» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


7 megfelelő bejegyzés.




Haszprus: 2014 elején egy cég fizette az utamat Gibraltárra egy állásinterjú kapcsán, én magam rég voltam már külföldön, és rájöttem most, hogy tiszta hülye vagyok, kell menni ezerrel. Megkérdeztem hát Mf-et hogy van-e kedve valamerre, és gyorsan kitűztük Krakkót.

Miért pont Krakkó?

Lengyelországban még nem voltam, autóval elérhető, közel van viszonylag, úgy számoltuk hogy kb. 6 óra autóval megvan. Összeszokottak vagyunk vezetésben. (Mf: Dettó. Lengyelország totál kimaradt, Varsó messze van, Krakkóban van ismerősöm.)

Pénteken rám írt Mf most már nem nyugodtan, hogy fel bírtam-e rakni az iGO-t, de persze nem, mert nagy ívben.. ömm, ellustultam a készülést, péntek estére maradt még a holmijaim összepakolása is, iGO nem lett, 3 nap külföld az most már lepkefing, nem kell más csak egy póló. Szinte. (Mf: Én is megdöbbentem a cuccom minimálságán pakoláskor. Telefon, töltő, pár ruha, iratok, tisztálkodószerek, ennyi. Normál hátizsákban ide-oda lötyögött az egész, olyan kevés volt.)

Azért a legfontosabbak, mint a hajzselé, labello és fogkefe persze kötelezően kimaradtak, és az iGO-t se sikerült felszenvedni a telóra. Az Eurotrippen Mf-nek kb. megolvadt az ablakba tett telefonjában az akksija, de reméltem hogy ez most nem fog megismétlődni és elég lesz egy darab iGO. (Mf: Igazából két hete rágtam már Haszprus fülét, mióta egyáltalán terveztük az utat, hogy legyen backup navi, mert anélkül _meghalunk_. Aztán amikor éjjel a hegyi szerpentineken előre mutatta a kanyarokat, illetve a kicsit sem triviális, városban kanyargós úton, hogy merre kéne mégis, akkor ezt Haszprus kénytelen is volt elismerni. Ez volt az a szomorú helyzet, amikor két világvárost olyan tanyasi színvonalú út köt össze, hogy az vállalhatatlan.)

Na szóval péntek este találkoztunk és persze ahogy tőlem megszokott, hulla fáradtan indultam neki az útnak, konkrétan úgy nyilatkoztam hogy hamarosan elalszom. Ennek ellenére azért levezettem 5 órát különböző szerpentineken, mert Krakkóba a létező legkisebb falvakon meg városokon át vezet az út, van ahol már-már földút kategórián keresztül, és fizetős szakaszból mindössze 20 percnyi van az egész úton, szóval nem bajlódtunk a matricával. Fél háromra sikerült is odaérni a szállásra, ami egy Ibis hotel volt, teljesen korrekt, a már Bruges-ből megismert színvonal alatt egy kicsivel, cserébe két főre két éjszakáért 20e Ft abszolút díjnyertes. (Mf: Reggelivel meg méginkább.)

Az otthon felejtett hajzselét, fogkefét és labellót nyilván pótolni kellett, ezért kerestünk egy Rossmannt.

Kicsit hozzászoktam most a külföldi árakhoz, mert Gibraltár kapcsán 4x ültem repülőn, egy csomó mindent reptereken vettem, nem lep meg ha 2000 Ft-ot otthagyok egy fél literes üdítőért meg egy szelet csokiért.

A cuccok ára 5-20 EUR között váltakozott, amire kicsit húztam a számat, de mindegy, aztán amikor már minden a kosaramban volt, Mf felvilágosított hogy hé Haszprus, ezek itt amúgy nem euró árak hanem zlotyi Mondom ja bazz? Akkor mindenből jöhet a minőségibb (1 euró 300 Ft, 1 zlotyi 70 Ft) Lengyelország igazából kurvaolcsó ha az ember úgy érzi hogy külföldön van. Az árak egyáltalán nem nyugat-eu jellegűek, el se hittem hogy ilyen olcsón megkaptunk mindent.

A városnak főleg az óváros részét néztük meg, hatalmas parkok, várak, templomok, ilyesmi, és a lényeg, a harisnyák, brutális kurvás harisnyák minden mennyiségben. Láthatóan a csajok itt elég nagy figyelmet fordítanak a hosszú combok kihangsúlyozására, abszolút legnagyobb örömünkre. (Mf: Ellenben mániájuk még egy rendkívül visszataszító műbőr miniszoknya is, legalább 5-10 jött belőle szembe. Na, az nem baj, ha nem gyűrűzik be majd hozzánk. (Haszprus: na ebben egyetértek ) Mf: Ja, a harisnyákat, ha kell, gyalog importálom, csak hordják plz.) Haszprus: segítek, négykézláb, arcon pörögve. (Mf: A buliból is így jöttél haza (‹ Haszprus: no homo!!!), mégsem hoztál harisnyát. Meg vagyok sértve. ) Haszprus: (Mf: Yes, absolutely no homo.)

Hot or Not alkalmazásra felmenve egyszerűen nem bírtam a számat befogni az ájulástól, a magyar felhozatalt messzemenően meghaladó minőségű húspiac tárul elénk, nem tudom minek köszönhető, itthon ciki a hot or not, kint meg menő, vagy nem tudom mi lehet, de kurvajó csajok voltak, és az utcán is alapvetően ugyanez.

Találkoztunk Mf-ék egyik hölgyismerősével szombat este, aki bevitt minket a bulinegyed bugyraiba, ahol óriási pörgést tapasztaltunk, és sztem nagyon durva nyitottságot, szóval amennyire látom ide csaj úgy jön, hogy a bepasizás / ismerkedés egyértelmű és nem idióta módon szégyellnivaló cél. A magam részéről thumbs up, maximálisan tetszett a dolog.

Néhány helyi italspecialitás (almás vodka rox) (Mf: Żubrówka almalével a titkos recept, és Tatanka névre hallgat) után átmentünk egy zeneileg hozzám közelebb álló helyre, ahol konkrétan már minimal house-t nyomtak mire odaértünk, megkérdeztem a pultnál mellettünk ülő arcot hogy mi a cucc amit isznak, mondta hogy Sweet shot (ismeretlen recept), és mire észbe kaptam volna, már meg is voltunk hívva, fel is hörpintettem, remélve hogy nem valami party rape drugot iszok. A piák olcsóak amúgy, átszámoltuk, hogy 1400 a sweet shot, majd Mf közölte, hogy de Haszprus, 1400 Ft nem egy pohár hanem három adag volt. OMG. Vicc, megtaláltam magamnak az országot ahol úgy érzem magam mint amikor a német turisták idejönnek magyarországba kirúgni a hámból. (Mf: Később egyébként annyira tetőfokára hágott a pult mögött is a hangulat, hogy míg előzőleg 16-ért kaptunk három shotot, egy következő körben már 14-ért 4-et. Megkedveltek minket?) (Haszprus: ja, ez kurvanagy volt nagyon pozitív)

Igazából kurvajó volt a hangulat, az emberek közvetlenek, minden faja volt, de mire kellőképpen megalapoztam hogy ropjak egy csárdást, a DJ pont kijött a pultból, és beült bár részhez. Más se kellett, rögtön összepacsiztam vele hogy megtudjam hogy játszik-e még, de sajna már nem, úgyhogy ajánlott nekünk másik helyet, ahova a magam részéről ATM-ből kivettem egy kisebb vagyont hogy ha már külföldön vagyunk akkor csapjunk oda rendesen, de a helyen épp VIP buli volt és nem engedtek be minket (nem voltunk meghívott vendégek (Mf: de csak mert nem ért el hozzájuk elég gyorsan a hírünk)), úgyhogy javasoltattam magunknak más helyet, oda is átmásztunk, de Mf addigra már fáradt volt és hazapályázott inkább, én viszont bementem csapatni. Tekintve hogy kint is “népszerű” a műfaj, a közönség már megint kb. én voltam (meg még kb. 0 és 10 között változó létszámú további néhány csaj meg csávó), gondoltam, megkérdezem udvariasan hogy egy kis minimal house-hoz mit szólnának a tisztelt DJ urak de kb körbe lettem röhögve, hát semmi gond, ha nem kell közönség, hát nem kell.

Valahogy sikerült hazateleportálni, reggelre semmi hangom nem volt, ellenben happy vagyok hogy megvolt életem első külföldi bulija és aftere egyben, ráadásul részben minimal house stílusban, DJ-kkel is megismerkedtem, helyiekkel is, igazából kurvajól éreztem magam, great success, Mf-fel meg végigdumáltuk az utat, részemről ismételendő. A külföldi trippelés állat, a krakkói csajok brutálok, az idő remek volt, én meg egy csomót nyíltam az elmúlt években és egy vadidegen közegben sikerült remekül érezni magam Örülök. Nálam 10/10-es hétvégi trippke volt. (Mf: Nekem is tetszett, nyitott vagyok hasonlókra alkalomadtán.)


Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv




» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.