» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


50 megfelelő bejegyzés.

Megint egy elég sikeres évet tudhatok magam mögött, időnként úgy érzem hogy a csúcs felé közeledek.

  • Egy éve dolgozom a Mátrixban, hullámzó kedélyállapottal, most egy ideje újra eléggé elégedett vagyok vele. Rengeteg energiát merítek belőle és élvezem amit csinálok.
  • Linz/Hagenberg Software Parkban angolul továbbképzés, első nagyobb utam autóval, nulla rutinnal, külföldön, fizetős autópályán, tökismeretlen helyen, tökegyedül, határidővel és célpontokkal, sikeresen teljesítve.
  • A Projekt
  • Hollandia 7 nap nyaralás Juditéknál, ennek végülis jelentős részéről egyszerűen lusta voltam felpakolni a képeket
  • Barátokkal rengeteg kontakt (messze nincs minden a blogon, nemtom feltűnt-e bárkinek), mélyebbre szövődő kapcsolatok (Rita, Mainframe, GuNN, Balage, WiZARD, Anett, Gabi és a többiek.)
  • Jelentős önbizalomnövekedés, nyitás mások felé, spontaneitás növekedése, optimizmus megjelenése a gondolkodásomban, imidzsváltás, komplett személyiségcsere
  • Bea
  • Fejvadászok és egyéb állásajánlatok, két vezető fejlesztő pozíció, nem hagynak nyugodni (01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11)
  • BME tavaszi félévben 35 kredit (munka mellett)
  • Különlakás (erről nem írtam semmit, szóval most mondom: nagyjából külön vagyok)

Amúgy meg boldog új évet mindenkinek

dec. 28. 16:09 Képek! Egy csomó dologról nem készült kép (vagy nem publikus), de amiről igen, arról összedobtam egy tematikus kollekciót. Enjoy. (Lehet, hogy kéne vennem egy minél kisebb hiperkompakt fényképezőt, ami azért rendelkezik vakuval meg nem annyira gáz mint a teló, a 350D-hez meg egy külső vakut.)

dec. 29. 19:00 vettem sony w170-et, majd írok róla.


Sokat változtam az elmúlt időkben, egyre-másra történtek velem a legjobb dolgok, amiket csak el tudtam képzelni. Ezeket a dolgokat én értem el.

A PersonalDNA teszten 2,5 év alatt Generous Realistből Animated Leaderré váltam (nagylelkű realistából ~életteli/lelkes vezető, for those who don't speak english ). Örülök neki. Úgy érzem szinte minden a legfaszábban megy, nagyon is jó irányban haladok, alapjában véve elégedett vagyok a dolgaimmal. A teszten elért mutatóim teljesen eltérnek a 2,5 évvel ezelőtti önmagamtól. Igazából alaposan meglepődtem, amikor megláttam az eltérést, de teljesen reális a dolog, számítottam rá hogy változtam ebben-abban, de arra nem, hogy gyakorlatilag teljesen átalakultam.

A PersonalDNA tesztem új eredménye.

POWER.

Ugyanakkor még mindig van amiben jelentős fejlődés áll előttem. Annak a végén vajon hogy fogom érezni majd magam?

Na itt ez a kép. A 2,5 évvel ezelőtti állapotot mutatja, de ha fölé viszed az egeret, akkor a mostanit. Egészen elképesztő, gyakorlatilag egy másik személy vagyok. Önbizalmam 4-ről 92-re ment (ez azt jelenti hogy a tesztet kitöltő 30 ezer ember 92%-a kisebb önbizalommal rendelkezik), nyitottságom 4-ről 52-re, extrovertáltságom 6-ról 84-re, a másokba vetett bizalmam 10-ről 62-re, a saját sorsom fölötti kontrollérzetem 42-ről 90-re. Ezeknek mindnek örülök mint az állat. Ezeket a dolgokat gyakorlatilag napról napra érzem magamban. Ahogy sétálok a folyosón, ahogy utazok a villamoson, ahogy zenét hallgatok, ahogy gondolkodom a jelenemről és a jövőmről. Az empátiám 60-ról 22-re csökkent, ez tök érdekes, és nem tudom pontosan megmondani, hogy mi áll mögötte (míg a fenti változásokat meg tudom magyarázni). Valamilyen szinten zavar, mert problémáim vannak belőle.

POWER.

És tudjátok mi még a nagyon fura? Hogy azt hiszem pesszimistából kezdek optimista lenni. A legkomolyabban mondom, hogy ez igencsak megdöbbentő számomra. Nyáron észleltem valamivel kapcsolatban ezt, és azóta erőteljesen felfelé ível a dolog.

Kéne járni gyúrni meg megjavíttatni a bringát, ha már egyszer lecseréltem a felét. Újra kedvem van ezekhez a dolgokhoz. Meg blogot fejleszteni. Meg a munkába még többet belenyomni. Tanulni ezt-azt. Fejleszteni magamon és visszaforgatni a megszerzett többletet. Építeni a dolgaimat, magamat. Nem véletlen az önmenedzsment címke sem (egy része trusted). Pár dolgot tényleg meg kéne valósítani. Pl. szakmailag szeretnék még rengeteget fejlődni mostanság. Mindig is szerettem volna. Hogy nagyszerű megoldásokat szállíthassak. Az energiám és a stabilitásom jelentős részét a munkámból nyerem (mint ahogy arra Bea rávilágított), ezért baromi fontos, hogy ott valami magas színvonalú dolgot hozhassak létre.


Scientology alert

©   mainframe   |   bme, life

Csak egy apró figyelmeztetés mindenkinek, aki a BME/ELTE felé a hídfőtől vezető sétálóutcán kialakult kis ideiglenes karácsonyi vásárban közlekedik a közeljövőben: egy szcientológus kirendeltség is kitelepült oda, Ingyenes stressz teszt álnéven. E-méter, Dianetika, Lronhubbard, ami csak kell. Szóval mielőtt még akármilyen okból is megáll ott akárki, gondolkodjon el jó-e az ha kapcsolatba kerül a szcientológiával (=nem).

Hívjátok fel erre barátaitok, ismerőseitek, vagy bárki figyelmét, aki úgy érzitek, erre rászorul (pl. épp ott áll a bódéjuknál), mert a szcientológia veszélyes.

dec. 01. 21:37: Van backtrack-ünk egy kontra-szcientológia blogon, nézzétek meg, ott képek is vannak. (Igen, én csináltam, még ma... Már félek is hogy milyen szörnyű haraggal sújtanak majd le rám a hubbardiánusok. )



Quotes

©   Haszprus   |   life
Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni......
Amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. De sokszor olyan sokáig bámuljuk sajnálattal a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik nyitva van.
Watch what people do, not what they say. Behavior is a much better indicator than feedback forms.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegülve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Az ellen nem véd

©   Haszprus   |   life

Oké tehát tegnap este amikor hazamentem, nem bootolt a gépem, és egyéb furcsaságok vannak, ezért az elektronikus elérhetőségem jelentős mértékben sérült. A hiba elhárításán az elkövetkezendő napokban fogok dolgozni nagy erőkkel.

Szolgálati közleményünket olvashatták.

Update 13:26: visszakaptam a 20-as számomat, a 70-est hanyagoljátok, köszi.

Update 19:52: van netem jeah! mondjuk valszeg elveszett az összes dokumentumom

Update 22:05:

Haszprus van egy kibaszott vicces hírem
a backup vinyó is elszállt
Tibi
Haszprus volt egy 80g-s vinyóm full backuppal
Tibi ez nekem tényleg vicces
Haszprus hát nekem is, mármint, itt vigyorgok rajta

De így tényleg, most már kezdek jó lenni ezekben a dolgokban, először kilépett az életemből valaki ((ő lépett ki?) vagy valami ilyesmi ), utána a mobilomnak elvesztettem a pinjét és a pukját, aztán hazajöttem hogy egyeztessek valakivel egy talit és amikor leírtam hogy ma tutira találkozunk, abban a pillanatban áramszünet lett az egész környéken, fejből meg nem kentem a számát, aztán újra lett áram és a Windows login képernyője után megint áramszünet lett, mondom ilyen nincs, és végül még a gépem is szarrámegy, szóval értitek, ez nem egy szerencsés sorozat, de a frizura mégis tart, mert valamitől érdekes módon egyszerűen jó kedvem van és pl. a gép szarrámenése sem igazán tudott felbaszni, meg most az se hogy még a fél éve kimentett backupjaimat is cseszhetem.

Az igazság az, hogy van egy csomó jó dolog is, de azokról most nem.





70

©   Haszprus   |   life

Egy darabig csak a 70-es számomon vagyok elérhető mer az új 20-asnak elfelejtettem a pinjét a pukja meg meg sincs, vagy mittom, na lépek el, szevasztok.

Aki nem tudja a számomat annak nyilván tökmindegy.

Update szep. 24. 13:45: megint a 20-as él.


Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.


Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Invalidusok temploma: Itt található Napóleon sírja.

Luxembourg-kert
Moulin Rouge
Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

Notre Dame

Panthéon (nem nagy szám)

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Pompidou központ

Sacré-Coeur

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Szajna part
Végül a közlekedésről pár fotó

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.





  • 03.00 Elalvás
  • 04.00 Ébredés, elalvás
  • 06.00 Kelés
  • 07.00 Fodrász
  • 10.00 Thai masszázs
  • 11.45 Meki
  • 12.00 Meló
  • 14.00 Meló rosszhír
  • 15.00 Telefonok, taliszervezés (Judit, GuNN, Rita, Mf)
  • 16.00 Mf tali @ MÁV (gecijót dumáltunk)
  • 20.00 Mf @ Blaha, MMS Juditnak (egy csaj megnéz a megállóban)
  • 20.30 Mf @ Blaha Burger King (két jócsaj távolról megnéz a Burger Kingben, később rájövünk hogy rondák voltak. kibaszott pech. )
  • 21.00 Judit tali (+ Mf) @ Keleti
  • 21.50 Westend tetőterasz
  • 24.00 Judit goodbye
  • 04.30 Back to bed
  • xx.xx slp

  • 07.30 Kelés

Endless power.


Kicsit a Development Processhez kiegészítőleg (de nem az ott levő két képpel kapcsolatban).

Judit, 2008.07.21. 9:03:24 látványos egyébként
Judit nagyon durva, hogy hogy tudod alakítani magad...
Judit hát, mit mondhatnék, respect
GuNN, 2008.08.22. 23:13:27 kurvajolcsinalod

És még egy idézet. Power.

Ez a bejegyzés és a Development Process is jóval többről szól, mint amennyi le van benne írva. Nem lehet mindent leírni.





Hello baby :)

©   Haszprus   |   buli, life, mátrix, kocsi, vagi, 350d

Igen, a képen fáradt vagyok, mert kiszívott, leégetett ez a nap is.

Ma egyébként rengeteget fejlődött a vezetési stílusom a dinamikus/merész/agresszív irányba. Balcsira kicsit nyomtam jeepben, hazafelé meg majdnem végig én hoztam a társaságot (a km-órán 180-at láttam, panasz nem volt, bár Csaba fenyegetően közölte mögöttem, hogy halászlét evett ).

A képen látható személygépjármű nem az enyém. Még.



Elmondom mi a bajom a mai Gay Pride felvonulással, de nem az amire gondoltok. Hanem az, hogy emiatt áll a nagykörút (egyéb helyszínekkel egyetemben). Igen, a 4-6-os is (illetve kétrészletben, pótlóval, háromnegyed szakaszon, stb.). Valaki magyarázza meg, hogy akárkinek támad valami ötlete, érzése, gondolata, akármije, annak miért kell ezt feltétlenül valami felvonulásban kiélnie? Ez ennyire jó buli? Miért van, hogy ha valaki elégedetlen a kormánnyal, vagy csak simán a választott pártja rendezvényére megy el tömegesen, vagy meleg, vagy akármi, az azonnal összeverődik egy párszázas-ezres tömegbe, és végigvonul a város egyik létfontosságú ütőerét képező főúton?

És ide tartozik az összes idióta városi rendezvény, a nevetséges másfélkilométeres futóversenyek elhízott belvárosi kispolgároknak, a futáshoz tudvalevőleg ideális (not) aszfalton, a tapinthatóan sűrű szmogban, illetve az amúgy támogatandó Critical Mass is. Miért, ó miért kell azzal felhívni a figyelmet magára mindenkinek, hogy egy napra megbénítja a város amúgy sem jól működő közlekedését? (jó, tudom, a BKV ilyenkor nem termel veszteséget, legalább ) Miért nem tudtak a melegek pl. a Városligeten át vonulni?

Tudom, hogy ez így van Nyugaton is (minden amerikai filmben egy felvonulás forgatagában rázza le az üldözőit a főhős), meg hogy ez kell hogy felhívja a figyelmet, meg miegyéb, de szerintem nem mindenáron. És szerintem az ilyenkor dugóban/lezárt utcában/akárhol megrekedt autós hangos kurvaanyázása teljesen jogos. Ha holnap eszünkbe jut, hogy az Überblogot még nem ismerik elegen, és ezért végig akarunk menni gyalog a Róbert Károly körúton, akkor mi a fasz van? Mindenki állj, mi most megmutatjuk magunkat? (És pontosan ezért sz@rom le hogy épp a melegek vonultak fel. Tőlem lehetett volna a Alkoholista Fókaidomárok Önismereti Köre is.) Értitek...

(Tudom, beszóltam a Critical Massre. Tépjetek szét.)


A vasárnap délelőtt egy kis kocsikázással telt egy 2008-as Subaru Impreza WRX STi társaságában. Az autó egyszerűen fantasztikus volt. 300 lóerő, 407nm, 1040kg, 0-100-ra ha ügyesek vagyunk 5.6mp. Állandó összkerékhajtás, állítható nyomatékelosztással, alapból 40% előre, 60% hátra.

A vezetési élményt azonban nehéz szavakba foglalni. Az autó olyan erős, hogy gyorsabban felgyorsul 0-60-ra, mint amennyi idő alatt megáll. Egyébként ezt a döbbenetes gyorsulást annyira nem is lehet érezni az autóban, mint amennyire először hittem. Mentem szépen Budaörsön a reptér mellett, 90-el szerencsétlenkedtek előttem, vissza háromba, padló, és azt vettem észre, hogy hoppá, már 160-al megyek. Az állandó összkerékhajtásnak köszönhetően minden egyes állórajt minimális kerék elpörgéssel jár, és úgy megindulunk, hogy ha nem tartjuk erősen a fejünket simán hátra csapódik. Az autó egyébként nagyon kezes, elektronikával is lehet dobálni a seggét, bár egy idő után beavatkozik és ilyenkor elveszi a gázt 1-2 másodpercre amíg összeszedjük az autót. Ha pedig kikapcsoljuk akkor ügyesen lehet játszadozni vele, bár közúton nem érdemes ezzel szórakozni. A fékek annyira nem nyerték el a tetszésemet, azt hittem sokkal jobban fognak fogni, de tévedtem, vagy csak tényleg nem lehetett annyira érezni a lassulást mint a már említett gyorsulást.
Az útfekvéséről nem tudok túl sokat nyilatkozni, mert nem volt olyan hű de sok kanyar, mindenesetre érezhető volt, hogy nem hétköznapi autót vezetek.

Sajnos a belseje eléggé puritán, kb. olyan, mint Suzukié, kemény kopogós műanyag, béna alumínium utánzat, stb. Viszont az ülés az nagyon jól fog és elég jó anyaga van a bőrnek.
Sokan mondták, hogy az Imprezaknak híresen kemény a kuplungja, mert ugye erős motorhoz kemény kuplung jár, sajnos összehasonlítási alapom nincsen, de szerintem nem volt olyan vészes, mint ahogy azt több helyen megírták az előző modell esetében, lehet hogy kicsit finomítottak már rajta ennél. A fogyasztás nem túl kedvező, de ha megnézzük, hogy milyen technika van alattunk akkor talán megbocsátható. Ha kiheréljük, és állandóan állórajtot veszünk a piros lámpáknál, akkor olyan 22 literrel beéri százon, de általában nem közlekedik így az ember, normál városi használat mellett meg 11-12 liter, ami ekkora teljesítménynél szerintem simán elfogadható.

Ezzel egy kisebb álmom vált valóra, csak sajnos nem volt elég idő a kipróbálásra, így bővebb beszámolót nem tudok írni, majd egyszer talán több időt is együtt tölthetek egy ilyen autóval. Az autó 11,5 millió újonnan, sajnos nem túl olcsó, de ennyi pénzért hasonló tudású élményautót az Evo-n kívül keresve sem találunk. Kéne


Tökéletesnek felépített intellektuális imidzsünkön egy gyors twist: az elmúlt két napban sikerült azonosulnom egy másik, rendkívül közkedvelt réteggel, zenehallgatás, öltözködés, vezetési stílus, és minden egyéb tekintetében…

Felfedeztem továbbá azokat a bácsikákat, akik a tízezer forintos ladájukban ülve pontosan tudják, hogy halál nyugodtan nekedmehetnek, mert nem származik belőle anyagi káruk Mondom, a kurvaélet, itt nem én vagyok a forgalom legveszélyesebb eleme, jobb lesz vigyázni

Egy hét alatt fogytam 4+ kilót, kéri valaki a receptet? (72-68)

Disclaimer: a kocsi nem az enyímé, csak úgy csinálok, mintha. Na jó, még úgy se csinálok.



Hirtelenfelindult poszt, mert Mf unalmában beleolvasott egy villamoson utazó néni válla fölött a sztármagazinjába (fujjnemszabad), és két egymást követő oldalon két olyan személlyel találkozott, mint XY, a Fábry Show-ban bemutatott vécésnéni (sic!), illetve YX, az M1 Telesportjának az egyik műsorvezetőnője (aki terhes, ez a hír). A mi sztárjaink, kéremszépen....

A kommentek között pedig olvashattok egy kezdeményezést a női pólus kiegyensúlyozására itt a blogon.


Önlab szóbeli után bementem a drapp öltönyömben a mekibe, ahol egyébként közel naponta látnak, a pultos most azonban tanácstalanul és zavartan állt egy pár másodpercig, aztán kérdő pillantást vetett a munkatársára hogy most mi legyen, végül visszanézett rám, és jónapottal köszönt. Kibaszott vicces volt.


Ingyen hitel?

©   The GuNN   |   l0lzor, life, sux, szánalmas

Többször akartam már írni erről a témáról, de valahogy csak most jutottam el idáig. Gondolom mára már mindenkinek ismerős a történet, hogy ha tv-t, mikrót, akármit akarsz venni, akkor mindenhol tolják a pofádba, hogy Öcsém, ne viccelj! Te ki akarod fizetni egybe?! Háfigyeljémá'! Vedd meg nálunk részletre! Mi most ingyen hitelt adunk neked! Aztán fogja magát a jóhiszemű customer és nekiáll számolgatni. Egy tv esetében mondjuk cirka 200 ezer forintról van szó. Megveszem most egybe, és akkor mondjuk a büdzsémben lesz egy viszonylag jelentős output, vagy megveszem tényleg erre a jópofa csakmostcsakitt ingyenhitelre és akkor kényelmesen havonta törlesztek 10-20 ezer forintokat. A hülyének is megéri.

Azonban szerintem ezt csak addig gondolja valaki, amíg közvetlenül a hitelfelvétel előtt sor nem kerül az ún. hitelképesség-vizsgálatra. Ez a képződmény a XXI. század nagy csodája. Elmondom, hogy szerintem ez hogy néz ki.


Szokták emlegetni, hogy diplomás munkanélküliség. Szerintetek van ilyen?

Engem biztosan nem érint, és kissé értetlenül is állok a kifejezés előtt. Az elmúlt hónapokban arra lyukadtam ki, hogy egy diplomás vagy kapásból elhelyezkedik valami korrektül fizető állásban szakterületi konkrét gyakorlati ismeretek birtokában (mert mondjuk komolyan foglalkozott valamilyen területtel már a diplomás éveiben is), vagy talál egy olyan céget, amely rövidebb, vagy hosszabb kiképzés után megfelelő tudással ruházza fel, és alkalmazza. Ilyenből több hirdetéssel is találkoztam mostanság (cégek részéről), illetve láttam egy simonyi szakkollégiumos videót, ahol kb. ugyanezt elmondták olyan cégek vezetői, mint pl. Microsoft stb.

Nyilván nem arról beszélek, hogy a diplomás ember azért nem lesz munkanélküli, mert legrosszabb esetben a mekiben fog dolgozni, hanem egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki a szakmai végzettségének megfelelő állást ne tudjon találni.

Egyébként informatikáról beszélek, de egyéb irányú tapasztalatok, vagy vélemények is érdekelnek.


BME-n éppen Önlab beszámolót tartottam, nade mikor kellett bejelenteni hogy bombariadó van és kiürítik az épületet? Naná hogy pont amikor a prezentációm kellős közepén voltam! Banyek! Tarthatom újra, vehetek ki szabadnapot, elvesz a következő vizsgám felkészüléséből stb, és az elmúlt egy hétben ez már a második amit valami baromság - külső tényező - miatt meg kell ismételnem. (Szmm-ből pl. nem volt jó a prezentációs gép videokártyája és ezért elnapoltuk egy héttel.)

A mátrixban viszont ma ez a gyönyörűség várt, gyorsan kibontottuk és belőttük.

Bónuszképként valami rejtélyes dobozok amik szintén ma érkeztek.

A képek minőségéért ezúton is elnézést kérek az emberiségtől.


Ma elmentünk az Aréna Plázához a barátnőmmel, mert délelőtt olvastam, hogy a KTM jóvoltából 2 óránként lesz freestyle motoros bemutató. Mint tudjuk a plázát a régi lóversenypálya helyére építették, amelynek a tribünje műemlékké lett nyilvánítva. Most ebből az alkalomból a nézők ismét használatba vehették, hogy betöltse eredeti funkcióját. Vajon a tribün építtetői kalkuláltak azzal, hogy több mint száz év múlva egy pláza motoros bemutatóját fogják innen figyelni a nézők?




Mf a bliccman

©   mainframe   |   howto, life, bkv, magyarország

Mainframe izgalmas akcióba kezd(ett): Budapest metróhálózatában 20 alkalommal fog ellenőrzésen áthaladni lejárt bérlettel, azt szabályosan felmutatva az ellenőröknek. Tessék kommentben megtippelni, hogy ebből hány alkalommal fog fennakadni a rostán. A legközelebbi tippet adók között egy barátságos mosolyt és egy vállveregetést sorsolunk ki. (A nyugtalankodók kedvéért megjegyzem hogy a lejárt bérlet alatt van egy szép szabályos, aktuális is, a durva konfrontációk elkerülése végett.)


Olyan esetem volt hogy megkészültök ((c) Belgä)! Elmentem a családdal húsvét alkalmából lazítani egy ilyen wellness-szerű hotelbe. Ott volt egy ilyen rendezvény, hogy általános állapotfelmérés. Na most erről kiderült hogy egy ügyesen bújtatott termékbemutató (hangsúlyozom semmi ilyen hülyeségről szó nem volt, ez egy rendes, fizetős (ráadásul nem is keveset fizetős) tartózkodás volt). Itt a sztori, hallga csak!


5 nap Londonban

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, anglia

Az elmúlt héten volt szerencsém ellátogatni Londonba 5 napra, amelyről gondoltam írok most egy kis rövid beszámolót. Ez a poszt inkább a saját tapasztalataimra fog épülni, és nem arról fog szólni, hogy merre jártam, mit csináltam.

Először is az utazásról pár szót. Mielőtt valaki neki indulna repülővel Londonnak, és valamelyik fapados járatot választaná, netalántán Lutonra akarna érkezni, azt mindenképpen számolja bele, hogy Luton Londontól, nem túlzás, ha azt mondom, rohadt messze van. Busszal 1,5 óra a Viktória állomás. A transzfer elég drága, így mindenféleképpen érdemes neten foglalni, akár 3 nappal előtte is, mert akkor 6-8 fontra kijön, míg a helyszínen fizetve 12 font az GreenLine-nál, ami ugyanaz, mint az EasyBus.

London egy nagyon sokszínű város, amely mára már elérte a 7 millió főt. Legszembetűnőbb dolog azonban az, hogy az igazi őshonos angolok lassan kezdenek kisebbségbe kerülni. Egy metrós utazásom folytán elkezdtem számolgatni, hogy a velem szemben ülő sorban hány bevándorló lehet. 10 emberből legalább 4-5 valamilyen más nemzetiségű volt, fekete, indiai, kínai, vietnámi, turbános pakisztáni, stb. Nem tudom, hogy bírják szerencsétlen angolok ezt a sok bevándorlót, de az biztos, hogy ha Magyarországon ennyi kisebbségi lenne, akkor engem marhára idegesítenének.
Szerencsére mi ennek a veszélynek nem vagyunk ki téve, hisz ki akarna ide jönni?

Amellett, hogy ennyi embert kell eltartani, London eléggé kulturált város. Nincsen annyi eldobált cigarettacsikk, mint itthon, a falak nincsenek összefirkálva, szép rendezett minden és rend van mindenhol. Hajléktalant is csak egyet láttunk az öt nap során, illetve valószínűleg volt még egy, csak hát az a McDonalds-ban vacsorázott és nem volt olyan áporodott ótvaros, mint az itthoni csövik, de azért látszódott, hogy az volt. Mellesleg a meki ugyannyiba kerül, mint itthon, így nem számít luxusnak, sőt inkább ilyen gagyibb helyként tartják számon, mert 4,5 font egy menü, míg az utcán egy szendvicsért is elkérnek ennyit. A minimálbér meg több, mint négyszerese mint itthoni, azaz kb. olyan, mint ha Magyarországon egy menü 350 forintba kerülne. Szóval bárki megteheti, hogy ott eszik, ezért is láthattunk csövest a mekiben.

A közlekedés egyszerűen fergeteges. Metróval szó szerint mindenhová el lehet jutni. Alig van pár olyan megálló, ahol nem lehetne átszállni másik járatra. A felszíni közlekedés nem is nagyon ajánlott, mert a buszok rendszerint a dugókban araszolnak, míg a metró relatíve gyorsan eljut mindenhová. Sajnos mivel régen fúrták az alagutakat eléggé keskenyek, így sok helyen a metró kocsik is azok, és ha nem figyelünk rendesen, akkor könnyen oda zárhatja a fejünket az íves ajtó. Persze ez nem minden vonalra igaz, de a nagy része ilyen. A szerelvények kb. 2 percenként követik egymást és mindig tartják a menetrendet. Néhány tömött állomáson vannak olyan emberkék, mint a vasútnál, akik jelzik a vezetőnek, ha mindenki felfért és zárhatja az ajtókat. Közben pedig valaki mikrofonnal a kezében bemondják mire és hova lehet átszállni, illetve, hogy vigyázzanak, mert az ajtók záródni fognak. Nagyon jól van ez kivitelezve szerintem, és az utóbbi minden állomáson van. A metró a budapestivel ellentétben szép tiszta és kényelmes, sokszor karfa választja el az utazókat egymástól.

A másik jármű, ami nagyon tetszett nekem még Londonban, az a DLR volt, más néven az ottani HÉV. Persze ez se olyan szar, mint ami itthon van, nagyon gyakran jár, fent a város fölött, mint magas vasút, ja és majdnem kihagytam, nincs rajta vezető, az egészet számítógép vezérli. Így amikor elöl ültünk a barátnőmmel közvetlenül az ablak mögött olyan érzésünk volt, mint ha a vidámparkban valamelyik hullámvasúton ülnénk.

Másik dolog, ami még jó volt és most lehet, hogy ezért hülyének fogtok nézni, az a WC-k. Kérem szépen budi az mindenhol van. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Most nyilván azt gondoljátok, hogy aha, biztos jó drágán, de nem. A WC-k mindenhol ingyenesek és viszonylag kulturáltak. Jó persze nem olyan, mint egy szállodában, de azért mégse olyanok, mint itthon, hogy amikor elkezded megközelíteni és megcsap a szag, hírtelen nem csak pisilned kell, hanem rögtön hánynod is. A kulturáltsághoz még hozzátartozik, hogy természetesen mindenhol van WC-papír, kézszárító, szappan, és ami a legdurvább, hogy még meleg víz is! Ha a sulimban nincs meleg víz a mosdóban, akkor ott, hogy lehetséges, hogy az utcán a föld alatt esetleg a park közepén a semmiben van? Egy van még hová fejlődnünk… Ja, Waterloo állomáson meg 20 penny-ért olyan klotyó van, hogy csillog-villog, a kézszárító meg ilyen hightech valami, amibe bele kell dugnom a kezem majd fel-le húzogatni és lefújja pár másodperc alatt a vizet, mint az autómosóban az autóról. Kelenföldön meg olyan a WC, hogy a nyanyának adok 100 forintot, aztán mehetek a pottyantósba és még kezet se tudok mosni, mert mondjuk 20 éve elzárták a vizet. Ehhheh.

Azt hiszem túl hosszúra sikerült a post, pedig még lenne pár dolog amiről tudnék írni, de erre már csak legközelebb fog sor kerülni, vagy nem. Ki tudja? Mindenesetre várom az észre vételeket komment formájában.
Most pedig jöjjenek a képek:


Ma ismét egy úti beszámolót kaptok tőlem, habár az előzőt se fogadta olyan nagy érdeklődés, vagy csak nem tudattátok velem comment formájában. Tehát tessék hozzászólni valamit, hogy tudjam nem feleslegesen írtam e sorokat!

Szóval a mai napra két holland város bemutatását tervezem, mégpedig Hágát és Rotterdamot.

Hága Hollandia közigazgatási központja, itt lakik és dolgozik a királynő, itt található meg a parlament, az összes minisztérium, valamint a Nemzetközi Bíróság is. Azonban ez az oda látogatónak eszébe se jutna, ha valaki nem közölné velük, hogy „hékás, itt vagyunk a fővárosban!” A városka annyira kicsi és kihalt, mint Magyarországon egy átlagos vidéki kis város. Mondjuk nem is véletlen, hogy nincs túl nagy forgalom arrafele, mert a lakosság a fél milliót se éri el (~475 000 fő), emellett turista paradicsomnak se mondanám, mint pl. Amszterdamot, ahol egymást tapossák a külföldiek. Nincsenek hatalmas szórakozóhelyek, bárok, éttermek, amik magukba szippantanák a külföldieket, komolyan esküszöm olyan az egész, mint ha szombat délután Győr sétálóutcáján járkálnék. Autóforgalom is szinte nulla. Ami viszont mégis emlékeztet minket, hogy a fővárosban járunk, az a magas felhőkarcolók, a parlament, ami lényegében egy vár, a királynő rezidenciája, valamint a Nemzetközi Bíróság épülete. Van még továbbá szép tengerpart jó hideg vízzel, hangulatos utcácskák és 4-5 euró/órás parkolási díj.

Rotterdam viszont egészen más, mint Hága. Vélhetően ebben nagy szerepet játszott, hogy a második világháborúban az egész belvárost porig bombázták, amit mindössze néhány épület élt csak túl. Így a háború után az egész várost újra kellett építeni, úgyhogy lényegében csak újépítésű épületeket találunk.
A másik érdekesség, hogy itt található meg Európa legnagyobb kikötője az Europort. Sokáig a világ legnagyobb kikötőjeként is tartották számon, azonban mára Sanghaj és Szingapúr is beelőzte. Azonban nekem ebből nem sok tűnt fel. Vagy jól elrejtették, vagy csak nehéz oda találni. Messziről látszik néhány daru, meg pár nagyobb hajó, de mi valahogy nem botlottunk bele a kellős közepébe, sőt az útikönyvek se írtak arról semmit, hogy merre láthatunk olyasmit, amit pl. a Discovery-n szoktak mutogatni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el ezekbe a városokba, feltétlen érdemes, egy napot megér!


Mf tömegközlekedett intenzíven, és tessék, megosztja veletek tapasztalatait, hogy lássátok mennyi érdekes dolog bír történni egy nap alatt.

Kezdődött azzal, hogy a 4-6-oson egy kevéssé primitív arcú ellenőrhölgy (tényleg még az értelmesebbjéből volt) meg akarta büntetni a szemben ülő külföldit, mert az nem érvényesítette a jegyét. Ez rendben is van. De az már lehangoló volt, hogy a nő az esetet a problém szó 500x való ismételgetésével igyekezte lekommunikálni. Mikor a külföldi a bővebb részletekről érdeklődött, a nő még hozzáfűzte: masín, szintén 500x, hogy beépüljön. Ott ülve mérnöki vénám ezer és egy, akár vokális kommunikációt nélkülöző megoldást ontott magából, mint például egy érvényesített jegyet odatenni a másik mellé, és ujjal megmutatni a különbséget, vagy odavezetni a pácienst a jegykezelőgéphez, vagy eltépni a jegyét és hagyni a faszba (asszertivitás gondolom szintén egy idegen kifejezés bkv-s berkekben), vagy esetleg kompletten hagyni a faszba (valószínűleg nem egy külföldin bukik milliókat a cég). Bármit csak nem kétszavas végtelen ciklusban kommunikálni egy külföldivel, ha már túl primitívek vagyunk egy nyelvet megtanulni.

Majd folytatódott azzal, hogy tanúja voltam, ahogy egy egészen konszolidáltnak látszó fazon a kutyáját hugyoztatta a metró oszlopainak a tövébe. Tarkón az ilyet egy hetes váltókulccsal, a gecit.

Aztán a szórólaposok is egyre vadabb eszközökhöz folyamodnak ám. Ma a Bank előtt egy nyálasszájú tizenéves faszmaki konkrétan, literálisan az arcomba tolta a szemetét hogy vegyem el. Ilyet ma kétszer csináltak velem: először és utoljára. Amelyik surmó legközelebb ilyesmit próbál tenni, annak eltöröm a kezét. Warning given.

Végül az est fénypontja az volt, amikor a 14-es villamosra egy megállóban felszállt egy 6fős, jólszituált c-kategóriás fiatalokból álló társaság, 3 fiú, 3 lány. A fiúk egyike hangosan, recsegősen hallgatta a mobiljából a zenét, a másik dohányzott (villamoson vagyunk még mindig). A lányok fel-alá rohangáltak, kilógtak az ablakokon, sikítoztak, majd egy-két megálló múlva leszállásuk szándékát oly módon jelezték, hogy izomból megrugdosták az ajtót, majd miután kinyílt, lentről izomból rángatták hogy csukódjon be. A fiúk maradtak, sőt, a távozó lányok után néztek alaposan. Itt ötlött fel hősünkben, hogy ez nem egy, hanem két társaság volt, akik egymástól tök függetlenül kerültek a villamosra, és nagyszerű statisztikát nyújtottak az elméleti síkon létező normális c-k előfordulási valószínűségéről (indirekte).

Mf ideges is lehetne, de nem az. Csak rámutat hogy a világ jelenleg milyen szánalmas, hátha attól jobb lesz. Mf nem ideges, Mf naiv.


A 4. napon (csütörtök)

Az 5. napon (péntek)

  • BME - Tibi, Olthyer, Aston, Viktor, Andor, megalapítottuk az szmmfUnclubot (szoftverminőség és menedzsment labor négyfős csapat ), Takó, Gatza
  • Mátrix
  • Polárvétel
  • Esti kurvajó bringa - most először éreztem jól magam nagyon hosszú idő óta bringázás közben (nem szeretem a telet és nem is vagyok kondiban)

A 6. napon (szombat)

  • Bringa - kormánycsavaró szél, 0 fok, de a frizura mégis tart: elegendő volt az aláöltöző, két rövid mez, és a polár. Nomeg maszk persze, termogatya, térdmelegítő, és egy alsó aláöltöző (hétfőn újítva). A téli tekerés roppant megerőltető, el is aludtam utána

A 7. napon (vasárnap)

A 8. napon (hétfő)

  • BME - Aston, Takó, Andor; amőba 3:2 Takónak (Évek óta nem játszottam, de bejött )
  • Mátrix

A 9. napon (kedd)

  • BME
  • Mátrix - megint letettem valamit az asztalra Kaptam feladatot, főnök kérdezte mikor lesz kész. Mondom 1 nap. Na jó max 2 nap. Kérdezi a főnök, hogy a héten biztosan készen lesz-e, mondom igen-igen. Elkezdtem csinálni, fél óra után azt hittem hogy pénteken kénytelenek leszünk visszaállítani a projekt keddi állapotát, mert annyira átláthatatlan és reménytelen lesz addigra az egész. Ehhez képest 3 óra alatt meglettem vele Örültem ám.

A 10. napon (szerda)

  • Mátrix
  • Tali Schloddival
  • BME - Grafika: Anett, Tibi, Carl0s; önlabkonzi: kibiri kibaszott jó volt (vázoltuk hogy kb. mik a félévi irányelvek; kiderült hogy a konzulensem pont az egyik olyan céggel szeretne szorosabb kooperációt, akinek ismerem az alapítóját (öö igaz a másik cégnek is ismerem az alapítóját ) (a port.hu-ról és az index.hu-ról van szó btw, csak ugye utóbbiban Nyírő már nincs ott) ); utána még Orcával dumáltam egy fél órát
  • Este kibiri kibaszott jó hírek fogadtak a mátrixból

A 11. napon (csütörtök)

  • BME - első szabtech gyak, egész jó volt; Aston (symfony), Andor, ++
  • Olasz - kibiri kibaszott jó volt, részletek
  • Mátrix - azzal a hírrel fogadtak, hogy amit kedden újraírtam, és tutira lezsíroztuk hogy A módon kell, és nem B módon, azt most megint újra kéne írni B módon, mert a megrendelő mégis inkább B-t akar. Vahz! De tökjól oldottam meg korábban, úgyhogy kb. 20 perc alatt kész voltam az átírással is (Előzetesen elképzelt idő: minimum órák, illetve voltak kétségeim hogy vajon a hétfői bemutatóra fog-e egyáltalán rendesen működni )
  • Tanulás - végre tanultam egy kicsit, konkrétan matlaboztam.
    Ezt is lehet ám szeretni
  • Cserébe éjfél lesz 2 perc múlva, ma is alszom vagy 5 órát

Kereskedelmi tévék

©   The GuNN   |   life

Észrevettétek, hogy a nagyobb kereskedelmi tévéken a híradósoknak divat nem ismerni az adott csatornán éppen futó műsorokat? A híradók végén szokás beolvasni, hogy mik következnek azután. Rendszeresen előfordul, hogy elkezdi mondani a következő film vagy sorozat címét majd félúton megakad, lenéz a lapjára és ilyen félig fitymáló, félig meglepődött arckifejezéssel olvassa tovább:


Maradjanak továbbra is velünk mert következik a Shark, a Törvény...

...Törvényszéki ragadozóóó?!

Nincs időm

©   Haszprus   |   bme, life, mátrix

Alap dolgokra (sem).

Ilyenkor például az emailezésében az ember eltekint még a köszönéstől, tőmondatokra szorítkozik, és egyéb dolgok is előfordulhatnak. Nem lesz könnyű menet ez a félév. Még egy csomó dolgot be kell gyúrnom az időmbe. Kiváncsi vagyok, miként fog ez megvalósulni… (Valahogy meg kell.)

Cserébe ma is kurvajó napom volt. Ja tényleg, tegnap is, csak nem volt időm írni róla.


Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.

A Külkerről (BGF-KKF) I. rész

©   WiZARD   |   life

2002-ben gimi után informatikus akartam lenni, úgy éreztem ez érdekel, így a BMF-NIK-en folytattam tanulmányaimat. Ez egyre kevésbé tetszett, rájöttem hogy informatikus se akarok lenni, és nem szeretnék egész életemben gép előtt ülni (bár ezen a későbbiek se feltétlen segítenek), így 2005-ben elkezdtem valami másik suli után nézni, ez lett a Külker, azon belül a külgazdasági szak, angol nyelven. Hogy miért ezt választottam? A Külkernek aránylag jó neve van, pontok alapján felvételi nélkül simán felvettek, és itt volt angol nyelvű képzés.


Agyhalál

©   mainframe   |   life, iwiw, net, szánalmas

Ezt a körlevelet most kaptam iwiw-en:

"Küldd el ezt az üzenetet 15 embernek a következő 143 percben, utána nyomd meg az F6-ot, és annak a neve jelenik meg aki igazán szeret!!!!!!!!!! Hihetetlen, de igaz!!!!!!!!"

Tessék velem sírni.


Mainframe legjobban elköltött forint ötletének mintájára legyen egy legrosszabbul elköltött forint topic is. Mindjárt nyitok két példával, amiből az egyik nem teljesen helytálló, mert végülis a fejhallgatót örömmel használom (szemben az eredeti címzettel, akinek véve lett), de...

  • Wireless fejhallgató. A wireless-ség ugyan nagy előny, meg iszonyat feelinges, cserébe gyenge a hangminőség, időnként külső jelek bezavarnak. akkor is ha amúgy egy drága konstrukcióról beszélünk. Plusz az enyémben van valami intelligens kikapcsolhatatlan hangerőszabályzás is, ami megvéd a túl hangos részekről, ez a gyakorlatban azt jelenti hogy amikor egy zeneszámban jön a zúzós rész akkor jól lehalkul az egész, a halk részek meg felhangosodnak... Jó gondolat, beteg megvalósítás.
  • Elektromos borotva. Nagy csalódás, teljesen szar, igazi pénzkidobás. Lassan borotvál és nem alaposan, nem tudja tövig vágni. És itt sem alapkonstrukcióról beszélünk. A polcon porosodik, inkább eldobható borotvát használok.

Volt valamid ami a pénzkidobás kategóriába tartozott, vagy kevesebb pénzből jobbat vehettél volna?


Akkor most feleim játsszunk olyat, hogy mindenki elmondja, hogy melyik az a tárgya (izéje, akármije, mittomén), amire azt mondaná: amit erre fordítottam, az volt a legjobban elköltött forint. Meg azt is nyilván, hogy miért.

Nyitom is mindjárt a sort ezzel a jószággal:

Ez egy Victorinox Compact típusú svájci katonai bicska. Ezt még a trójai háború előtt (értsd: nagyon régen) kaptam ajándékba (itt máris megdől az elköltött forintok elve, de a játék a lényeg) apámtól, külföldről. Már ugye a svájcibicska természete is magában hordozza a széleskörű felhasználhatóságot, de szerintem ez minden várakozást felülmúl. Azzal együtt, hogy nem vagyok egy kirándulós, meg mindent-egy-eszközzel mozgalmak híve, majdnem mindenre ezt tudom használni, és erősen közelíti az eredmény azt, amit egy célszerszámmal értem volna el (sőt, néha jobb). Amikor fejben összeszedem néha, hogy milyen lehetetlen feladatokat oldott már meg ez a cucc amit elétettem, mindig ledöbbenek. A minősége meg...nehéz rá szavakat találni. Tökéletesen nyílik-csukódik, nem korrodálódik sehol, nem törik, nincs semmi baja. Ez a pengével kapcsolatban majdnem magától értetődik, hiszen hát márkás (ma már ez sem garancia semmire...), de gondoljunk ilyenekre is, mint a műanyag borítás, a csipesz, vagy a toll (!), ami annak ellenére, hogy már többször elhajlott és vissza lett hajlítva (már az is respect hogy ezt meg lehet vele tenni), még mindig ír (!!!). Itt kell számszerűsítenem az adatot: ez a cucc kb. 12-14 éves lehet, saccra. Kár hogy nem emlékszem pontosan...

Ez még az a fajta, ahol nem szállt el a gadget-geek-ek agya, és simán elfér a kezedben/zsebedben,/akárhol, nem kényelmetlenül vastag, mégis az 1.0-ás földi halandó által igényelhető funkciókat 99%-ig lefedi. Amit hiányolok róla (kicsit), az egy fűrész, és amit sosem tudtam eléggé kihasználni, az a horog. Valaki mondja el, ha tudja, hogy annak mi a tervezett funkciója, mert én több mint 10 éve találgatok. Akkor lett meg az elhatározás, hogy megírom ezt a posztot, amikor nemrég karóra-szerkezeteket kellett szétszednem. Csavarra, fogaskerékre, abszolút. És mindezt nem tudtam véghezvinni egy kifejezett órás csavarhúzókészlettel, de ennek a bicskának az apró csavarhúzójával, a mellékelt gombostűvel, és a pengével teljesen szétkaptam 5-10 órát egy nekiülésre. Amikor letettem az eszközt, már kicsit másképp néztem rá. Tisztelettel. És rájöttem, hogy ez a bicska valószínűleg a leghasznosabb cucc amim valaha lesz az életben.

No, ilyesmiket mesélhetnétek Ti is.



Isten városa

©   The GuNN   |   life

Amikor ezt írni kezdem vegyes érzéseim vannak. Joghallgatóként nehéz ilyen esetre észérvekkel és higgadtsággal reagálni. Ugyanis ilyen státuszomban mindig a szabályok embere kell legyek és ezen szabályokat elé kell helyeznem minden dühnek, indulatnak és vágynak. Néha azonban ez nem egyszerű.

Amikor a címadó filmet láttam megnyugtató volt arra gondolni, hogy a hetvenes évek Rio de Janeiroja messze van tőlünk és hogy ilyen ma Európában nem fordulhat elő. Akkor még nem tudtam, hogy Kiskocka Magyarországon van és hogy a XI. század Európájának bűnözője ő. A legborzasztóbb azonban mégsem ő maga. Nem az, hogy ő gátlás, félelem, kétség, lelkiismeret és bűntudat nélkül tesz meg bárkivel bármit, hanem az, hogy erre a felnőtt, képzett társadalom nem tud mit reagálni. Az emberek egyszerűen széttárják a kezüket és bevallják, hogy ehhez fogható borzalommal és agresszióval még sosem találkoztak és fogalmuk sincs mit kell vele csinálni. Egyszerűen annyira túl van ez már minden határon, hogy normális ember tehetetlen ezzel szemben. Így válik lehetségessé nyomban, hogy a zabolátlan gonoszság és erőszak gátak és fékek nélkül tombolhat szerte a városban. Megtörtént egyszer, megtörtént kétszer, megtörtént negyvenszer és semmi reakció. Azt hiszem van olyan elsöprő agresszió és romlottság, ami ellen egyszerűen a szélsőségektől többé-kevésbé mentes társadalom nem tud mivel védekezni. Nincsenek meg a megfelelő hatékonyságú és erejű eszközei. A kérdés itt az tehát, hogy kell-e, szabad-e a társadalomnak felvennie a kesztyűt és alkalmazkodni az új követelményekhez. Alkalmazkodni, mint megerősödni, könyörtelenné és hasonlóan kegyetlenné válni. Vagy nem és akkor marad a jog, az észérvek és a humánum amik nyilván szép és erényes dolgok de kérdéses, hogy tudják-e tartani az iramot az új idők bűnözőjével.


Állami cégek?

©   The GuNN   |   life

Nem kezdem el én is, hogy milyen fostalicska ez a MÁV, hogy ezt így össze tudta hozni. Persze nem csak a MÁV, hanem a BKV, a Volán és az összes többi. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy innen, kívülről nekem nagyonis úgy tűnik, hogy az ilyen - különböző hivatalokból jól ismert - igénytelen, büdös és olcsó öltözetű hölgyemények és hasonló külsejű férfi társaik, akik ott ülnek az ilyen állami cégek különböző szintjein és hozzák a döntéseket, tehát irányítják az egész purdét, szóval ők szerintem egyáltalán nem értenek ahhoz, amit csinálnak. ÉS ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ezt nemhogy nem ismerik be, de még úgy is tesznek, mintha értenének hozzá, és fel vannak háborodva, ha számon kérik őket. Nem tudom, milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie egy MÁV-os vagy mondjuk egy BKV-s főarcnak, de abban majdnem egészen biztos vagyok, hogy jobban tudnám csinálni azt, amit ők csinálnak.

Az legalábbis egészen biztosan nem jutna eszembe, hogy hipp-hopp, lelőjem az egész vasutat, mert holnap akár havazhat is. Nekem ne adjanak évi 10 milliós prémiumokat meg ne adjanak havi 1 milliós fizetést. Adjanak egy elfogadható bért, meg mondjuk valami sikerdíjat, miután felmutattam valamit, és természetesen korlátlan hatalmat a cégen belül. Komolyan mondom, még én lennék a legboldogabb, ha látnám, hogy sikeresen pucolom ki a szart, és működni kezd a dolog a sok vén geci és munkájuk után, akik ott teszik az eszüket napról napra azzal a kiöregedett orvosokra jellemző gőggel, hogy ők úgyis jobban tudják.


Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

  • Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
  • Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
  • Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
  • Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

  • Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
  • Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
  • Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
  • Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...

iWIW pro & kontra MLM :)

©   Haszprus   |   life, iwiw, szánalmas, mlm

Kaptam egy üzenetet wiwen, havi x (sok) Ft kereseti lehetőség, mindez azért mert szimpi vagyok, ha érdekel, találkozzunk, beszéljük meg. Elég gyanús volt a levél, de azért nem teljesen triviálisan… Megnéztem az illetővel közös ismerőseimet, találtam is egyet szerencsére. Nem voltam rest, fel is tettem neki a kérdések kérdését.

Szia *!
Nem tudod, ez a * * ismerősöd (wiwen) valami MLM-es arc?
Köszi

Szia Haszprus!
AZ, ForeverLiving termékeket árul, sztem hajtsd el a fenébe, én is ezt tettem.

MLM forever Kit lehet ebbe még 2008-ban beszervezni?



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.