» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


26 megfelelő bejegyzés.

USA: Grand Canyon

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, amerika

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.




2009. augusztus 19., szerda 23:55:

Ismét 75,5-öt mutat a mérleg, cserébe egész más alkatom van, elég sokat kondiztam közben (mondjuk annyira nem sokat, de mind1), cserébe viszont pillanatnyilag úgy érzem hogy szívesen leadnék pár kilót.

A dolog megfontolás tárgya, abszolút nem döntöttem még el, hogy mi az eget akarjak, fogyni, szálkásítani, vagy tömegnövelni. Pillanatnyilag ez utóbbit végzem, az elmúlt 2 hónapban felszedtem 3 kilót (ha a június 20 körüli drasztikus fogyásomat is nézzük akkor 5-6-ot).



Ablakcsere a nappaliban

©   Haszprus   |   fotózás, life, 350d

Oje.

Lett egy eszetlen rossz hő és hangszigetelő, kettéosztott ablakból ill kettéosztott ajtóból egy egyfelületű ablak és egy egyfelületű ajtó. 45 db-es hangtompítás (gyakorlatilag tökéletes némaság), reluxa, redőny (elvileg koromsötétet csinál), és lesz hamarosan szúnyogháló is - igaz az eddig is volt. Szóval akár az ablak alá is jöhet egy ágy. (Igaz mivel ott van a fűtőtest ezért sztem nem a legjobb ötlet.)


Hétfőn sikerült eljutni a Niagara-vízeséshez, szinte pontosan 1000mf (1600km) volt az út, de abszolút megérte. A tábor kisbuszával mentünk 12-en, így csak 13$ volt a benzinpénz (oda-vissza 250liter kellet), a szállás pedig 14$ volt fejenként, reggelivel, medencével. Mindez köszönhető Petra remek szervezői készségének és az én remek vezetési tudásomnak


Kondi 2009 nyár

©   Haszprus   |   barátok, kondi, life

Sikerült eljutni a nyári kondibérlettel első alkalommal kondiba…

Imoval nyomtuk, kurvajó volt megint (Imonak az enyémtől egészen eltérő edzésterve van, tök más gyakorlatok). Azt hiszem a bulikat/talikat kicsit visszább veszem részben a kondi, részben hamarosan most már a grafika vizsga javára… Meg egyebek (sweet… ).

Fárasztó ám 8 óra munka mellett mindennap menni valahova. Been there, done that.

az elmúlt 1 hónapom talijai, bulijai, stb.

Kondilog nyárra…

  1. júl 21 kedd Imo
  2. júl 26 vasárnap GuNN mell tricepsz bicepsz has
  3. júl 28 kedd Imo hát bicepsz has futás
  4. aug 3 hétfő Imo mell tricepsz
  5. aug 5 szerda Imo váll bicepsz futás - eszetlen fárasztó volt, nem is bírtam rendesen
  6. aug 12 szerda Mainframe mell bicepsz tricepsz nagyon lájtosan, futás
  7. aug 13 csütörtök Imo hát (durván, 6, 20, 8, 15-ös sorozatokkal), minimál bicepsz
  8. aug 17 hétfő Imo mell, tricepsz (fekvenyomás gépen 8x80kg)
  9. aug 18 kedd Mainframe váll hát láb futás
  10. aug 20 csütörtök Mainframe bicepsz, minimál has, lájtos futás
  11. aug 27 csütörtök Imo mell futás - immáron szálkásítás jelleggel
  12. aug 30 vasárnap Mainframe váll, bicepsz, futás
  13. aug 31 hétfő Imo hát, tricepsz, lájtos futás

Emberi ketrec

©   Haszprus   |   life

Reggel felkelek a lakásomban. Elintézem a dolgaimat, kimegyek a megállóba, eltelik az ajtótól átlag 3 perc, jön a combino. Átszállok a metróra, kb. 15 másodpercet töltök a napon, és már a föld alatt is vagyok. Megveszem a föld alatt a reggelimet, felmegyek a villamosmegállóba, várok kb. 2 percet a napon. Felszállok a villamosra, leszállok, kb. 1 percet gyaloglok a munkahelyemig. Dolgozok, megebédelek a munkahelyem kajáldájában, az épületből nem kell kimozdulnom. Végzek a melóval, max 5 percet várok a villamosra. Leszállok, 10 mp-et töltök el szabadban, metró, fel a combinora, a megállóban mondjuk 3 perc telik el. Leszállok a villamosról, kb. 1 perc múlva már otthon vagyok. Itthon netezek beájulásig.

Mennyit voltam szabad levegőn egész nap? Kb. 15 percet?

(Nem, ez nem egy átlag napom (sőt talán nincs is ilyen napom), de ha nem mennék sehova és nem lenne senkim, akkor az lenne.)

Egyesek annyira félnek a szabad levegőtől, hogy inkább többtonnás ketrecekben közlekednek.

Hogy elkényelmesedett az ember, képtelen már meglenni a ketrecei nélkül.


Btw kurvajó kedvem van. POWER


A céggel együtt költözött a régi székházból az újba a trafikos néni is. Ma lementem venni egy bombát, aminek amúgy napi szintű vásárlója voltam a régi helyen, kemény 310 forintért (szoktam venni mellé csokit és/vagy ice tea-t is btw). Kérdezem mennyi lesz, mire ő vigyorogva: 560.

Nem akartam a képébe röhögni hogy jól van akkor asszem most láttuk egymást utoljára. A másik szárnyban levő büfében 380 ugyanez, a régi helyen 310 volt, itt meg 560, hát tessék már számolni, üzleti érzék mint olyan? Hány helyen jövök át reggel ahol tudok bombát venni? De ha nem, akkor még mindig ott a másik szárny.


USA: Boston

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, amerika

Hétfőn tettünk egy kirándulást Bostonba, sajnos az idő nem volt éppen a legalkalmasabb fotózásra, ezért kénytelenek lesztek beérni ilyen minőségű képekkel Véleményem szerint nem volt olyan nagy cucc Boston, nem túl sok látnivaló volt, a Harvardon és a belvároson kívül, de ha valaki másképpen gondolja cáfoljon meg. Mindenesetre egy napot megért, többet nem hiszem.



Nappaliból átcsoportosítottam magamhoz az ülőgarnitúra kétszemélyes komponensét.

További ötletek…

Asztalom melletti alacsony szekrény helyére a nappaliból az ülőgarnitúra egyszemélyes komponense (aka fotel). A szekrény mehet a másik alacsony szekrény tetejére (para: zsúfoltság), vagy akár el is hagyható. Mellette: dumálgatáshoz nagyon jó lenne. Ellene: zsúfoltság, nyomtató, hifi és scanner átkerülne az asztalomra (további zsúfoltság). Hosszútávú lehetőség: polcok a monitorok mögé/fölé/mellé ezeknek a cuccoknak. Esetleg a nyomtató/scanner átmehet a szerverterembe.

Kanapé melletti falra jöhetne valami jó kis designos, vékony, mutatós polcrendszer (vagy csak néhány libegő polc), apróságoknak vagy ilyesmi. No hard stuff. Esetleg visszajöhetne az Intel plakátom (még mindig tetszik - amúgy színvilágban is beillene sztem, ld. 3-4. kép jobbalsó sarkában összehajtva).

Hangrendszer áthozható a nappaliból. Esetleg a tévé is, de ez utóbbi konfliktban lenne a fotellel, merthogy azt is az alacsony szekrény helyére tudnám elképzelni.


Elvitelre

©   Haszprus   |   life, szánalmas

Azt már megszoktam, hogy rendszeresen elfelejtenek szalvétát adni a mekiben ha elvitelre kérem a kaját (szoktam is külön szalvétáért elmászni amíg várok), de az azért túlzás, hogy a kertész salátához ma nem adtak villát. @#%! (Legközelebb már a McFlurryhez se lesz kanál - oldd meg…)

ápr. 28. 13:12 ma sem adtak, a gecik. De túljártam az eszükön és magamtól vettem villát.

ápr. 29. 13:25 ma sem adtak, kezd koncepciónak tűnni a dolog.



Eldobható

©   mainframe   |   life

Elgondolkoztam hogy mi van ha egy addig szűkös erőforrásból hirtelen sok áll rendelkezésre. Bár a jelenség lehet időszakos, az erőforrás mégis elveszti a szűkös jellegét. Lássuk a borotvák példáján, mert a vezérfonal nélküli filozofálásból secperc alatt egzisztencializmus lesz.

Villanyborotvát használsz. Egy van, ha az nincs, nincs mivel borotválkozni. Nincs lehetőséged sok ilyet venni (hiánycikk, drága, nincs időd elmenni megvenni, akármilyen okot kitalálhatunk), ezt csak azért hogy valóban szűkös erőforrás legyen. Ennek megfelelően vigyázol rá, használod minden nap, ilyesmi. Aztán egy nap mittudomén, rádjön az ötperc, és veszel 10 csomag eldobható borotvát. Vagy kapsz. Mindegy, lesz. Elkezded azt használni. Az eldobhatósága predesztinálja hogy állsz hozzá: nem (annyira) tisztítod, tartod karban mint a villanyt. Nem tragédia ha véletlenül egy másikat veszel ki a csomagból mint amit eddig használtál, mert igazából mindegy is hogy melyik van épp a kezedben, a végén úgyis mind kidobódik. Amint a legkisebb hibája lesz, nem keresel rá megoldást (szerelés, szervizbevitel, akármi), hanem kidobod, mert hiszen van még egy csomó. Ezt az egyetlen villanyborotváddal nem feltétlenül tennéd meg. Aztán az is érdekes hogy mi lesz azzal a villanyborotvával. Mert ugye az eldobhatókat használod, és alapesetben mondjuk be is jönnek. Nincs már szükséged a villanyra, vagy inkább pontosítanék: a villany már semmiben nem különbözik akármelyik eldobhatótól. Esetleg az adhat hozzá valamit a villanyhoz, hogy ha még emlékszel rá hogy milyen sokba került anno. De ha ez megfelelően régen volt, vagy megfelelően jók az eldobhatók, igazából lehet hogy fel sem merül, és mivel nincs rá szükséged, porosodik a polcon, vagy eladod, esetleg ki is dobod.

Na, ma erre lehet rácsavarodni filozófiailag. Ha nem tetszik, lapozz tovább.

Azt még leszögezném hogy ennek a bejegyzésnek nincs köze senkihez a blog közönségéből, mielőtt még valaki magára venné.




Vannak dolgok amik kihozzák belőlem a trágár állatot, és további dolgok egyenesen radikalitásba hajló megoldásokat ültetnek el a gondolataim közé, de ami ma történt, azért legszívesebben személyesen osztanék ki pár kedvezményes veselerúgást. Kaptam ugyanis karácsonyra egy kifejezetten drága felsőkategóriás esernyőt (ötjegyű összeg), amit ma az egyetemen a gépterem elől (tanfolyam közben) egész egyszerűen elloptak. Száradni tettem ki a reggeli eső után, a többi 20-30 másikkal egy kupacba. Valószínűleg egyetemista vitte el, mivel csak az enyém hiányzott (ha külsős jött volna be kifejezetten lopás céljából, akkor már mindet viszi). Valószínűleg egyenesen valaki a gépteremből ahol a tanfolyam van, ugyanis végig nyitva volt az ajtó, és semmi gyanús mozgást nem érzékeltünk a terem előtt. Szerintem amikor kimentünk szünetre, vagy amikor valamelyik késő megjött, az látta, megtetszett neki, és eltette mert miért ne.

Több visszautat is biztosítottam az elkövetőnek hogy kihátráljon a helyzetből, mert megkérdeztem a társaságot amikor együtt volt hogy ugyan nem keverte-e össze valaki a sajátjával, nézzék meg. Ekkor simán visszaadhatta volna hogy bocsi, vak vagyok, senki meg se szólja érte. Utána mondtam hogy oké, ha valaki szándékosan tette el, akkor csak tegye vissza ugyanúgy a terem elé valamikor (mondjuk ebédszünetben amikor senki sem látja), nem lesz retorzió. Ez sem valósult meg. Ezután még nekiállhattam volna rendőrséggel meg motozással meg mindennel fenyegetőzni mint egy megfaszult kisnyugdíjas, de inkább eltekintettem attól hogy megalázzam magam nyílt színen, és elkönyveltem hogy ez egy ilyen hely.

A BME, 2009-ben, Magyarország elit egyeteme, Európa szívében. És a hallgatók egymástól lopnak. Gratulálok hozzá.

Az ilyen és hasonló esetek váltják ki nálam azt a reakciót hogy amint jön egy külföldi állásajánlat, úgy hagyom itt ezt a mélységesen alja szar országot és benne ezt a mocskos rohadék társaságot mint a szél. Mert milyen már hogy ha van egy átlagon felüli bármid, azt mindig két kézzel kell fognod (komolyan az első alkalom volt hogy szem elől tévesztettem az ernyőmet) különben a saját kollégád lop meg, akivel együtt ülsz előadáson, együtt állsz sorba büfében, talán reggelente kezet is fogtok, és súgsz neki vizsgán. Ha szép autód van, felejtsd el az utcán parkolást, mert meghúzzák (irigységből, hepajból, akármiből), lenyúlják, letörik a tükrét, stb. És ugyanez az analógia alkalmazható kb. mindenre. Járj mindenféle ütött-kopott, gagyi szarral, azokat hátha nem teszik még jobban tönkre, nem lopják el, nem basszák szét. Amíg csak a szokásos bűnöző elemek keverik a bajt, akiktől minden normális ember távol tartja magát, addig rendben van. De ez már elfogadhatatlanul beteg helyzet hogy az lop meg aki mellettem ül előadáson.



Nemrégiben magára vonta a figyelmem ez a cég, és elkezdtem filózni pár dolgon. Például hogy ez tipikusan egy olyan márka, ami azért drága mert megteheti (és akkor itt hatszámjegyű drágáról beszélünk, ami öt, az valószínűleg hamisítvány). Semmi plusz esztétika, alapanyag, minőség, funkció, vagy bármi. Értem és tudom hogy az Adidas cipők is drágák, mert Adidas, de akkor a név már feltételezi hogy különleges és/vagy magasabb minőségű anyagokból, csúcstechnológiával készített, tartós, szép árut fogok kapni. A LV esetében már simán szemre is sérül ez a sor, ugyanis a táskáik nagy része bűnronda, olyan mint a legszarabb kínai gagyik akárhol. Anyagukra nézve nem arany meg platina csatok, csincsillaprém díszek és kaméleonbőr külső, hanem a szokásos réz, marhabőr meg műszálas belső.

Kitaláltam egy olyat, hogy gyárthatnák a cuccaikat egyenesen műbőrből, valami hangzatos állatvédő szlogen mellett, és a sok csökött celeb simán kicsengetné érte a félmillát változatlanul, sőt, még szívesebben, mert hát ez így állatbarát, éééérteeeed? A tömegek meg nyilván tömött sorokban követnék őket. Az LV meg röhögne a markába, mert eladta a műanyagtáskát kínai dizájnnal százezrekért. Reális? ...Sajnos az. Rábukkantam a termékskálájukban egy olyan táskára (lehet hogy több is van, én az elsőig jutottam el, tovább nem érdekelt), ami lélegző olasz műbőr. Gratulálok, és csak azt sajnálom hogy nem a felsővezetésükben dolgozom, mert egy kerékre jár az agyunk.

A következő ötletem az volt, hogy a hamisítás elkerülésére kifejleszthetnének vmi azonosítós-hologramos-regisztrált-faszomtudja eredetiségigazoló cuccot. Aztán szépen átnyergelnék a gyártást kizárólag erre a cuccra, és ládaszám adhatnák el a kínai hamisítóüzemeknek, akik a fél karjukat odaadnák érte. Talán még jobban jövedelmezne mint a mostani dolgaik, és lényegesen kevesebb melóval.

És ami végül totál betette az ajtót LV-ügyben, az ez a hír volt. Értitek, LV-éknál összehordták egy kupacba a selejtes táskákat, vmi éhbéren dolgozó munkásuk összevarrta belőlük ezeket a szörnyeket, megkértek egy ügyeletes menő designert hogy adja hozzá a nevét, és piacra dobták. És ha már csak 29-et sikerült kiszenvedni, akkor már miért ne 7,2 millióért. Beyonce volt az a szerencsés agyhalott celeb aki azonnal állt is sorba egyért. Igazi idiótának néz ki azon a képen az elbaszott óvodai szakkörös relikviájával, ahogy vigyorog mert van neki olyan.


Egész éjjel ébren voltam (tegnap 5, tegnapelőtt 1 órát aludtam), felkészültem adatbáziskezelő-rendszerekre. Alvás nélkül mentem, ötös lett, nice. Meki. Meló. Az egyik vezető behívott kettőnket hogy előadja a legújabb vízióját a TRES-sel kapcsolatban (a projekt amin dolgozom). Hozzam a krumplimat nyugodtan. Kókadoztam iszonyatosan, mondtam hogy akkor aludnék egy órát a mögöttem lévő díványon. Oké. Asszem készült rólam fotó is. Potival dumálgattam, virágüzlet, megyer, Bea, flórián, nyugati, Mainframe, meki, home.


Egy szellőztetésnek indult, végül az összes ablakot-ajtót kinyitottam és jégkamrát csináltam a lakásból, aztán egy kis esti sétába torkollott a környéken… Kipróbáltam az új fényképezőt is, hogy mit tud este. Mondjuk a kézikönyvet nem olvastam el, és csak a legvégére jöttem rá hogy hogy lehet időzített képeket csinálni, úgyhogy ez szopó, jobb képek is lehettek volna. Pláne hogy állványom se volt. Talán majd legközelebb. Arra nem jöttem rá, hogy lehet-e a blendét bármilyen módon állítgatni, erősen úgy tűnik hogy nem, mondjuk ez ebben a kategóriában végülis elmegy.

22:06 A képeket 3:2-re vágtam (a W170 4:3-ban lő) és itt-ott kicsit beléjük forgattam, főleg az állványhiány miatt.


becsöngettek hozzánk kaputelefonon hogy mit tanít nekünk a biblia, mondom köszönöm nem nagyon érdekel, és ahogy le akartam tenni, úgy tettem le mint egy mobilt: megnyomtam a gombot... csakhogy az itt az ajtónyitó
és erre rögtön ráeszméltem úgyhogy még azt is mondtam reflexből hogy bazmeg..
amit szintén a kagylóba mondtam

remélem nem gyújtja ránk a lakást


Győri vendégszeretet

©   Balage   |   life, szánalmas, idézet
Balage fasza volt a bowling
gyori vendegszeretet...
*** mesélj!!
Balage szal az volt, hogy mentünk bowlingozni
direkt foglaltam pályát 4 órára
mert mondták 5től csoport érkezik
4kor elkezdünk bowlingozni
16.20kor mondja a faszi hogy itt a csoport
***
Balage mondom neki: és???
hát hogy itt vannak
mondom neki és ez engem hol érdekel
hát hogy távozzunk


» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.