Haszprus, a rövid válasz az, hogy azért használjuk a GPS-t, mert azzal is össze tudtuk hozni a flockot
A teljes történet meg az, hogy gondolkoztunk ultrahangos szenzorokon is, de akkor körbe kellett volna aggatni minden koptert szenzorokkal (mert egy szenzor csak egy adott irányba mér). Ez az egyik. A másik az, hogy az a szenzor, amit néztünk, az gyakorlatilag úgy működik, hogy az egyik lábát high-ba kell rakni, ekkor kiküldi a mérő jelet, és egy másik lábat addig tart high-ban, amíg nem érzékeli a visszhangot. Ez azt jelenti, hogy kell szenzoronként két GPIO tüske a Gumstixen: az egyik az, amit 1-be rántunk, amikor mérni akarunk, a másik meg az, amin mérni kell a visszaverődés idejét. Ennyi szabad GPIO láb sajnos nincs a Gumstixen.
Hosszú távon persze nyilván mi is szeretnénk rá rendes távolságmérőt tenni (illetve kamerát is), de ahhoz minden bizonnyal kell egy kis céláramkört is fejlesztenünk, ami csak a távolságmérők jeleivel foglalkozik, és a mért értékeket utána bepakolja egy SPI vagy I2C buszra, amit már a Gumstixről tudunk egyszerűen olvasni anélkül, hogy magának a Linux kernelnek kéne a távolságmérők lábainak a rángatásával foglalkozni.