Éjszakai bringatúra - Haszprus überblog
Haszprus 01:47most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
VDavid 01:47bazeg
beteg állat
kivel voltatok?
Haszprus 01:48életre szóló élmény volt
két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
VDavid 01:48De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
Haszprus 01:48hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

(Schloddi az osztálylistára)

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!


RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 9 hozzászólás - Szólj hozzá Te is!