» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


8 megfelelő bejegyzés.

Na, mik történtek idén.

  • Év elején sikerült eljutnom hatodmagammal Vietnámba jeah! 2016-ig nagy fájdalmam volt hogy nem voltam semerre európán kívül, 2016 végére összejött Amerika Bostonnal, és 17 elejére Ázsia Vietnámmal és Kambodzsával
  • Vettem egy lakást ami még épülőben van
  • Eljöttem a logmeinből és vállalkozásba kezdtünk..
  • ..Ami egész jól megy, pár hónaposak vagyunk és már 4-5-6-an toljuk az ipart, vannak stabil ügyfeleink, bevétel, stb, full power.
  • Csajok terén? Nem sok mozgás van. Tavaly kiütöttem magam Rékával és ez annyira lenyomott hogy utána hónapokig nem is akartam senkit, utána pedig már az volt a bajom hogy teljesen konkrétan érdektelen lettem a témában, tudtam fejjel hogy lépni kéne, de nem volt hozzá semmi motivációm. Elkezdtem azon dolgozni hogy a motiváció meglegyen, de annyira sűrű volt a melós téma hogy nem jutott rá energiám. Aztán amikor a váltás megvolt, jött gyorsan két csaj de egyikből se lett semmi komolyabb, azóta megemeltem a szintet hogy mit keresek és alapvetően nem találok semmit. Megjegyzem, élőben nem nagyon tudok hol ismerkedni, ez egy nagy rejtély egyelőre hogy honnan lesz csaj.
  • Most nagyon azon dolgozom hogy a lakásnak meglegyen az uccsó részlete is, ha az megvan akkor jövőre remélhetőleg kicsit lazábban tudok gondolkodni. Sokkal lazábban.
  • December elején elkezdtünk Csabával kondizni, egyelőre toljuk keményen, olyan heti 3 tájéka megvan, kíváncsi vagyok mire visszük. Ha nagyon belelendülök talán az egykori Alakváltozás bejegyzéshez is sikerül tennem egy-két új képet. Na jó az még messze van.

Első utam Amerikába.

A céggel mentünk ki öten, biznisz trip.

Azért elég jófejek voltak velünk, jól éreztük magunkat.

Kérdeztük mit érdemes megnézni a városban, de a leggyakoribb válaszok a pub, kocsma és söröző voltak.

Ennek megfelelően alakult a hetünk.

Milyen Boston? Nos kisebb a különbség, mint gondoltam. Az épített dolgok nagyok, nagyok az épületek, nagyok az ajtók, szélesek a terek, alapvetően minden oversized.

A szállodai szobáink nagyon szépek voltak, ez elsőre nem tűnt fel, alapvetően mindenre rá kellett éreznem kicsit. Ahogy a cég kinti irodáját is elsőre a semmi különös kategóriába tettem, majd ahogy jártuk végig a szinteket, tereket, úgy derült ki hogy vannak nagyon kellemes meglepetések, és így utólag ha visszanézem a képeket, azért eléggé rendben vannak a dolgok.

Én a magam részérl egy dimenziónyi különbségre készültem, de visszafogottabb dolgokat találtam. Bár azt mondják a tapasztaltak, hogy Boston nagyon európai, és Amerika jellege más helyeken jön elő igazán. Majd igyekszem még menni erre-arra, merítettem egy kis erőt ebből a tripből, 2017-ben igyekszem többfelé utazni.

A cég. Adnak a terekre, hogy megtaláld magadnak azt a helyet ahol szívesen vagy. Mivel úgyis laptopod van, ezért dolgozhatsz akárhonnan. Szerintem nagyon rendben van.



USA: Grand Canyon

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, amerika

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.


USA: Las Vegas

©   Balage   |   film, fotózás, külföld, amerika

A nyári munkát követően jöhetett a jól megérdemelt nyaralás. Az első megállónk a keleti parton volt, Las Vegas. Itt négy éjszakát töltöttünk, ez alatt bejártuk a nagyjából az egész Stripet éjszaka és nappal is egyaránt. Voltunk a Mandalay Bayben Green Day koncerten, az utolsó előtti nap pedig elmentünk a Grand Canyon-hoz (erről majd egy másik bejegyzésben).

Nem fogom túl sokáig húzni a számat, mert szakdolgozatot írok egy ideje és már kezd elegem lenni az írásból, de azért írnék pár érdekességet, vagy hasznos tanácsot, ami jól jöhet másoknak is. Az egyik érdekesség, hogy a képek alapján mindenki azt gondolná, hogy Las Vegas drága hely, ami félig meddig helytálló, de valójában, ha nem bevásárló túrára érkeztünk és nem is kaszinózni akarunk, akkor a város az USA egyik legolcsóbb „üdülőhelye”. A szállodák hihetetlenül olcsón adják a szobáikat, mert az üzleti stratégia az, hogy minél többen jöjjenek, a vendégek majd úgyis jól elszórják a pénzüket a kaszinóban. Sajnos ez a mi esetünkben nem jött be, mivel csórók voltunk, veszteni meg nem igazán akartam. A Stripen hétköznap akár már 20$-tól is kapunk szobákat 3-4 csillagos hotelekben, az hogy hányan szeretnénk ott aludni nem számít, mert csak a szobát kell kifizetni. Sajnos hétvégén ezek az árak megkétszereződnek, de még akkor is nagyon jó árakon lehet hozzájutni egy penge szobához. Érdemes a Strip közepe felé szobát foglalni, mert ha nem így tesszük, akkor jó kis sétálás vár ránk. Hiába néz ki úgy, hogy közel van a többi szálloda, valójában csak a hatalmas méreteik miatt tűnnek úgy.

A másik dolog, ami érdekes volt: tudtam, hogy meleg lesz, de hogy ennyire, azt még elképzelni se tudtam. Első nap éjszaka, amikor megérkeztünk a repülővel még pulóver volt rajtam, amitől aztán gyorsan meg kellett szabadulnom, mert olyan meleg volt éjfél körül, hogy amikor kiszálltunk a gépből azt hittem megdöglök. Utólag kiderült, hogy aznap este 33-34 fok volt, a következő éjszaka pedig 38 fok. Soha ilyen meleget nem éreztem még éjszaka, sőt nagyon napközben sem, brutális volt. Ennél már csak az volt durvább, amikor még aznap napközben elmentünk a Strip egyik végéből a másikba, mindezt 42 fokban. S mivel Las Vegasban nem igazán van park, vagy hasonló, csak beton és aszfalt, ez még többnek érződött. A vásárolt jéghideg ásványvizünk 10 perc után ihatatlanul meleg lett…

A harmadik dolog, ami érdekes volt számomra azok a méretek és a giccsparádé. Soha életemben nem láttam még ekkora szállodákat, ilyen csillogást, rengeteg pénzt ölhettek ezekbe a tulajdonosok, ami úgy néz ki még így is sokszorosan megtérül. Fantasztikus milyen dolgokra képesek, a Venetian Hotelben pl. egy egész kis Velence van kialakítva, még gondolázni is lehet. A szálloda előtt pedig ott van a Szent Márk téren látható harangtorony méretarányos másolata.

Többet nem is írok, mert úgy se tudom visszaadni azt az élményt ami ott várja az embert, a képek sokkal beszédesebbek szerintem. Ha valaki Amerikában jár, minden képen ajánlom Las Vegast, egy feledhetetlen élményt nyújtott számunkra. Ilyen csillogást és igényesen kivitelezett giccset nem lát máshol az ember. Ráadásul a repülőjegy sem drága New Yorkból 100 és 200$ között van az ára egy irányba, ami majdnem egy 6 órás út és gondolom, nem kell mondanom, hogy nem olyan a szolgáltatás színvonala, mint az európai fapados repülőkön. Jetblue-n ennyiért jár az ingyen snack és pia, valamint a 40 csatornás műholdas tévé és még a lábam is elfért.

nov. 17. 12:58


Hétfőn sikerült eljutni a Niagara-vízeséshez, szinte pontosan 1000mf (1600km) volt az út, de abszolút megérte. A tábor kisbuszával mentünk 12-en, így csak 13$ volt a benzinpénz (oda-vissza 250liter kellet), a szállás pedig 14$ volt fejenként, reggelivel, medencével. Mindez köszönhető Petra remek szervezői készségének és az én remek vezetési tudásomnak


USA: Boston

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, amerika

Hétfőn tettünk egy kirándulást Bostonba, sajnos az idő nem volt éppen a legalkalmasabb fotózásra, ezért kénytelenek lesztek beérni ilyen minőségű képekkel Véleményem szerint nem volt olyan nagy cucc Boston, nem túl sok látnivaló volt, a Harvardon és a belvároson kívül, de ha valaki másképpen gondolja cáfoljon meg. Mindenesetre egy napot megért, többet nem hiszem.




» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.