Micsoda?! - Haszprus überblog

Micsoda?!

©   mainframe   |   life

Utálom a Világot sorozat, n. rész.
Ma is megesett velem, ami már annyiszor. Valamit mondtam valakinek, szépen, érthetően, egyenesen az arcába, de ő ezt nem értette, nem hallotta, nem ismerte, nem fogta fel, és jött az ominózus válasz: Miiicsoda?! Na, ez basz fel agyilag. Ismeritek milyen ez: júzer meg se várja hogy befejezd a mondatot, már hunyorítja a szemét, és húzza fel a felsőajkát (nemtom miért, mindig ez a mimika párosul az értetlenséggel), aztán jön a varázsszó. Standard hülyéneknéző arc és mondat.

A mai konkrét eset egy könyvesboltban esett meg, ahol egy idősebb korú alkalmazott-nénit kérdeztem meg róla, hogy Az Ifjú Lin-Csi Vándorlásai c. művel rendelkeznek-e. Erre ő ~. Ami még pluszban azért is fura/parasztság, mert egy könyvesboltban legyen már felkészülve a kedves eladó, hogy olyat fognak kérdezni tőle, amit nem ismer/nem ért. Megismételtem, szerintem akkor sem fogta fel jobban, közölte, hogy ilyenről ő még nem is hallott, meg hogy mégis mi ez (nem fejtettem ki neki, majd elolvassa ha művelődni akar), majd odaballagott a géphez hogy megnézze. Lássatok csodát, a gép elsőre értette, és ismerte is. Csak épp nem volt belőle. Eset vége.

Igazából az zavar a dologban, hogy amit én elmondtam, az feltehetően helyesen és érthetően volt elmondva. Hangerő, minden stimmelt. Ha ezt a júzer nem hallja/érti/ismeri, akkor ne vágjon olyan arcot, mintha engem nézne hülyének amiért ő nem ért valamit. Meg lehet kérdezni, hogy Elnézést, betűzné, mert nem ismerem. vagy Kérem ismételje meg, nem hallottam/nem értettem.. És én szívesen elmondom mégegyszer (bár egy csökkent hallóképességűvel élek egy lakásban, aki nem hajlandó elismerni hogy csökkent hallóképességű, ezért a dolgok elismétlése sajnos engem bizonyos mértékben bosszant (mert amúgy napjában 20-30x rá vagyok kényszerülve alapból)), de a hülyéneknéző-arc, és a Micsoda?! az teljesen kihoz a sodromból. Ilyenkor legszívesebben egyenest megkérdezném, hogy Ugyan miért grimaszol rám, amikor maga nem érti?, de akkor én lennék a bunkó. Úgyhogy marad az igény szerinti szemforgatás, és ismétlés. Lehet hogy az adott illető meg a szemforgatást nem szereti, de ha nincs Micsoda?!, akkor nincs szemforgatás, szóval az ő sara.

A baj az, hogy ez egy széleskörben elterjedt jelenség. Nem csak egyszeri kommunikációs partnerek részéről szembesülök ezzel, hanem barátoktól/ismerősöktől is, nem egyszer. Az egyiknek egyszer felvetettem, hogy mi lenne ha ezt nem csinálná többször. Zavartan nézett, és nem értette mire gondolok. Lehet, hogy ez egy önkéntelen, reflexszerű rossz szokás. De akkor is le lehet szokni róla, elvégre a töködet se vakarod társaságban. Már aki. Aki a tökét vakarja, attól nem is várom el, hogy ilyen finom dolgokra is odafigyeljen, mint a Micsoda?!. Igaz, igyekszem is kerülni a vele való kommunikációt.


RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 11 hozzászólás - Szólj hozzá Te is!