Egyik haverom megjegyezte hogy ha túl sok dolgot leírok neten, akkor élőben már nem lesz miről beszélni.
Mostanában nem is nagyon akarok.
De kicsit visszakanyarodnék ahhoz az érzelmi és értelmi félhalott csajhoz, akiről írtam 2 bejegyzéssel korábban. Szóval úgy adódott hogy jártunk szűk másfél hónapot (a kapcsolat körítésével együtt mondjuk duplaennyi időről beszélünk), és ezidő alatt én pont két cég közötti időt töltöttem, meg vizsgaidőszakban voltam. Elmentem dolgozni az új céghez (tehát a csaj aznap találkozott a dolgozó Olivérrel először), első napomon találkoztunk, és felvetettem azt a megfigyelést felé, hogy egy órányi beszélgetés alatt sem kérdezte meg hogy milyen az új cég, milyen a napom. Az volt a válasz: már megírtam messengeren, és küldtem képeket is.
Óh. Akkor nincs kérdésem. Jó tudni hogy az ember párja ennyire érdeklődő. Olyan emberek vannak hogy egyszerűen beszarsz. És csak azért szívom a fogam hogy egy ilyen ember miatt képes voltam besérülni, még így 4-5 hónap távlatából sem tértem magamhoz.
