt, ezért a dolog nem volt annyira egyszerű (fényproblémák, ugye). Na nézzük, mire jutottunk.

A rólam készült képeket csak demonstrációs célzattal teszem ide, miszerint a svenkelés nem annyira egyszerű feladat (Főleg idegen géppel…) (Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a túra megelőzte a Budakeszi zúzást, még ha arról előbb írtam is.)

Magamnak megjegyzem, hogy próbáljak 1/100-as záridőhöz alkalmas körülményeket teremteni bringás svenkeléshez. (A fenti képek záridejei balról jobbra 1/50, 1/30, 1/8, 1/25 - azaz szegény dankoi eleve rosszabb esélyekkel indult, hiába tekertük fel az ISO-t, a nap könyörtelenül kibabrált vele/velünk.)

A traktoros csávó nagy arc volt Integetett is nekünk

Baloldalt ez történik ha nem tudod mikor van vége a 30 mp-es expozíciónak Jobb oldalt pedig egy hdr felvétel tetszeleg (-2, 0, +2-es expozíció-kompenzációkból). Érdeklődők a 32-es képpel vessék össze. (Igazából fekete háttéren kéne…) Megjegyzem, rossz(ul beállított) monitorral a képek sokat vesztenek tartalmukból, gondolok itt a sötét részekre. Kalibráld a monitorodat úgy, hogy mindegyik színt meg tudd különböztetni az alábbi szürkeskálán:

General pix, rövidrezárva… készültek egyéb tájképek is, de tekintve hogy így is 19 kép szerepel itt, azok közlését most mellőzöm.

Találtunk a Normafáról Budakeszi felé menet még múltkorában egy atomdurva lejtőt, ami önmagában még bevállalható lenne, ha egy egyenes placc lenne utána, de a végén marha gyorsan meg kell állni, mert különben találkozás egy földfallal, ami kellemetlen lehet, ráadásul a lejtő alján egy emelkedő kezdődik ami miatt a súly hátsó kerék fölé mozgatása nemesebb szervek bedarálásával fenyeget, ezért ezt a verziót nem erőltettem. Svenkelés közepes látószög mellett (a képeket egymás alá helyezve az ablakok/fülek közt lapozva érdemes fogyasztani):

Svenkelés közepes telével:

Néhány újabb jól sikerült telesvenk. Vegyük észre, hogy noha ugrásról/földet érésről szó sincs, a teló - a lejtő végén - csontig becsúszik.

_Haszprus

Pix © dankoi.

Az erdőben Normafától Budakeszi felé egyébként 21 km/h-s átlag, és 46-os maximum. Hazafelé a Budakeszi úton 62,7-es max. Megtett út 28,81 km, 18,1-es átlaggal. (Nem számítva természetesen a fogast a Városmajortól a Széchenyi-hegyig.