Nemrég én is megismerkedtem a népszerű sorozattal, és vegyesek az érzéseim. El is mondom miért.
Először is leszögezem: a sorozat jó. De ez mindjárt gyanús is. Ha nem tetszik maradéktalanul, akkor miért akarom ennyire nézni? Vannak ugyanis ezek az újgenerációs amerikai sikersorozatok
(tipikusan ilyenek a Lost, a Szökés, a Született feleségek, stb.), amik nézetik magukat
, mert annyira mérnöki pontossággal meg vannak csinálva. Jól választott témák, jól választott színészek, eltalált poén- és izgalommennyiség. Tisztes iparosmunka. És engem ettől alapvetően kirázna a hideg, de mégis: leülök és megnézem őket, mert én sem tudok szabadulni. Mondjuk pont ezért én is mérnöki jelleggel tervezek sorozatügyben: ha úgy érzem nem fér bele az életembe, akkor szándékosan kihagyom az első pár részt, és onnantól már feleannyira sem vonzó (kevés kivétellel kb. az összes ilyen egymásra épülő részekből áll, és ezek idővel az előzmények hiányában érthetetlenek). Na, a Dr. House pont kivétel, ott minden rész érthető önmagában is.
Ezzel a konkrét sorozattal az a baj, hogy sablonokkal dolgozik. Minden rész ugyanazokból a panelekből épül fel. Behoznak valakit, House-t nem érdekli. Aztán zseniálisan rájön hogy ez valami egyedi eset, és mégis kell neki. Aztán kijelentik, hogy a páciensnek napjai vannak hátra (mindig!), ha nem találnak ki valamit. Lefuttatnak ezer vizsgálatot, amikből marad 3-4 lehetőség, hogy mi baja (közben nekem kicsit sok a mert csak
-típusú érvelés...). Egy ezeregyedik vizsgálattal ki lehetne deríteni hogy melyik is az, de arra nincs idő vagy lehetőség (megintcsak: mindig!), úgyhogy nagyjából találomra elkezdik kezelni az egyikkel. Tuti nem az az. Sőt, a kezeléstől rosszabbul lesz. Meglepetésszerűen, egy kedélyes beszélgetés kellős közepén rángatózós rohamot kap (...az esetek jó 80%-ában. A betegségek hihetetlenül széles skálája eredményezi ezt ezek szerint...), esetleg lehány valakit (minősített esetben vérrel...). Aztán a főszereplők konfrontálódnak egymással (konkrétan a team többi tagja House-sal), de mindig van valaki aki neki ad igazat. Aztán a team tagjai konfrontálódnak a családtagokkal az intuitív kezelés miatt. Aztán elmennek terepszemlére a páciens lakókörnyezetébe. Ezt úgy kell érteni, hogy betörnek, ásnak, meg kutakodnak, mint a helyszínelők. (Magasan képzett specialista orvosokról van szó még mindig...) Aztán House valami apróságból minden kétséget kizáróan rájön hogy ez nem lehet más, csakis az X betegség! Ekkor meg is nyugodnak, hogy nem az előző kezeléstől lett rosszabbul a páciens, hanem amúgy is ez lett volna. És előkapják a csodaszert, amitől meggyógyul. Mese vége.
Ezzel a felépítéssel alapvetően nincs is baj, mert hát ugye az orvosi munka ilyen: lépésről lépésre halad, sokszor ismétlődő elemekből épül fel. De az már tényleg zavaró, hogy ugyanazt a történetet kapjuk részről részre, csak nem tinédzserfiúval, hanem apácával, és nem X betegséggel, hanem Y-nal. Megmondjam mégis mi teszi izgalmassá és nézhetővé a részeket? Dr. House. A főszereplő karakter annyira el van találva, hogy már azért megéri nézni az egyes részeket. Az ő szövegei, poénjai természetesen minden részben mások, és ez kb. el is viszi a hátán a sorozatot, még akkor is, ha valaki nem rajong az orvosos témáért. Bár nekem az is bejött, a Vészhelyzetet is néztem eleinte, amikor még nem Dallas-hosszúságú volt.
Ezeket a tapasztalatokat az első 11 rész alapján vontam le, eddig annyit láttam. Lehet nem egyetérteni (sejtem hogy sok rajongó lelkébe gázoltam bele), de csak kulturáltan. Mondtam, és még mindig mondom: ez egy jó sorozat! Csak elmondtam mellé a fenntartásaimat is. 
Update aug. 20. 12:55: Na, első évad végignézve. Rángatózós rohamok csak az eleje felé voltak olyan nagy sűrűségben, szóval kritika ezen része visszavonva. A többi végig ugyanúgy ment, szóval még mindig igazam van. 
Tény, hogy a vége felé egyre inkább a személyes ügyek felé tolódik a hangsúly (a főnökkel való küzdelem, Cameron visszaszerzése, és a 22. rész az évad slusszpoénjával amit nem lövök le ), és gondolom ez így folytatódik majd a többi szezonban is.
UI: a 21.rész mekkora királyság már!! Atomjól meg lett csinálva! 
), de majd ha azok a részek elfogynak, csak ráveszem magam az angol variánsra.
