Ez a bejegyzés eredetileg egy komment lett volna a Matrix bejegyzéshez, a következő felvetésre válaszul:
Az egészben az az érdekes, hogy régebben az ilyen koraszülötteket nem hagyták életben. Most életben hagyják, aztán egész életében beteges lesz (valószínűleg). (Mefi #14)
Hát, q nehéz ilyesmiről dönteni, tény hogy manapság azt is életben tartják, aki gyakorlatilag egy növény…
Ez a mondatom talán különös kegyetlenséget/érzéketlenséget tükröz, de a szeressünk mindenkit elv mellett léteznek racionális gazdasági szempontok is. Ez a többség szempontja. Egy nagyon beteg ember ápolása rengeteg költséggel jár (nemcsak az államnak, a családjának is / nemcsak a családjának, az államnak is), miközben ha születésétől determináltan munkaképtelen, nem termel hasznot, nem is termelt soha, és nem is fog soha.
Ugyanakkor milyen alapon lehetne elvenni valakinek az életét. Pillanatnyilag is hihetetlen mennyiségű ember van, aki a világ számára negatív haszonmutatókkal rendelkezik, miközben vagy dolgozik valamit, vagy nem.
Végül pedig: az embert jobb helyeken nem pénzben mérik.
A haszon is eléggé relatív. Az is haszon hogy valakinek örömet nyújt valaki más puszta létezése. Egyáltalán nem feltétlen a fejlődés és a profitszerzés az élet értelme. Márpedig ha nem, akkor nem ez az elsődleges szempont egy ember életbentartásánál sem.
Az embernél a természetes szelekció nem működik már régóta. Kérdés hogy ez baj-e. Okoz bajt nyilván, de többet-e, mint amennyi hasznot/örömöt?
Elnézést, ha valakit megbántottam, nem áll(t) szándékomban - a fentiek a gondolataimnak csak egy nagyon leszűrt részét mutatják, ráadásul nem gondolkodtam róla túl hosszasan úgyhogy nyers is. A probléma természetesen jóval összetettebb mint hogy néhány sorban el lehessen intézni.
