Ghymes - Messzerepülő - Haszprus überblog

Ghymes - Messzerepülő

©   mainframe   |   zene

Srácok, nem tudom hogy ez csak az újdonság varázsa-e, de szerintem ez az egyik legjobb Ghymes album. Tudom hogy már nem forró aktualitását tekintve, de én kb. egy hónapja jutottam hozzá.

13 számról van szó, amik talán a régebbi, ütősebb Ghymes-hangot hozzák többnyire. A múltkori Héjavarázs kicsit leülős album volt, de persze a maga nemében jó. Ez visszatalál a Rege világához, egyből az indító Regölés c. számmal indul a hangulat, és szerintem talán ez a legjobb szám is az albumon. Annak ellenére hogy 5 és fél perc körüli, a ciklikus szöveg miatt elég hosszúnak tűnik (ami ebben az esetben jó ). Azt szeretem a Ghymesben, hogy többarcú. Akár egy albumon belül is tudnak mutatni legalább 3-4 féle hangulatot. Így a pörgős Regölés mellé felzrkózik a Hú, hú c. lendületes darab, a Csengőcsángó, és a Teremlakó is a maga szigorú ritmusával. Emellett ott vannak azonban a lassabb, szomorú (?) dalok is, mint a Holnapután (ami engem rettentően emlékeztet a Héjavarázsról a Január-ra), a Nyugtató, az Álom Elé, és a címadó Messzerepülő. Van egy-két költőibb, vagy tradicionálisabb hagvételűbb darab is, az Életvíz, és Szép Jel, és a Kördal konkrétan. És van még két szám, a Szimkópé, ami szerintem inkább a Ghymes zenei agymenései közé sorolható, mert dallamilag és szövegileg annyira nem zászlóvivő. A végére hagytam a Csillagreggae-t, ami az Üvegtigris 2 egyik emlékezetes jelenetének aláfestő zenéje volt, és ezzel kiegészülve mindig mosolyra húzza a számat ha hallgatom.

Összességében talán azért jön be nagyon az album, mert a Héjavarázsból hiányzó dobok itt nagyon határozottan tértek vissza a pörgős számokban. Kezdtem azt hinni, hogy a Ghymes inkább költői, lírai, melankólikusabb vonalak felé fog tendálni, meg megijesztett Szarka Tamás szólóalbuma (Minden feloszlás így kezdődik...), de a Messzerepülővel visszaegyensúlyoztak az eredeti, általam megkedvelt stílushoz, és egyúttal megmutatták, hogy még mindig tudnak újat mondani, játszani. Csillagos ötös!


RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 9 hozzászólás - Szólj hozzá Te is!


1) Isti
Ha már senki nem ír hozzá, és ilyen szép hosszú bejegyzést írtál róluk, kommentelek.
Szerintem nagyon rossz zenét nyomnak, maga a stílus az, ami nem jön be. Sajnálom.

Isti: Nem feltétlenül értek egyet.. bár nem hallgatok Ghymes-t (húgom szokta hallgatni, így hát néha én is belehallgatok), de úgy vagyok vele, hogy még ha nem is jön be a stílus, a zene, amit játszanak, korrekt, nem stílusidegen, kidolgozott, és van mögötte hangszeres tudás is… Szóval én nem mondanám, hogy rossz zenét nyomnak - függetlenül attól, hogy nem hallgatom.

3) admc
Szerintem is a Regölés a legjobb szám. De azzal a népszerű elmélettel nem értek egyet, hogy a Ghymesnél a Rege volt a csúcs, és vissza kell hozzá találni. Szép volt, jó volt, de most már itt az idő túllépni rajta, a koncerttematika is ezt tükrözi.

Jut eszembe, ha a Ghymes bejön, akkor talán a The Moon and the Nightspirit nevű zenekar is… igen, ők is magyarok és kis hazánk zenei kultúráját jól jellemzi, hogy portugál kiadójuk van és idehaza egyetlen helyen lehetett kapni a CD-jüket egy ideig (a Légszesz utcában), aztán azóta már ott sem :-/

admc Igen, észrevettem a koncerteken is, hogy egész más hangot ütnek meg a Héjavarázs óta. Arra se mondom, hogy rossz, csak más. Hozzátartozik a dologhoz, hogy nem olvasok a dologról neten, tehát nem tudom ez mennyire 'népszerű' elmélet, ez az én saját véleményem (amivel persze lehet bátran vitatkozni! ).
Én először a 2002-es Savaria Karneválon hallottam őket, nagyszínpadon, telt-főteres éjszakai koncerten, és atom volt. Azonnal elkapott a hangulat, pedig előtte ilyen stílusban szinte semmit nem hallgattam. Akkor pedig leginkább a Rege, a Smaragdváros, meg talán a Kutyavér dalait játszották, mindet kicsit átértelmezve a közhangulatnak megfelelően (pl. a Rövid az Eszetek elég hatásos, zúzós dobütemmel egészült ki, talán asszem pont Szarka Tamás kapta fel a nagydobot… ), gondolom ezért az erős vonzódás részemről ahhoz a dallamvilághoz.
Majd voltunk egyszer haverokkal a Gödörben egy Héjavarázs-koncerten, és meglepően lagymatagra sikerült. Most ez lehetett a Gödör közönsége miatt is (2000-es beugró azért kiszűri a lelkes ifjúságot és marad a sznob réteg), kb. mi hárman vittük a hangulatot. Aztán ha emlékeztek, az úniós csatlakozási ünnepségen is felléptek, ahová egy csomó olyan haver is eljött aki még sosem hallotta őket. Előre elmagyaráztam, hogy vannak ám lendületesebb számaik is, csak az új album miatt ilyenek most, no para, ha kicsit is tetszik majd, akkor érdemes lesz meghallgatni őket…(és így tovább) Aztán jött a meglepetés, amikor kiálltak, és lakonikusan bemutatkoztak, és egyből a '33'-mal indítottak. Na, az a koncert atom volt.
Szóval igaz, hogy haladni kell, meg új hangzás, de aki a Regébe szeretett bele, az azt fogja várni tőlük.
Tamás Thx, rámozdulok!

Update: Meghallgattam Szarka Tamás szólólemezét, az Anonymus-t, és rá kellett jönnöm, hogy tuti miatta távolodott el egyáltalán a Ghymes a Regétől, és ment rá a Héjavarázs-vonalra. Ami nekem bevallom: kevésbé jön be.
Szóval, akinek az tetszett, az Anonymusban megkapja a hangulatát, töményen, durván!

Tamás No, hallgatom a Moon and the Nightspiritet, és a Ghymeshez annyira nem hasonlítanak, ellenben az általam igen kedvelt Faun-hoz és Omnia-hoz inkább.
Külön izgalmasság, hogy hogy jutottam hozzá a CD-ikhez: az edzésen beszélgettem egy újonc sráccal, és megláttam a kezében. Aztán kiderült hogy ő a zenekar dobosa.

mainframe: melyik CD-t hallgattad? Most már kettő van nekik…

Tamás Mind a kettőt (Of dreams forgotten…, és Regő Rejtem).


Öt évnél régebbi bejegyzésekhez nem lehet hozzászólni.