350d - 2006 - 39 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2014
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
2012
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2010
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Haszprus

Első hó

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás történelem

Három kesztyűben padlófékkel egész jó volt lefelé. Fogason rajtam kívül három bringás (konkrétan dh-s). Egy kisbaba elbőgte magát mikor meglátott maszkban. Egész Buda só és homok.

Haszprus

Téli Normafa

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás normafa történelem

Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.

Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…

Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását

P.s. Boldog Karácsonyt!

Haszprus

Pizza-Pazza

©   Haszprus   |   12e 350d art barátok buli fotózás pizza pazza

Olykor elég népszerűre sikerednek ezek a Pizza-Pazzák ( 5 4 3 2 1 ), mint pl. most is. 14-en bírtunk összejönni az osztályból, többek közt Kicsi, akit ezer éve nem láttam. Részben az ő hatására vettem egyébként össztelós bicót Meg is dumáltunk hétfő estére egy éjszakai Hármashatár-hegyet (vagy Normafát), vmint szept 30-ra egy újabb éjszakai túrát, aminek a helyszíne egyelőre nincs fixálva, de valszeg a Pilis (757m) lesz a befutó. Most így ebbe a magasságba belegondolva, nem vagyok egész biztos, hogy ez ideális célpont-e éjszakai túrának, de teljesítménytúrának minden bizonnyal megteszi.

Update 2006. szep. 19. 16:19: magamnak emlékeztetőül: ha megint lent leszünk, pozitív exp kompenzációval kéne lőni vagy középre súlyozott fényméréssel, a háttérben levő lámpák miatt. Majdnem az összes vakutlan kép alulexponált. (Itt utólagosan enyhén (+0,3 fé) korrigált verziók vannak.) Szintén megfontolandó vakuval lőni, ld. pl. itt, ez automata módban volt. Automata nem ajánlott, mert jpegbe lő. Az objektív által kitakart vakufény az asztalon nem olyan zavaró. A vakutlan képek fehéregyensúlyát 2200 Kelvinre állítottam. Feljebb teljesen sárgában úszik minden.

Haszprus

János-hegy

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás

János-hegy. Itt rendezik az országos downhill bajnokságot, afaik. Dankoival most már azt is tudjuk, hogy miért. Neki volt közben egy esése egy kanyarban, meg tartottunk egy másik pihit is, így negyven perc alatt értünk le. Szóval nemrossz erdei szakasz egyébként, mondjuk a nehezebb fajtából, legalábbis bizonyos részeken, mert a kilátótól lefelé indulva elég sokáig tele van kövekkel, amik dobják jobbra-balra a kereket, meg eléggé lejt is, plusz meg van tűzdelve földfogó lépcsőkkel. Lényeg hogy ha itt begyorsul az ember akkor a megállás nem feltétlen önerőből fog történni

Meglepetésemre kereszteztük azt a lejtőt, ahol legelőször normafáztam, de most nem jöttünk a bringáról leszállós szakaszon. Később átsuhantunk a libegő alatt is ahol megálltunk egy kis pihire meg fotószünetre. Továbbmenve pedig kilyukadtunk a durva downhill rész aljára, legalábbis először azt hittem hogy az aljára, aztán rájöttem hogy hátra van még néhány tolva biciklit eresztős rész Mellesleg eljött mellettünk egy fazon, akit én sajnos nem láttam akció közben, de dankoi szerint lazán lejött a sziklás fordulóban Később elzúzott mellettem, és amit láttam, az alapján nem kételkedem Durva. Persze fullface meg mindenféle protektor, iszonyat durva telóút meg úgy egyébként is robosztus downhill bringa volt alatta. Lehet hogy versenyző volt, nemtom, elég profin nyomta.

Az a helyzet hogy ilyenkor persze megfordul az emberben hogy kéne fullface, kéne mindenféle protektor, meg hosszútávon egy jobban downhillre kihegyezett bringa, csak a probléma ott van hogy ezekkel lefelé tényleg jól lehet jönni de azon a párszáz méteren vagy néhány km-en kívül haladási/szellőzési szempontból halál egy ilyen felszerelés/gép.

tekerési idő 2:30:50
megtett út 33,31 km
átlagsebesség 13,2 km/h
max sebesség 48,2 km/h
szept 1 óta 130,7 km
Haszprus

Hármashatár-hegy #2

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás hármashatár hegy

Dankoival lenyomtuk a Hármashatár-hegyet. Lefelé vezető erdőből most is juthatott volna több, különösen a felfelé vezető szakasz hosszát tekintve, de ez egy kemény világ Mindenesetre én részemről lefelé sok helyen marhajól szórakoztam (34-es átlag egy adott részen), és a felfelé vezető szakasz is csak azért fájt, mert átéreztem dankoi helyzetét Meg kell mondjam, sokkal lazább útra emlékeztem, mint amilyen valójában. Egyébként nagyjából a múltkori túraútvonalat követtük. Viszont jó lenne most már rájönni, hogy fentről merre kell elindulni, hogy ide lyukadjon ki az ember… Bár szerintem ez az út lefelé is túl meredek, a padlófékes témában a nyílt törésekhez hasonlóan nincs semmi poén.

tekerési idő 2:10:14
megtett út 36,4 km
átlagsebesség 16,3 km/h
max sebesség 58,2 km/h
Haszprus

Margit-szigeti svenk

©   Haszprus   |   350d art barátok bringa fotózás

dankoi javaslatára pénteken meglátogattuk a Margit-szigetet, én meg megtoldottam ezt egy kis svenkeléssel. Későre járt, ezért a dolog nem volt annyira egyszerű (fényproblémák, ugye). Na nézzük, mire jutottunk.

A rólam készült képeket csak demonstrációs célzattal teszem ide, miszerint a svenkelés nem annyira egyszerű feladat (Főleg idegen géppel…) (Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a túra megelőzte a Budakeszi zúzást, még ha arról előbb írtam is.)

Magamnak megjegyzem, hogy próbáljak 1/100-as záridőhöz alkalmas körülményeket teremteni bringás svenkeléshez. (A fenti képek záridejei balról jobbra 1/50, 1/30, 1/8, 1/25 - azaz szegény dankoi eleve rosszabb esélyekkel indult, hiába tekertük fel az ISO-t, a nap könyörtelenül kibabrált vele/velünk.)

A traktoros csávó nagy arc volt Integetett is nekünk

Baloldalt ez történik ha nem tudod mikor van vége a 30 mp-es expozíciónak Jobb oldalt pedig egy hdr felvétel tetszeleg (-2, 0, +2-es expozíció-kompenzációkból). Érdeklődők a 32-es képpel vessék össze. (Igazából fekete háttéren kéne…) Megjegyzem, rossz(ul beállított) monitorral a képek sokat vesztenek tartalmukból, gondolok itt a sötét részekre. Kalibráld a monitorodat úgy, hogy mindegyik színt meg tudd különböztetni az alábbi szürkeskálán:

tekerési idő1:14:15
megtett út22,08 km
átlagsebesség17,8 km/h
max sebesség45,7 km/h
szept 1 óta22,08 km
Haszprus

Budakeszi zúzás

©   Haszprus   |   350d art barátok bringa fotózás

General pix, rövidrezárva… készültek egyéb tájképek is, de tekintve hogy így is 19 kép szerepel itt, azok közlését most mellőzöm.

Találtunk a Normafáról Budakeszi felé menet még múltkorában egy atomdurva lejtőt, ami önmagában még bevállalható lenne, ha egy egyenes placc lenne utána, de a végén marha gyorsan meg kell állni, mert különben találkozás egy földfallal, ami kellemetlen lehet, ráadásul a lejtő alján egy emelkedő kezdődik ami miatt a súly hátsó kerék fölé mozgatása nemesebb szervek bedarálásával fenyeget, ezért ezt a verziót nem erőltettem. Svenkelés közepes látószög mellett (a képeket egymás alá helyezve az ablakok/fülek közt lapozva érdemes fogyasztani):

Svenkelés közepes telével:

Néhány újabb jól sikerült telesvenk. Vegyük észre, hogy noha ugrásról/földet érésről szó sincs, a teló - a lejtő végén - csontig becsúszik.

Pix © dankoi.

Az erdőben Normafától Budakeszi felé egyébként 21 km/h-s átlag, és 46-os maximum. Hazafelé a Budakeszi úton 62,7-es max. Megtett út 28,81 km, 18,1-es átlaggal. (Nem számítva természetesen a fogast a Városmajortól a Széchenyi-hegyig.

Haszprus

Tűzijáték 2006 - képek

©   Haszprus   |   350d art fotózás történelem tűzijáték

Tegnap este már megírtam, hogy az idei tűzijáték véleményem szerint botrányos volt. (Szeretném, ha fejek hullanának, amiért ez megtörténhetett, bár egyelőre úgy néz ki, hogy nem ment tönkre a fényképezőm.) Lássuk a képeket, amiket a tűzijáték alatti 6 perc 45 másodperces (exif) kint tartózkodásom alatt sikerült készítenem.

A tavalyiak jobbak voltak. Mert egy szinttel feljebb is találtam állványhelyet, 30 percem volt megfelelő beállításokat keresni, és nem állt be egy paraszt se a képbe.

Legkésőbb a jövő évi tűzijáték előtt azt hiszem, venni fogok egy távkioldót. Marha jól jött volna.

Haszprus

Fertő-tó bringával

©   Haszprus   |   350d ausztria barátok bringa fotózás külföld történelem túra

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Haszprus

M0-s híd - Petőfi híd körtúra

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás

Tettünk egy ilyet Mainframe-mel, és volt egy kis szolíd dirtpálya-próba a camponánál (most először).

Dirtösök kíméljenek, majd akkor megyek komolyabban, ha nem egy három napos bringatúra van előttem Védőcucc nélkül balesetet szenvedett dirtösök szintén kíméljenek, én épen akarok hazatérni Talán egyszer veszek egy sípcsontvédőt.

Nagyon fontolgatom azt a rövidebb nyeregcsövet is, mert a dirtösök nem véletlenül ülnek szinte rajta a keréken. Egyáltalán nem nyerő ezekhez a dolgokhoz a kerék fölé 37 centivel emelkedő nyergem, ugyanis nem ad semmi mozgásteret…

Haszprus

Virág-völgy

©   Haszprus   |   350d art barátok bringa budakeszi fotózás normafa

IRCQuote fight! In the ring:

34.08km ~2h menetidő
dankoi
15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem
dankoi
erdős szakasz az 15km lehetett talán

Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )

Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.

Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt

Haszprus

Sas-hegy, Csillebérc

©   Haszprus   |   350d art barátok bringa csillebérc fotózás sas hegy történelem

Gabival már egy hónapja meg akartuk mászni a Sas-hegyet (bringával), de úgy adódott, hogy Normafa lett belőle. Most pótoltuk a hiányt, ráadásul a Sas-hegyen még nem is voltam, vagy legalábbis azt hittem, aztán kiderült hogy mégis. De a legtetején, ami elzárt természetvédelmi terület, ott nem, de most igen. Egyébként a kilátás marhajó, lőttem is innen 40 képet, amiből most ötöt láttok. Az első két képet ajánlom a zoomátfogás szemléltetésére. Mindkettőn megtalálható a BAH csomópont, csak egyiken jobban, másikon kicsit elbújt a kép közepén 10 mm vs 125 mm (x 1,6 a 350D miatt). Az uccsó három képen a Csillebérci erdő első méterei láthatók. Nem mentünk beljebb, mert az esőzések miatt eléggé sáros volt, ami emelkedőn különösen kellemetlen.

Haszprus

Margit-sziget - Érd

©   Haszprus   |   350d art barátok bringa fotózás

Mint tudjátok, The GuNN is bringavásárlásra adta a fejét, még ha nem is a kinézett darabot vette meg, mert az épp elfogyott a közértben. Kedden alkalmam nyílt lecsekkolni a Margit-szigeten, hogy milyen érzés is egy 6 kiló össztömegű országútin ülni. Nos először is percekig hezitáltam, mire egyáltalán el mertem vele indulni. Egészen fura. Apró, ingatag, az én monstrumom után olyan, mint egy játékbicikli, a kerék vastagsága kb. az ujjamhoz hasonlítható, mégis van benne valami, ami miatt most már meg tudom érteni, hogy miért választ valaki országútit a monti helyett

A szigetről az irányt közvetlenül Érd felé vettem, ahol maradék erőmből tekertünk egy lájtosat Orcával. Érdben az a jó, hogy a mellékutcák tökéletes downhill pályaként viselkednek, köszönhetően az aszfalt által érintetlen földnek és kavicsnak, a gyér forgalomnak, az erróziónak, és annak a ténynek, hogy Érd nem annyira sík, mint amennyire kocsiból annak tűnik A magasparthoz most nem mentünk fel, talán majd egyszer, ha nem szúr az oldalam. (Ilyet egyébként bringázásaim alatt még egyszer se tapasztaltam.)

Itt lőttem egyébként néhány fotót, amit majd egy külön bejegyzésben

Hazafelé elkapott egy olyan eső, amiben csak éreztem a sebességről meg a menettulajdonságokról, hogy több centis vízben tekerek, merthogy a kerékig se láttam el… Miután így letekertem pár megállót, úgy döntöttem hogy bölcsebb lesz - többek közt a hátamon helyet foglaló fotóscucc érdekében - bevárni egy buszt és arra felszállni. Itt jegyzem meg, hogy a bkv-n amúgy nem szállítható kerékpár, csak a fogaskerekű és a hév kijelölt szerelvényeiben, de szerencsére nem dobtak le - mondjuk ha a hajléktalanok vígan a hajlékuknak tekinthetik a hátsó ülést, akkor én is felszállhatok bringával. (Az esőről az Origón vannak videók.)

Ja tényleg, ez se maradjon már le: reggel 9-kor 64,7 kg voltam, 19-kor pedig 62,9, ami legjobb ismereteim szerint 1,8 kg fogyást jelent 10 óra alatt. Tudom, tudom, úgy nézek ki, mint valami etióp bringás, főleg miután leadtam 13 kiló izmot

Haszprus

Normafa dankoival

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás normafa

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Haszprus

LAN-pardey @ Orca

©   Haszprus   |   350d barátok buli fotózás

Élőben a lanpartiról…

Kilencen vagyunk, asszem, ja tizen, de kilenc gép Nagyon profi egyébként Eddig ment Counter-Strike: Source orrba-szájba, tegnap 16-tól kb (bár én már régebb óta itt vagyok). Bringával tekertem le, és hamarosan úgy is távozom, de csak ideiglenesen aludni, meg délutánra beiktattam dankoival egy Normafát, még mielőtt a lanpartiról értesültem volna. Ezek mennek. Estétől meg újra lan, elvileg vasárnap valameddig.

(Ezt a bejegyzést hajnal 5-kor írtam csak véletlenül elfelejtettem publikálni…)

Haszprus

Velencei-tó bringával

©   Haszprus   |   12e 350d art barátok bringa fotózás történelem túra

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

Haszprus

Durva downhill Balagéval

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás

Balagéval jóideje akartunk egyet lejtőzni a Normafánál, és ma ez végre megvalósult Tali a fogaskerekű lenti végállomásánál, fel a második fogaskerekűvel (mert az elsőre nem engedett a vérkomoly security 8-nál több embert, miközben vártunk kb. 20-an, a fogas meg persze töküres volt), aztán fent zúzás. Egy darabig az általam ismert útvonalon mentünk, Balage már itt is öngyilkos tempót diktált, de próbáltam alkalmazkodni. Aztán rátértünk egy általam eddig fel nem fedezett útra, ami valami iszonyat durva volt bármihez képest ahol eddig jártam.

Rendkívül lejtős, 20-40 centis letörésekkel teli, porzós csuszamlós agyaggal, sziklákkal, fatörzsekkel fedett pálya, minden eddigi terephez viszonyítva atomdurva. (Talán a Mátyás-hegy közelíti meg valamennyire, de ott nincsenek letörések, csak csuszamlós kövek.) Kénytelen is voltam az út felén letolni a bringát, még így is a hanyattesés veszélye fenyegetett, ami rendkívül kellemetlen lett volna, tekintettel a hátamon helyet foglaló fotós cuccra.

Valóban érdemes elgondolkodni védőöltözeten. Nem tudom mikor megyek ide legközelebb, de az tuti hogy egy darabig ezt szigorúan csak fotós cucc nélkül vállalom. Leérvén a féktárcsán kishíján rántottát lehetett sütni.

Szóval nem kérdés hogy ez volt eddig a legdurvább trip, és noha hazaérvén Balagénak még azt mondtam hogy nem tudom jövök/megyek-e ide újra, most már biztos, csak hátizsák nélkül. Vagy esetleg üres hátizsákkal, gerincvédelem gyanánt.

Hajnalban 66,8, túra után 65,8 kg. Március 19-én 75,5 kg voltam.

Haszprus

Hármashatár-hegy

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás hármashatár hegy hűvösvölgy

Végre-végre-végre, Hármashatár-hegy, jeah, ez is megvót.

A jobb oldalon látható térképet a túrámnak végülis majdnem a legvégén találtam, és fel sincs rajta tűntetve, amerről indultam (hűvösvölgyi erdő bejárata), de mindegy, a Határ-nyeregtől megvan az út. A térképre baloldalon lépünk be, és jobbra lent hagyjuk el, irdatlan sebességgel. Azért pingáltam erre a fotózott cuccra az útvonalat, mert fel van tűntetve rajta a Nelli-pihenő, meg még csomó minden, ami megkönnyítette a tájékozódásomat, és amin tegnap fél órát szenvedtem mindenféle szar térképpel, az ezen pillanat alatt megerősödött, hogy jól gondoltam. A térképen középtájt található egy sárga csíkkal jelzett kerékpáros turistaút, nos én azt se nagyon javaslom felfelé, vagy legalábbis elindultam rajta, de néhány tízméter után meggondoltam magam, mert sziklás, rázós, nagyon emelkedős. A körbetúra (kékkel jelzett útvonalam) pedig rendkívül kellemes erdőrészeken visz, szépen kiegyengetett úton. Ma futókkal is találkoztam ott.

Ami a szúnyogokat illeti, a helyzet minden eddiginél katasztrofálisabb volt Hűvösvölgyben, nemtom mi lenne a megoldás, valszeg az hogy szénné (szénebbé) kell gyúrnom a lábamat és gyorsan átérni azon a részen

Jöjjönenek hát a képek, amik a szokásosnál kissé exhibicionistábbra sikerültek, mert fáradt voltam és a saját cuccaimat volt legegyszerűbb fotózni, azok ugyanis mindig körülöttem voltak Az első kép kivételével egyébként valamennyi ugyanott készült, nevezetesen a Hármashatár-hegy legmagasabb pontján (495m).

További képek az útvonalról a Hűvösvölgy - Mátyás-hegy túránál találhatók, az ugyanis jelentős részben egyezett a maival.

Haszprus

Hűvösvölgy - Mátyás-hegy

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás hűvösvölgy történelem

Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.

Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.

Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)

Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit

Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.

Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.

Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.

Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.

Haszprus

Normafa to the max @ 10mm

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás normafa

Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.

Két Normafa egy nap.

Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.

Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek

Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:

- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg

No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.

66,9 kg

Haszprus

Művészetek Palotája @ 10mm

©   Haszprus   |   350d art fotózás színház

Múltkorában már próbáltam megkedveltetni veletek a Művészetek Palotáját, most úgy alakult hogy a Sigma 10-20-as obit a közelében vételeztem, úgyhogy természetesen nem volt menekvés, muszáj volt lecsekkoljam végre belülről is. Egyik biztonsági őrt megkérdeztem, hogy mégis mennyire szabad itt a járás - az infó úgy szólt, hogy teljesen, ahova nem mehetek oda úgyse engednek be. Ennek szellemében készültek az alábbi képek, legtöbbjük 10 mm-en, változó ISO-val, változó rekesszel, állvány nélkül. Enjoy.

Amúgy ha a privát véleményemet kérdezitek, sztem gyönyörű épület, kár hogy a Palota és a Nemzeti Színház közötti parkolót úgy oldották meg, ahogy.

Mivel a hangversenyterembe és a fesztiválszínházba nem sikerült bejutnom, várható még újabb látogatás, valamikor, a nem túl közeli jövőben, feltehetően.

Ps. vicces egyébként hogy mivel nyilvánvalóan az összes biztonsági őr első látásra külföldinek néz (advanced fotós cucc, nagy hátizsák, helyhez egyáltalán nem illő ruha, alapvetően turista megjelenés), megpróbálnak lehetőleg minél kevésbé észrevenni ha közelítek feléjük, nehogy véletlenül angolul vagy egy még ennél is extrémebb ismeretlen nyelven kérdezzek tőlük valamit…

Haszprus

Határ-nyereg

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás hármashatár hegy

Történt hogy Budapesten meleg-rekord közelében jártunk, én meg itt voltam meglőve, mert hajnalban nem bírtam felkelni, de tekerni necesszáris, úgyhogy gondoltam bepróbálok direkt késődélután egy Hármashatár-hegyet. Namost itt hibáztam el, mert egyrészt k. meleg volt, másrészt későn indultam, harmadrészt a mindennapi tekeréstől konstans izomláz gyötör egyelőre. Mint tudjuk, az erdőben nemkicsit sötétebb van, mint a szabadban, úgyhogy a sötétedés gyorsabban lecsap. Aki nem járt még erdőben, annak a fénykülönbséget szemlélteti az első fotó.

Haszprus

Normafa vizuális típusoknak

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás normafa történelem

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Haszprus

Normafa

©   Haszprus   |   350d bringa normafa történelem

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.

Haszprus

Biai haláltúra

©   Haszprus   |   350d bringa fotózás

Letoltam ma a bringámat Biatorbágyig, elég fárasztó volt, az út 50%-ában kemény szembeszél, négy éve nem bringáztam, jadda jadda.

Onnan kocsival kényszerültem hazatérni, máshogy aligha ment volna.

McDrive-ban biztos hülyének néztek, amikor egy Ice Tea-t kértem és semmi mást, de ez van, ha megoldható hogy ne menjek be boltba akkor inkább ráfizetek egy kis többletet, hogy ne kelljen kint hagynom a bringát. (A hátamon cipelt egy liter víz+tea kevésnek bizonyult.) Vittem a fényképezőt, úgyhogy lőttem pár képet is. A színek nem feltétlen a valóság szüleményei.


Haszprus

Bringa vizuális típusoknak

©   Haszprus   |   350d barátok bringa kondi life történelem túra úszás

Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.


My precious (Scott G-Zero FX)

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.

Haszprus

Sör & tequila @ Pizza-Pazza

©   Haszprus   |   12e 350d barátok buli fotózás

13-man voltunk, impresszív. Ettől függetlenül nem pártolom az ilyen magas létszámú összejöveteleket. A privát dumálás sokkal jobban fekszik. Mint amilyen ezt is követte a jövőről, mesterséges intelligenciáról, a társadalomról, amelyben az ember nem fog dolgozni, mert mindent a gépek végeznek. Memóriaátvitel egyik emberi testből a másikba.

Lőttem egy csomó képet night portrait üzemmódban, amit eddig nem használtam. Igazából elég nehéz téma egy dslr-rel fotózni az adott fényviszonyok között izgő-mozgó embereket szabadkézből. Fény az nincs elég, a vaku halottá tenné a hátteret, a night shoot mód a kettőnek egy kellemes keveréke lenne, ha nem venné olyan hosszúra a záridőt, mint amilyenre veszi. Ha feljebb lehetne nyomni az ISO400-at 1600-ra. Szoknom kell még a készült képeket. Kompakt géppel a helyzet egyszerű, a képek csak egyféleképp lesznek jók, mégpedig automatán megvakuzva. DSLR-rel ugye a helyzet ott bonyolódik, hogy egy rakás opciót lehet még választani, amivel a kompakt gépnél bizonyos szempontból jobb fotók készülhetnek, azonban� vannak problémák, éspedig egész egyszerűen azért mert az ember megteheti, hogy nem korlátozza le magát az automata telibevaku által nyújtott élményre

Update 2006. már. 04. 22:13: kaptam még néhány képet:

Haszprus

Éjszakai túra - Pilisvörösvár-Piliscsaba

©   Haszprus   |   12e 350d barátok éjszakai túra fotózás túra

életjel

Update 06:47:

Eredetileg egy Pilisvörösvár-Pilisvörösvár útvonalat akartunk megjárni, de valahogy Piliscsabán lyukadtunk ki. Nemgáz. Szerintem kurvajó volt az egész, három hónapja várok már rá. Szereztem hozzá bakancsot, zoknit, termoszt, kesztyűt, elemlámpát, tartalék elemeket, szóval jól felkészülve mentem (a forró rumos teáról már ne is beszéljünk). Feltétlenül kell még ilyen, lehetőleg minél több. 5 réteg ruha volt rajtam felül, alul pedig a jégeralsó teljesítette a dolgát, minden komponens kiválóan, mert nem fáztam, csak amikor a vonatra vártunk visszafelé.

Szóba került nyárra valami sátrazás, cangás túra, meg egy durvább barlangmászás is. Az éjszakai túra amennyire felmértem, mindenkinek bejött, bár volt akinek problémája akadt a hideggel. Nekem szerencsére nem, de ez úgyis mindegy lesz 1-2 hónap múlva.

Haszprus

Hajnali túra

©   Haszprus   |   350d art fotózás

6:30-kor felkaptam magam és bejártam a Parlament -> I épület városi túraútvonalat.

Ha valaki esetleg úgy vélné, hogy a képeken módosítások történtek a publikálás és az exponálás között, annak igaza van. Kivételt képez ez alól a Szabadság hídról készült kép.