mainframe

King's X

©   mainframe   |   zene

A King's X nevű zenekarral való megismerkedésem elég kalandosnak és sorsszerűnek mondható, ugyanis egy használt CD-ket (is) árusító boltban lettem figyelmes a tok nélküli, minden 100-as szekcióban árválkodó, amőgy vizuálisan baromi jól kinéző lemezre. Naranccssárga alapon vörös kelta fonat volt a látványterv a korongon (és emellett semmi felirat), ott helyben kicsit bele is hallgattam, de nem is figyeltem rá oda igazán, csak nem akartam hogy hülyének nézzenek amiért nem is érdekel mi van a CD-n amit megveszek. Én ugyanis látványelemnek szántam, valahová dekorációnak. Elő is készítettem mindenféle szerszámot otthon hogy akkor feldolgozzuk a nyersanyagot, de gondoltam egyet, és egy búcsúpörgést engedélyeztem a cuccnak, annyira csak nem lehet borzalmas ami rajta van. Életem egyik legjobb döntése volt. Rég hallottam ilyen dallamos, azonnal megragadó zenét. Akkor még nem tudtam, de a texasi King's X 1996-os, Ear Candy című albumát halásztam ki a zavarosból.

Ám ez még utána sokáig titok is maradt előttem, ugyanis mint azt fentebb említettem, semmi felirat nem volt a CD-n. Csak úgy hívtam: az én zeném. És csak évekkel (komolyan, több évvel) később kerestem rá pár dalszövegre ami alapján kiderült hogy mit is hallgatok. Miután kiderült, szereztem pár egyéb albumot is tőlük, és bár addigra már ezerszer meghallgattam, mégis ez maradt a kedvencem. Saját magukat Rock-zenekarként definiálják, de ez az a régebbi stílusú, ha úgy tetszik puhább rock. Ami nem is baj. Amit még ki tudok emelni, az a 2000-es Please come home... Mr. Bulbous album.

Ez a kettő nagyjából egyezik stílusában, a többi, amennyit sikerült belőlük hallgatnom, kicsit más, de azok is jók. Mindre jellemző az egyéni stílus, és a lendület. Néhány számnak kicsit szokni kell a dallamvilágát, de a kiemelt két album abszolút ajánlható mindennapi fogyasztásra is.

A beszerezhetőségéből azt kellett leszűrnöm, hogy azért annyira nem elterjedt a dolog, de érdemes utánajárni kicsit. Ha másért nem, akkor azért hogy velem megoszthassátok amit találtatok, ugyanis még sokminden hiányzik tőlük. Most hogy nézem kicsit a találatokat neten, látom ám hogy az E-klubban is felléptek '99-ben. Egy igen jó mondat róluk, innen: A három magas kvalitású zenész tehetségét senki nem vitatja, sőt, ódákat zengenek róluk, ám az igazi átütő siker sok-sok lemezzel a hátuk mögött sem érte el őket. Minőségi albumok sorával a hátuk mögött azt hiszem ma már azért elégedettek sorsukkal - és be kell valljam, szerintem nem is illene hozzájuk a megasztárság.

RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá Te is!

Én ugyanis látványelemnek szántam, valahová dekorációnak.
Hogy tervezted megdolgozni? Én még csak az üvegfestékkel való megfestéssel próbálkoztam. Egyéb ötlet?

Közepére óraszerkezet? Szétvágni és több darabban mozaikként? Alátétként?

Igen, az óraszerkezet is megvolt gondolatban, csak még nem valósítottam meg sose. Mozaikként mire ragasztanád? És mivel kombinálva? Mert önmagában csak egy törött CD, de nem nagyon jut eszembe hasonló nemű anyag, ami jól mutatna vele.
(Egyébként bonnie ajtaján a névtábla is CD-üvegfesték. )

4) MegaMan (nem regisztrált)
Hello!

Én is évek óta ismerem a King's X-et, de hasonlóan csak véletlenül. Egy zeneszerkesztő program demójaként hallottam először. Brutál és dallamos. Sajnos nehéz hozzájutni jó áron a lemezeikhez itt Európában is.
Most keresek róluk cikkeket magyarul a neten. Így bukkantam rád is.
Hozzászólásod:


Nem vagy bejelentkezve, de...

A)
hozzászólhatsz regisztrálatlanul...

B)
ha regisztrálva vagy, bejelentkezhetsz...