Idén nyáron összejöttem egy kurvával (jelen esetben a kurva azt jelenti, hogy a második randink előtti estén lefeküdt valami másik faszival, nem az exével vagy ilyesmi hanem csak valami másik random faszival a netről, akivel addigra amúgy azért már tudta hogy úgyse lesz semmi, de - ahogy mondta, nagyon viszketett - majd amikor már úgy kb együtt voltunk akkor ezt a lehető legtermészetesebben közölte, nem viccelek, tényleg a legtermészetesebben mondta hogy lefeküdt egy csávóval, majd kiszállt a kocsiból, merthogy épp akkor értünk egy parkolóba, aztán indult is hogy most akkor megyünk sétálgatni), aki nem szerette a normafát (szóval a csaj). Én imádtam a normafát egész életemben, amióta csak ismerem. De azóta valamiért nem járok fel oda. Nem tudom miért. Hogy a fenében működik ez? Miért értéktelenedett el a normafa a szememben azóta?
Ugyanez a csaj megkérdezte hogy ő ugyan mit tanulhatna tőlem. Utána nem mentem el a másoddiplomám átadóünnepségére. Miért nem? Hogy a fenében működik ez?
Értéktelennek érzem magam egy olyan csaj miatt, aki nyilvánvalóan érzelmi és értelmi félhalott volt? Hogy a fenében működik ez?
* Arra jöttem rá ahogy ezt a bejegyzést írtam, hogy a parkoló ahol a csaj kiszállt a kocsiból, az pont a normafa parkolója volt. Lehet hogy ez a kellemetlen emlék fűződik hozzá? Hát ez lehet. Bár mondjuk én azt gondolom hogy inkább attól értéktelenedett el valahogy a szememben, hogy átvettem a csaj értékrendjéből ezt is hogy a normafa nem fasza. De ez egy fasság, és kérem vissza a normafát. Hát hogy a fenében működik ez?
Azt hiszem beszállok a kocsimba és felmegyek a hegyre, és sétálok egyet, akkor is ha éjjel 1 van. Legalább leírtam valahova hogy mi történik, és ha már úgy döntöttek a problémák hogy nem oldódnak meg maguktól, akkor kénytelen leszek erőből megoldani őket.
05:06 eljutottam a normafára és bár nagyon csúszott a jég de azért jó volt, még ha csak pár métert is tudtam sétálni. Láttam a várost fentről, szép volt, nem úgy mint Alsónémedi, amerre mostanában járok, nem is tudom miért. Ja de, mert egyenes az út és unalmas. Ja meg sok arra a kurva. A nosztalgia.
Ami azt illeti, számottevően jobban érzem magam.
