külföld - 2006 - 7 megfelelő bejegyzés.

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2017
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2016
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2012
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2010
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2004
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-

Úgy különösebben nincs ingerenciám évösszegzést készíteni, úgyhogy csak röviden kinézem a blog történelmi bejegyzéseiből, hogy mi volt 2006-ban…

  • Átjöttem állami finanszra a bme-n. Ez egyelőre nem tett jót a tanulmányaimnak, de jót tett minden másnak.
  • Változtattam az étrendemen (ami azóta lényegesen egészségtelenebb mint akkoriban, de még így is sokkal jobb mint korábban).
  • Eljártam úszni (amíg nem volt konkurenciája ).
  • Fogytam 13,6 kilót (75,5->61,9), majd pedig visszaszedtem egy kicsit, a végleges tömegem még nem alakult ki, de nagyjából ilyesmi szeretnék maradni (67).
  • Vettem egy bringát májusban, amit számomra is meghökkentő mértékben (és célokra - 1 2) kezdtem használni.
  • Kurvajól töltöttem a nyaramat.
  • Megismerkedtem új arcokkal, szerveztem pár eseményt, köztük pár rendhagyóbbat is (éjszakai gyalog- (1 2) és bringatúra) és megejtettem az első házi szervezésű külföldi utamat is. Na nem mintha túl messzire mentünk volna, de a külföld az külföld
  • Év vége felé elkezdtem (komolyabban) kondizni, amit legalább jövő májusig szándékozok folytatni. A későbbiekről nem gondolkodom.
  • Kaptam pár megbízást. Pl. felkértek bme-n számítógép labor 5-ből laborvezetőnek. Erről eddig nem írtam publikusan (meg a többiről sem), úgyhogy most megemlítem. Az nem biztos, hogy be tudom vállalni.

Ezek mellett még történtek dolgok amiket akár meg is említhetnék, mert nem csak ennyi volt idén, de nem teszem. Akit érdekel, egy részüket megtalálja az archívumban

Röviden és lényegretörően: ez egy kurvajó év volt.

Nektek pedig BÚÉK!

Haszprus

EU-túra

©   Haszprus   |   bringa fotózás külföld túra

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

  • Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
  • Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
  • Cuccok mosása, szárítása
  • Biciklilopás megelőzése
  • Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
  • Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.

Haszprus

Fertő-tó bringával

©   Haszprus   |   350d ausztria barátok bringa fotózás külföld történelem túra

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Tamás

World Wide Waiting

©   Tamás   |   fáradtság külföld life

London Luton reptéren ülsz a tranzitban. 25 órája ébren vagy. A géped 6 (!) órát késik. Már megetted az összes kajádat, megittál három sört, elolvastad az összes könyvet, amit a kézipoggyászodba tettél és végigtapiztad az összes notebook-ot, amit a Dixon's-ban árulnak, a laptopod pedig 20 perc múlva lemerül. Mit teszel?

Adjatok tippeket vagy szórakoztassatok el valamivel

Update 10:40: a Luton Airport honlapján már 14:50-et írnak indulásra. Előbb még 11:50 volt. Ez egyre aggasztóbb.

Update 11:09: építjük az országimázst. A gépen utazna egy komplett cigányzenekar is, ők most éppen live unplugged show-t adnak a váróteremben a környékbeliek nagy örömére. Nekem meg mindjárt lemerül a laptopomban az akkumulá

Update 12:53: bedugtam a laptopot stukiban egy fali konnektorba, úgyhogy megint online vagyok. Az unplugged koncertnek hálistennek vége. A 14:50-es indulás tényleg bejött, most már a kijelzőn is az van. Úgy látszik, eddig nem merték bevallani, szerintem titokban lázadástól tartanak. De én résen vagyok, innentől kezdve árgus szemekkel figyelem a neten lévő információkat, és ha megint eltolják három órával az indulást, megkérem a zenekart, hogy egy kicsit alakítsák át a reptér berendezését is.

Update 14:54: köcsög BT Openzone elvette az IP-címemet és nem adta vissza egészen mostanáig. Egyébként rájöttem, ez az egész a Starbucks, a Dixons, a Burger King meg a többi shop összeesküvése, így maximalizálják a bevételüket. Amióta itt vagyok, annyi pénzt vertem el várakozás közben, mint Londonban két nap alatt. Ebbe mondjuk bejátszik az, hogy reggel kaptunk 8 font értékben kajajegyet a W***Air-től, hogy ebből reggelizzünk meg, de azt nem mondták, hogy osszuk be lehetőleg estig... Egyik utastársunk már a magyar tévéket hívogatja, hogy melyikőjüket érdekli a sztori.

Update 15:02: elfogyott a sör a bárban. Duplaplusznemjó.

Update 2006. júl. 04. 08:35: miután kiittuk Lutont az összes sörből, nem voltam már olyan állapotban, hogy bejegyzést írjak, de a lényeg az, hogy hazaértem épségben, összesen 8 óra 10 perc késéssel. A késés oka egyébként állítólag az volt, hogy vasárnap az esti varsói gép lerohadt, és a mi reggeli pesti gépünkkel vitték el a reptéren rekedt lengyeleket Varsóba. (Nincs ezeknek tartalék gépük, vagy mi?). Mondjuk gyanakodhattam volna, amikor hajnali négykor a check-in pult felé tartva lépten-nyomon lengyelekbe ütköztem, akik"W***Air is shit" és Don't go with W***Air felkiáltásokkal próbáltak eltéríteni a szándékomtól az ősi lengyel-magyar barátság jegyében. Nyilván ők már tudták, mi lesz a reggeli budapesti járat sorsa. Nyilván a check-in pult mögötti leányzó tudta és ezért nem fizettetett a 12 kg túlsúlyért sem. Nyilván mindenki tudta, csak nekünk nem szóltak indulásig. Sebaj. Most már ezt is kipipálhatom életem todo-listáján.

Tamás

Időjárásjelentés Londonból

©   Tamás   |   anglia külföld

Csak a tévhitek eloszlatása végett: Angliában nem esik állandóan az eső. Sőt. Legnagyobb sajnálatomra szinte soha nem esik.

Január óta körülbelül két alkalommal esett az eső. Egyszer három napig, egyszer meg négy napig. A híres angol ködökből egy darabot sem láttam. Csalódott vagyok. Már egy hete tökig érő meleg van, a hétvégén lebarnultam a méltán világhíres angol beach-eken, miközben a méltán világhíres angol konyha remekeit élveztem a méltán világhíres angol temperamentumtól fűtött leányzók között (értsd: a beach kavicsos, méter magas hullámok vannak, a víz kb tíz fokos és épeszű ember nem merészkedik bele; az angol konyha remekének a fish & chips-et kell tartani (sült hal sült krumplival), az angol nőkről meg hát inkább egy szót se... :-/ ). A szárazság már olyan méreteket öltött, hogy aszályriadót rendeltek el, nem lehet kerti slagot használni, és ha mégis használsz, felkészülhetsz arra, hogy £1000 büntetés üti a markodat. A vízszolgáltatók külön hotline-okat (de szar szóvicc) állítottak fel, ahol ingyen és bérmentve feljelentheted a szomszédodat, ha azt látod, hogy slagot használ. És az angolok boldogan, kart karba öltve jelentgetik fel egymást.

Úgyhogy szerintem ennyit arról a sztereotípiáról, hogy Londonban mindig esik az eső.

Tamás

Budget travelling - hogyan menjünk külföldre minimálköltségvetéssel?

©   Tamás   |   anglia buli howto külföld

Ezernyi módja van annak, hogy majdnemhogy nulla pénzből eltöltsön az ember külföldön egy pár napot vagy hetet, de az a furcsa, hogy eddig akárkinek említettem a saját kis módszereimet, szinte senki nem ismerte őket - úgyhogy itt az ideje, hogy ily módon publikáljam, hátha valaki rajtam kívül is profitálni fog belőle. Szóval a feladat: menjünk külföldre minél hosszabb időre, minél kevesebb pénzből és minél kevesebb kényelmetlenség árán!

Laikus szemlélő számára is rögtön nyilvánvaló, hogy a fentebb említett három cél finoman szólva is egymásnak ellentmondó, úgyhogy azt találtam ki, hogy megpróbálom csokorba szedni az eddigi ilyen irányú tapasztalataimat és ötleteimet, aztán lehet belőle szemezgetni. Van, amelyiket most is aktívan űzöm, van, amelyikről már leszoktam, de pénzt spórolni mindegyikkel rengeteget lehetett. Szóval: