haszprus - 2008 - 8 megfelelő bejegyzés.

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2020
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2019
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2018
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2017
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2015
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2014
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2012
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2003
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Haszprus

PersonalDNA: Animated Leader

©   Haszprus   |   energiablog haszpra olivér haszprus life történelem

Sokat változtam az elmúlt időkben, egyre-másra történtek velem a legjobb dolgok, amiket csak el tudtam képzelni. Ezeket a dolgokat én értem el.

A PersonalDNA teszten 2,5 év alatt Generous Realistből Animated Leaderré váltam (nagylelkű realistából ~életteli/lelkes vezető, for those who don't speak english ). Örülök neki. Úgy érzem szinte minden a legfaszábban megy, nagyon is jó irányban haladok, alapjában véve elégedett vagyok a dolgaimmal. A teszten elért mutatóim teljesen eltérnek a 2,5 évvel ezelőtti önmagamtól. Igazából alaposan meglepődtem, amikor megláttam az eltérést, de teljesen reális a dolog, számítottam rá hogy változtam ebben-abban, de arra nem, hogy gyakorlatilag teljesen átalakultam.

A PersonalDNA tesztem új eredménye.

POWER.

Ugyanakkor még mindig van amiben jelentős fejlődés áll előttem. Annak a végén vajon hogy fogom érezni majd magam?

Na itt ez a kép. A 2,5 évvel ezelőtti állapotot mutatja, de ha fölé viszed az egeret, akkor a mostanit. Egészen elképesztő, gyakorlatilag egy másik személy vagyok. Önbizalmam 4-ről 92-re ment (ez azt jelenti hogy a tesztet kitöltő 30 ezer ember 92%-a kisebb önbizalommal rendelkezik), nyitottságom 4-ről 52-re, extrovertáltságom 6-ról 84-re, a másokba vetett bizalmam 10-ről 62-re, a saját sorsom fölötti kontrollérzetem 42-ről 90-re. Ezeknek mindnek örülök mint az állat. Ezeket a dolgokat gyakorlatilag napról napra érzem magamban. Ahogy sétálok a folyosón, ahogy utazok a villamoson, ahogy zenét hallgatok, ahogy gondolkodom a jelenemről és a jövőmről. Az empátiám 60-ról 22-re csökkent, ez tök érdekes, és nem tudom pontosan megmondani, hogy mi áll mögötte (míg a fenti változásokat meg tudom magyarázni). Valamilyen szinten zavar, mert problémáim vannak belőle.

POWER.

És tudjátok mi még a nagyon fura? Hogy azt hiszem pesszimistából kezdek optimista lenni. A legkomolyabban mondom, hogy ez igencsak megdöbbentő számomra. Nyáron észleltem valamivel kapcsolatban ezt, és azóta erőteljesen felfelé ível a dolog.

Kéne járni gyúrni meg megjavíttatni a bringát, ha már egyszer lecseréltem a felét. Újra kedvem van ezekhez a dolgokhoz. Meg blogot fejleszteni. Meg a munkába még többet belenyomni. Tanulni ezt-azt. Fejleszteni magamon és visszaforgatni a megszerzett többletet. Építeni a dolgaimat, magamat. Nem véletlen az önmenedzsment címke sem (egy része trusted). Pár dolgot tényleg meg kéne valósítani. Pl. szakmailag szeretnék még rengeteget fejlődni mostanság. Mindig is szerettem volna. Hogy nagyszerű megoldásokat szállíthassak. Az energiám és a stabilitásom jelentős részét a munkámból nyerem (mint ahogy arra Bea rávilágított), ezért baromi fontos, hogy ott valami magas színvonalú dolgot hozhassak létre.

Észleltem egy olyan személyes levélnek álcázott típusú spamet ami valahogy átjutott a szűrőn, és mindjárt keresetlen válaszra is méltattam (naivan bízva abban hogy nem spambot csinálja, és ezúttal be is igazolódott a gyanúm), majd továbbküldtem a Homárnak. Igaz, nem az én bejelentésem alapján, de lehozták a dolgot. A spammerem azonban gyorsabb volt, és válaszolt. (Ami azért nem mindennapos, ezért is gondoltam hogy megírom ilyen backstage-finomság gyanánt a levelezésemet vele.)

Úgy alakult, hogy külföldről be kellett szerezzünk valamit a fejlesztéseinkhez, és egybeköthettem ezt egy kis továbbképzéssel. Természetesen számomra utóbbi volt a lényeg.

Igazából nincs jelentős vezetési rutinom, ezer éve nem kommunikáltam angolul, külföldön sosem voltam egyedül, pláne nem autóval kombinálva. Úgyhogy kihívásnak ígérkezett a dolog, és megragadtam az alkalmat. Nagyon helyesen tettem.

23-kor érkezés a hotelbe, Linzben (Ausztria). Tervezetten 436 km, ennél valszeg kicsit többre sikerült, és egyéb problémák is akadtak. A hotel elég szép volt, közvetlen kilátás a Dunára, panoráma-függőfolyosó, HD TV (lekötött vagy 10 mp-re), kihasználatlan francia ágy. Elalvás paplanon, ruhában. Reggel tali a cég embereivel, akiket követtem Hagenbergbe, a Software Parkba, ami ugyanolyan mint az itthoni BME I épület és környékére ráhúzódó Infopark, azzal a különbséggel, hogy az embernek elég szegényes érzése támad a hagenbergi változatot látva. Nem is akarok többet írni erről, beszéljenek a képek magukért. (Mondjuk az tény, hogy az infopark üzleti épületeiben még nem voltam.)

IRCQuote fight! In the ring:

(privacy power)hogy vagy?
Haszprus
istenien
elégedetten
önelégülten
a világ tetején
és fáradtan
de átszellemülten
a gondok felett
egy álomvilágban

Update 14:38: Megcsináltam valamit, aminek eddig a közelében sem jártam.

Haszprus

Szoftverminőség és menedzsment

©   Haszprus   |   bme haszpra olivér haszprus történelem

Pénteki SZMM vizsgaeredmények. lol, enyém az egyetlen ötös, de nemhogy ez, hanem négyes nincs is, két hármas van, a többi 2+1

Meglepett, de örülök neki.

Mai Rendszerintegráció szóbeli is 5 lett.

Nice. I like.

Egyébként sztem kurvajó ez a tárgy (SZMM), azon belül is az előadáson rengeteg olyan apró megjegyzés hangzott el amit a magam részéről roppantmód hasznosíthatónak találtam. A labor részén meg megismerkedhettem a unit teszteléssel önálló házi feladatként, aminek szintén nagyon örülök, teljesen alkalmazható a melóban.)

Haszprus

Éjszakai extrém alternatív túra (Kismaros)

©   Haszprus   |   barátok buli éjjel fotózás haszprus idézet kismaros történelem túra

IRCQuote fight! In the ring:

Na, hát olyan még nem volt, hogy autó motorháztetőjére felugorjak és onnan dobjak egy seggest, de megfelelő mennyiségű alkoholnak köszönhetően most már ez se hiányzik a listáról (Anett-féle forralt bor, Mainframe-féle ütős és fincsi szőlőlé, Tibi-féle Becherovka, saját csokilikőr, ennyi amire emlékszem). Ami még volt: autót stoppolni az út közepén (éjjel 1-kor nyilván felvesznek három részeget), fogalmazási kihívásokkal küzdve beszélni három sofőrrel (az egyiket nem sikerült meggyőzni, a másik egy taxis volt aki 8 rongyért vitt volna fel minket Bp-re, egy kurvajóarc csaj viszont felvett és elvitt minket Vácra, továbbá kérdésemre elmondta, hogy azért elég para volt megállni nekünk ), mávos jegypénztár kis pénzkiadó pultjára felülni, majd a pultos váratlan dühkitörése miatt onnan lekászálódni, csövesként aludni egy lepusztult mávos vasútállomás várótermében, igazi csövesektől 3 méterre, bank kamerája előtt kukát baszogatni, a 3-as metró egyik állomásán megint csövesként aludni, hangoskodni a nagyvilágba. Igazából bejönne ez az életstílus, lehet hogy elmegyek csövesnek.

Ez azután volt, hogy 6 fős éjszakai túránk 2x3 fősre szakadt, tekintve hogy Tibi, Montana és Mainframe hazajöttek a Kismarosi vonatmegállóból Budapestre. Akik ott maradtunk: Olthyer, adamo és jómagam. Személy szerint igen nagyot néztem és erősen magam alá kerültem, amikor az eltávolodó vonat túloldalán nem bukkant fel három túratársunk.

Zúzni egyébként teljesen fun dolog, mindenkinek ki kell próbálni, ha még nem tette. Aminek kurvára örültem, az az, hogy adamo és Anett nem fogta fel tragédiaként a dolgot, vagy legalábbis ennek nyoma se látszott rajtuk.

Egyébként kurvajó idő volt, se szél, se eső, se sár (a vonaton legalábbis ), ergo egy kurvajó túra lehetett volna. Szerintem.

21:40-es vonattal mentünk oda, végül 7-re értem haza.

Tamás

2007 évösszegzés itt is

©   Tamás   |   12e anglia barátok bme első haszprus képzés konferencia life meló phd történelem

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

  • Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
  • Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
  • Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
  • Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

  • Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
  • Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
  • Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
  • Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...