Tamás

Sigur Rós - Takk...

©   Tamás   |   zene

Elhatároztam, hogy szegény Haszprus blogja lesz az a szócső, amelyen keresztül a saját zenei ízlésemet próbálom majd ráerőltetni mindenki másra. (Ezek után háromszor meggondolja, kinek ad legközelebb szerkesztői jogosultságot )

Kicsit árnyalva a helyzetet: azt vettem észre, hogy vannak bizonyos beteg zenekarok, amiket rajtam kívül senki nem ismer, pedig megérdemelnék. Azt is észrevettem, hogy vannak bizonyos más beteg zenekarok, amiket meg én nem ismerek, pedig szintén megérdemelnék. (Utóbbiakra általában húgom zenegyűjteményében akadok rá két mikrofonbahányós svéd metálzenekar között, aztán amikor megemlítem neki, hogy mit találtam, mindig kiderül, hogy ezeket csak én nem ismerem, mindenki más igen). Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy akkor én majd itt írok pár sort ezekről a zenei vadhajtásokról, hátha egyszer majd valaki idetéved és bekommenteli, hogy szerintem hallgasd már meg ezt is: [zenekar nevének helye] - és akkor nekem jó lesz, mert tágul a zenei látóköröm, a kommentelőnek meg szintén jó lesz, mert idetévedt erre a csodás weboldalra. És elégedett lészen az Úr, és ők lakmározának bárányt, lajhárt, és málét, és sós ringlit babbal, és orángutánt, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket.

Ezen cicerói körmondatok után pedig a szerző rátér a bejegyzés tényleges apropójára, egyúttal szétoszlatja azt a tévhitet is, hogy ezek a mai hosszúhajú rokkerállatok csakis és kizárólag gitárreszelős északi metálbandákat hallgatnak két csecsemőáldozat között.


Itt Angliában találtam rá a Sigur Rós nevű zenekar Takk... című lemezére egy roppant egyszerű algoritmus alapján: megtetszett a borítója. (Nem, nem nőből vagyok, bár néha sajnálom). Arról még sejtelmem sem volt, hogy ez a pszichedelikus-elszállós-ambient hangulatokkal vegyített elektronikus-szimfonikus őrjöngés ilyen hamar a kedvenceim közé kerül - de azzal is tisztában vagyok, hogy ez a zene valószínűleg nem sok örömöt fog jelenteni annak, aki nem valamiféle földöntúli élményt hajszol akkor, amikor úgy igazán nekiáll zenét hallgatni. Szóval ennek megfelelő szubjektivitással tessék kezelni azt, amit írok.

A Sigur Rós eredetileg klasszikus rockzenekarnak indult, amíg Jón Þór Birgisson (gitár, ének) rá nem jött, milyen kiválóan lehet elektromos gitáron vonóval (!) is játszani (a hatást egy kis zengető és flanger effekt teszi teljessé). Tegyük ehhez még hozzá Jónsi jellegzetes fejhangján énekelt, izlandi (vagy sokszor hopelandic, ld. később) nyelven íródott dalszövegeket, helyenként vonósokat (Mílanó), egy teljes fúvószenekart (Hoppípolla vége), nagyzongorát (Sæglópur) vagy éppen a thrashmetal agyontorzított riffjeit megszégyenítő zúzást (a Glósólí c. szám utolsó kb egy perce), és megkapjuk azt a végletekből végletekbe eső, ugyanakkor mégis koherens zenei kompozíciót, ami a Sigur Róst jellemzi (mert itt tényleg a szó szoros értelmében vett kompozíciókról, és nem csak intro-verze-verze-bridge-refrén-verze-bridge-refrén-refrén jellegű dalszerkezetről lehet beszélni). Lehetetlen bárhova is kategorizálni őket. Az biztos, hogy ez nem az a fajta zene, amit az ember elsőre teljes egészében be tud fogadni. Nem is az, amire önfeledten lehet szombat este ugrálni, táncolni vagy bólogatni (mentalitástól függően) egy akármilyen buliban. Helyette inkább be kell húzni a függönyöket, bezárni a szobaajtót, meggyújtani pár füstölőt, berakni az albumot a CD-lejátszóba és egy óráig nem gondolni semmire, csak hagyni, hogy magával ragadjon az a hangulat, ami az albumból árad. És esetleg közben elgondolkozni azon, mi a fene lehet ott Izlandon, amitől már nem az első elborult zenekart termelik ki maguk közül (gondoljunk csak Björk Guðmundsdóttir-ra vagy a Sugarcubes-ra).

Aki egyébként látta a Vanília égbolt c. filmet, annak az egész koncepció ismerős lehet, nem véletlenül: a Svefn-g-englar, az Ágætis Byrjun és a Njósnavélin c. dalaik szerepeltek ebben a filmben betétdalként, és tökéletesen kiegészítik a film hangulatát. Utóbbi dalnak egyébként érdekessége, hogy izlandinak hangzó, de teljesen képzeletbeli nyelvű a szövege (ez a hopelandic), csak úgy, mint a teljes () címre hallgató albumuk (igen, az ott két egybefordított zárójel, nem pedig egy stilizált női nemi szerv).

Ha még valaki mindezek után veszi a bátorságot arra, hogy belehallgasson a zenekar munkásságába (és a fenti pár link nem volt elég), akkor íme még egy kis ízelítő. Az Untitled #8 (a.k.a. Popplagíð) adja szerintem az egyik legjobb áttekintést (és egy szinte észrevétlen átmenetet a szám elején meglévő csendes, elszállós hangulatból az utolsó két perc zúzásáig), a Leit af lífi-ben pedig az elektronikusabb oldalukat mutatják be. És az igazán jófejség tőlük az, hogy jónéhány dalukat teljes egészében letölthetővé tették a weboldalukonis. Úgyhogy aki vevő a kicsit szokatlan, experimentális zenei stílusokra, és nem elsősorban a szórakoztatást keresi a zenében, annak bátran merem ajánlani a Sigur Rós-t, nem hiszem, hogy nagyot csalódnának.

RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 21 hozzászólás

Szólj hozzá Te is!


Pár nap és hallgatom. Úgy értem már megrendeltem jogtisztán...
Szerintem hallgasd meg ezt is: Gjallarhorn. Ez mondjuk folk, de Neked szerintem be fog jönni, komázod az északi zenét.

most ez amolyan visszavágó a sok bringás postért?

mainframe: ilyen névvel elsőre valami vikingmetálbandára tippeltem volna, de tényleg nem az vannak live felvételeik a honlapon, azokat holnap meghallgatom.

Haszprus: miért lenne visszavágó? annyi bringás postot raksz a saját blogodra, amennyit csak akarsz, megengedjük
hülyeséget félretéve: nem, semmilyen visszavágó szándék nem volt benne, eszembe jutott erről írni, pont. ha zavar, mehet a /dev/null-ba is.
Egyébként meg most már elárulhatom, hogy maga a bejegyzés csak arra kellett, hogy teszteljem, hogy mennyire UTF-8-as a blogod, magyarul mennyire bírja az izlandi karaktereket

hülyeséget félretéve: nem, semmilyen visszavágó szándék nem volt benne,
amúgy magát a kérdést se gondoltam komolyan
csak arra kellett, hogy teszteljem, hogy mennyire UTF-8-as a blogod,
ezt most komolyan mondod? hogy csak ezért írtál egy kétoldalas postot? főleg hogy én a bejegyzés elejét úgy értelmezem hogy rendszeresen írnál ilyen zenékről.

ezt most komolyan mondod? hogy csak ezért írtál egy kétoldalas postot? főleg hogy én a bejegyzés elejét úgy értelmezem hogy rendszeresen írnál ilyen zenékről.
dehogy fogok többé-kevésbé rendszeresen írni ilyenekről, ha megint a kezembe akad valami állatság (vagy kevésbé állatság)

szerintem oket erdemes meghallgatni: Sexit
szlovak rockbanda, nagyon jok, foleg a Prima Energia c. albumuk.

Belehallgattam kicsit mindegyik albumukba (3-4 szám erejéig), és tetszik! Ilyen laza kis ambient cuccos ez, nem? Legalábbis én közben tanultam, és nem vettem észre hogy megy, csak amikor vége volt. És ez nálam óriási pozitívum!
...a fentiek természetesen a Sigur Rósra vonatkoznak.

mainframe: igen, a legtöbb tényleg az ambient-hez van közel, bár azért tudnak meglepetéseket okozni egy-egy kicsit elborultabb résszel (pl Glósóli vagy az Untitled mainframe vége, vagy a Sorglega úgy középtájt). Az a szar benne egyébként, hogy iszonyat nehéz megszerezni az albumaikat otthon, gondolkodom is rajta, hogy holnap még gyorsan bemegyek az HMV-be és megveszem a ()-t is, mielőtt hétfőn végleg hazaköltöznék.

balu: honnan lehet szerezni ilyet?

Tamás: ez nagyon jo kerdes, megkerem haveromat, hogy rippelje be a cd-jet, vagy szlovakiabol megrendelem, aztan felrakom valahova

11) Lostris (nem regisztrált)
Végre már vki, aki szereti a SR-t Az alter kategóriába sorolnám, sorry ha ez ütközik mások véleményével kategorizálás terén. Eddig akiket megkérdeztem, mki csak pislogott itt nekem, hogy MIVA'?! Miaffene az a sigurrós? De már tudom a választ, hehe: azért nem ismerik, mert annyira JÓ. Túl jó ahhoz, hogy ismerjék az olyanok, akik tömegzenét hallgatnak... Én speciel a Glósóliba szerettem bele, kb a harmadik hallgatásra A szám végén a zúzás eszméletlen!!! Nagyon eltalálták. Nálam úgy indult, hogy láttam a Glósóli klipjét. Aztán még egyszer és még egyszer meg kellett néznem/hallgatnom Ma meg már teljességgel imádom az összes számukat, amiket eddig hallgattam. Amúgy elvontabb zenéket hallgatok, úgy mint Enigma, Delerium, és .... Sigur Rós, kb 4 ónapja ÜDV Lostris

12) Derek (nem regisztrált)
Sziasztok!
Örömmel látom hogy egyre töben ismerik meg a Sigur Rós-t. Én nagyon szeretem őket és ha én is mondom milyen zenét szeretek, csak néznek. Nyáron sikerült kijutni egy koncertre amit az olaszországi Ferraraban tartottak. Hát mit ne mondjak felejthetetlen élményben volt részünk hasonló beálítottságú barátommal együtt. Mindenkinek ajánlani tudom aki nyitott az eféle zenei irányzat felé.
U.i.: ha tudtok nézzetek koncertfelvételeket nagyon ütősek

13) Laszlo (nem regisztrált)
A Sigur Rós király (kb. 2 éve ismerem). Nekem úgy tűnik, a 70-es évek Amon Düül II. pszichedelikusságát keveri a 90-es évek This Mortal Coil indenpendent és Brian Eno ambientjével.

(Sigur Rós-ra nemzetközi negyedikként dob a gugli.)

15) Laszlo (nem regisztrált)
Ja, és a testvérzenekara is fantasztikusan jó, a kanadai Godspeed You Black Emperor! Az is észak, csak egy másik kontinensen…

Post-rock a stílus megnevezése. Ajánlott még a szintén északi Múm, de az többé-kevésbé inkább elektronikus, s kevésbé melankólikus. A Godspeed You! Black Emperor pedig azért kicsit más világ, lévén ők sokkal monumentálisabbak, s a Neurosis-i világhoz is közelebb állnak, hiába a zenei különbségek. Ajánlott még erről a színtérről a Silver Mt. Zion, a Mogwai, vagy a manapság olyan híres Explosions In The Sky. Persze nem underground műfaj ez, úgyhogy van még száz vagy száz ilyen banda.

A Sigur Rós Józsinál: Heima at plastik media
Haszprus már harmadikként, megelőzve a wikipediát pl

18) Állvány (egy bg.-ász a sok köz (nem regisztrált)
Gondoltam megosztom az én érzésemet ezzel a zenével kapcsolatban. A zenét (pontosabban a videóklipjét),az egyik külföldi zenei csatornán láttam először (Glósóli c. szám). Miután megszereztem (nagy nehezen),a Takk című albumot elkezdtem hallgatni. Ez akkoriban történt, amikor elkezdtem a barlangász tanfolyamon belül a vertikális(kötél)technikán való haladás szabályait elsajátitani. És sajnos ekkor (2006 Február),bekövetkezett egy tragédia 2 bg.társammal, amit a sajtóból te is nagyon jól ismerhetsz (elvitte őket egy lavina). Utánanéztem melyik bg. közelében jártak szerencsétlenül,és erről a bg.-ról találtam fotókat is. Fotónézegetés közben hallgattam a kedvenc számomat /Glósóli melyik másikat /,és a zúzós részénél értem el egy olyan fotóhoz, amit ember szerintem nehezen tud elképzelni: egy 140m Mély akna lefelé,mely fölfelé még folytadodik 60 métert. A Fótón egy ember alakja látszik amint ebben az aknában egy kötélhídon lóg a semmi közepén…és akkor azt mondtam; ez az ide illik ez a szám itt kell a zúzós részét egyszer ebben az életben meghallgatni. Később (2006 Augusztusában),kijuttotam arra a helyre, ahol ez a bg. található,(a bg.meg még azóta se juttotam le különböző tech./fizikai nehézségek miatt). Az egész szám szinkronban van a heggyel…a lassú eleje,a trappolással ez a felmenettel a hegyre…az első olyan rész, ahol a b.gitár szerepet - oldalt közlekedni a meredek hegyoldalban,a zúzós rész elötti,,felpörgetett'' monológja az énekesnek - az akna megközelítése stb.

Azóta megszereztem még egy albumot (Von),és egy-két számot (Svefn-g-englar, Hjandart-Hamast),és nagyon paszollnak a zenék a föld alatti világ csodájához/esetenként,,kegyetlenségéhez'' sci-fi-be illő és a fizikát megszégyenitő,,produkciójához'',/hogy a víz mit tud művelni a sziklákkal… Én láttam már családiház méretü sziklát (kocka alakút) a két sarkán állni az ember feje fölött 25-30 méterrel (egy 10em. Panel 30 méter magas)/.

Bocsánat a hosszért igérem ilyet az esetleges késsőbbi kommenteknél nem fogok produkálni.

Állvány


balu, én már hallottam őket, BOMBA!

Ööö… Lehet, hogy utálni fogtok, de nekem ez a Sigur Rós unalmas. :>

(A banánzöld fenyegetés nem engedte, hogy magamban hagyjam!!!)
Hozzászólásod:


Nem vagy bejelentkezve, de...

A)
hozzászólhatsz regisztrálatlanul...

B)
ha regisztrálva vagy, bejelentkezhetsz...