archívum - Haszprus überblog

» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


29 megfelelő bejegyzés.

Beszélt nyelvek

©   Haszprus   |   howto, life, nyelv

Update aug. 31. 15:59: Ezt a bejegyzést augusztus 9-én, három hete írtam, eddig zártkörűen volt olvasható. Nézzük, mi előzte meg a francia elkezdését:

Zavar, hogy inkább a tanult nyelvek áll helyt ezek némelyikével kapcsolatban. Kivéve persze az angolt, bár abból is lenne hova fejlődni. De nem igazán tudom, miként. Elmondom, az angol most annyira nem zavar, mert ha olyan helyzetbe kerülök, akkor elkommunikálok angolul jól, ráadásul egy beszélt nyelvet az ember bármikor tovább tud bővíteni, és az internetből/informatikából/filmekből eredően ez ráadásul magától megtörténik. De a németet és spanyolt nem igazán birtoklom. Spanyollal utoljára 5, némettel utoljára 9 éve foglalkoztam, azóta semmi. Magántanár sokba kerül, bme-s nyelvoktatás valószínűleg abszolút hatékonytalan, nyelviskola szerintem szintén. Mi maradt lehetőségnek? Nos egyrészt kereshetnék különféle fórumokat/híroldalakat ezeken a nyelveken, másrészt lehetne beszélgetni külföldiekkel pl. msn-en.

Történeti áttekintés:

  1. Német

    3 év bevezető szinten általános 2-4-ig, majd 4 év német elölről nyolcosztályos gimiben 4-8-ig. Határozottan úgy érzem hogy valamit kezdeni kéne vele, mert a németnek Európában van értéke.
  2. Latin

    4 év, ezzel nem akarok semmit kezdeni, és nem is tudnék különösebben, az ég világon semmi értelme nem lenne.
  3. Angol

    különbözetivel vettek fel egy középhaladó csoportba, ahol 4 évet tanultam, majd bme-n egy negyed évet felsőfokú előkészítőn, amire hamar ráuntam. Beszélek angolul, középfokút gimiben leraktam asszem 77%-kal. A felsőt nem mertem megpróbálni, noha erősen gondolkodtam rajta, hogy kapásból arra menjek, de beparáztatott egy ismerősöm, hogy ott atomreaktorok belső felépítéséről kell beszélni meg ilyenek - átgondolva ennek mérsékelt valóságtartalma lehetett.
  4. Spanyol

    4 év, nem mondanám hogy jól elsajátítottam, de ha én döntenék úgy, hogy ez nekem kell, fel tudnám hozni magam valamilyen szintre.

Értelme lenne az egésznek? Nem tudom. Talán csak sznobizmus. De a lelkemnek egyértelműen jót tenne, hogy igaznak érezném a beszélt nyelvek listáját. Akivel nem tudok angolul beszélni, azzal általában a többi nyelven sem tudnék. Ráadásul az internet és az informatika nyelve az angol. Lehet, hogy inkább abban kéne felsőfok felé mozdulni. Persze ezek nem zárják ki egymást, de azért valami prioritási sorrendet érdemes követni.


Français

©   Haszprus   |   life, történelem, nyelv, képzés

Elkezdtem franciául tanulni Pimsleur hanganyagokból. A dolog majdnem teljesen hallásra ill. beszédre korlátozódik, tehát írni jódarabig nem fogok tudni (zsö komprán a pö lö franszé - elképzelésem sincs, hogy ezt hogy írják le na jó, a français-t most már tudom a wikipediából (amúgy nincs a franciával korábbról semmilyen tapasztalatom, még francia tévécsatornához sem volt szerencsém)).

Magáról a módszerről egyelőre nem szeretnék ítéletet mondani, maradjunk abban, hogy még nem látom, hogy működőképes lesz-e ez, mert csak a harmadik félórás leckénél járok, és lassan haladok vele. Eddig szokatlan és marha nehéz. Nekem nagyon hiányzik hogy lássam és írjam, amit tanulok, de nemcsak ebben tér el a hagyományos nyelvtanulástól, hanem abban is, hogy pl. nem a betűkkel kezd, nem a létige ragozásával, nem a személyes névmásokkal, hanem kapásból rövid párbeszédeket tanít (bonzsúr mádmázel! bonzsúr mösziő! eszkü vuzett amerikán? uí mádmázel). További nehézséget ad a dolognak, hogy a Pimsleur nyelvleckék angolul vannak, angol anyanyelvűeknek szólnak, a kiejtési gyakorlatok az ő hangkészletükhöz vannak szabva, és nyilván még sokminden hozzájuk fog igazodni. (Például minden nemzet szülötteinek eltérő elképzelései vannak az alapértelmezett szórendről. Ami egy amerikainak alap, az egy magyarnak nem feltétlen.) További hátrány ám hosszútávon előny, hogy a vélhetően francia anyanyelvű beszélők kiejtését jóval nehezebb leutánozni, mintha egy magyar anyanyelvű franciatanárról próbálnék mintát venni - hiszen ez utóbbi eleve olyan akcentussal beszéli a nyelvet, amit egy magyar könnyebben ért meg, és könnyebben is sajátít el.

Ha a lelkesedésem a - kezdeti? - nehézségek ellenére hosszútávon kitart, akkor megtanulok franciául a Pimsleurből, majd pedig (vagy ezzel némileg párhuzamosan?) átismétlem vele a németet és a spanyolt. És közben mindezt angolul.

Persze valószínűtlen, hogy a bme indulásával is töretlen marad a lelkesedésem, de meglátjuk, legrosszabb esetben abbahagyom, abból még nem lett baj. Annyit már most elmondhatok, hogy lett egy nyilván meglehetősen kezdetleges francia hangkészletem.


Bringázás 2007

©   The GuNN   |   bringa

Idén keveset tudtunk bringázni ezért egy barátommal elhatároztuk, hogy csinálunk egy hosszabb, nyárbúcsúztató tekerést. A táv: Budapest - Zalaegerszeg. Szombat reggel 6 óra 30 perckor indultunk innen, a Kodály Köröndről még hárman. Csabi (a képen kék-fehér szerelésben) csak Sukoróig tudott velünk jönni, neki ugyanis másnap indult a vonata Horvátországba és csak ennyire volt ideje (értsd: ő onnan visszajött egyből). Egyébként Sukorón álltunk meg először egy hosszabb (~15 perces) pihenőre majd onnan irány Siófok. Siófokra 13 órakor értünk be és egy 60 perces pihi után mentünk tovább. Szerencsére a Balatonparton végig tudtuk hozni a 35 km/órás átlagot utána viszont már jelentősen gyengültünk és lassultunk. Sármellékre érve nekem már nagyon fájt a bal térdem és az állapotom miatt is izgultam kicsit, a társam pedig pont addigra lett jobban (neki Siófok után volt nehezebb visszaülni a bringára). Ott ismét egy hosszabbat pihentünk (~30 perc) majd mentünk tovább Zalacsány felé. Sajnos közben eléggé sötét lett és hát a 7-es út nem annyira kedvez a bringásoknak a kivilágítatlan falvak között. Hiába volt onnan nevetségesen kicsi a távolság Egerszegig, addigra már fáztunk, sötét is volt és sok helyen emelkedett az út, örültünk ha a 20-as átlagot tartani tudtuk. A végén 22:45 körül értünk be Zalaegerszeg centrumába. A 16 óra 5 perc menetidőből 11 óra 50 perc volt az, amit tisztán a nyeregben, tekeréssel töltöttünk, a maradék (igen jelentős idő) pedig a kisebb-nagyobb pihenők. A vége egyébként 248,68 km lett, ami szerintem nem annyira kevés így egy napra tekintve, hogy minimális felkészüléssel vágtunk neki. Jövőre talán jobb lesz.

Zalaegerszegre egyébként bejött értünk unokatesóm, aki a közelben egy faluban lakik, nála aludtunk az utolsó képen a kosár szőlőt ő adta, nyilván nem volt nálunk lefele .


Az a blogra pakolt lightweight galéria még mindig lightweight de egyre durvább lesz… Most már tud onthefly, oldalújratöltés nélkül album nézetet is. Ilyet:

Nomeg billentyűzetről jobbra-balra lapozgatni, ha valaki nem lenne naprakész a kommentekből.

Az a helyzet hogy teljesen lightweight módon megoldottam egy atombrutál full-featured highly advanced client-side cached galériát, amihez se külön db nem kell, se adminfelület, se semmi, full automatikusan onthefly ráépül a bejegyzésekre. 37 sor php (!), 60 sor html, 121+64 sor javascript (és 139 sor css). Az egész cucc 10 KB. Csak viszonyítás képpen a Haszprus Private Gallery 110 KB, amiből az adminfelület 26 KB - ez utóbbi ugye itt nem is kell.

Ki lehet próbálni (akárhol az ablakban katt, előjön az album nézet), ráadásul egy olyan képgalérián, ami egy egyelőre nem is publikált bejegyzésből táplálkozik (így a bejegyzésre mutató link nem fog működni (számotokra)… ez nem bug).

Örülnék, ha adnátok valami feedbacket, hogy mégis milyen lett.

ie-ben az album nézet nem jelenik meg de pillanatnyilag lesz*rom. a jó hír hogy valszeg ez elég könnyen javítható, csak rá kéne nézni hogy pontosan mi a hézag.
Update szep. 03. 01:11: na megy.



Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.


nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

Hamarosan jön Stockholm második fele.


HHH horror

©   Haszprus   |   bringa, hármashatár-hegy

Idén nyáron időnként fel szoktam tekerni a Hármashatár-hegyre éjjel, általában 0 és 3 óra között. Igaz nem teljesen, csak félig, a Fenyőgyöngye buszvégállomást szoktam valamennyire megközelíteni, de általában előbb elunom/feladom. Ma sem volt ez másképp, megyek, zötykölődök fölfelé éjfél után a hepehupás emelkedőn 9 km/h-val, lejjebb kutyaugatást hallottam fentről, amit nem tekintettem jó jelnek, de no para… egy ideje már vizslatom a bokrokat, alig látni be, akár homelessek is lakhatnának ott, vagy bármilyen állatok (amúgy talán laknak is, ki tudja, a hűvösvölgyi sorompó előtt egyik éjjel egy homeless ült a föld közepén törökülésben, inkább másfelé mentem), egyszercsak a bokorból hang alapján rohadt nagy vérszomjas sorozatgyilkos kutya veszetten félig teli szájjal rámhörög, talán éppen kiköpi előző emberáldozatának alkarját a gyorsabb vágta érdekében, és hatalmas ágrecsegések közepette rohan felém, friss hús reményében… sosem gondoltam volna hogy 30-cal is tudok fölfelé tekerni… az a szívdobogás bazz… fuh… egy fél perc után úgy véltem hogy ha még mindig üldözne akkor már elkapott volna, úgyhogy visszafordultam… lefelé eddig 55,6 volt a rekord, ezt talán a bekeményítve hagyott rugóknak köszönhetően most feljavítottam 58-ra

éjjel bontották a margit hidat. Update 18:59: így


Íme az überblog legújabb, highly advanced feautre-e, a képlapozó.

Semmiféle adatbázis-módosítás nem kellett hozzá, egyszerűen kideríti hogy a képet melyik bejegyzésből linkelték (mégpedig erőforráskímélően, de még lehet rajta fejleszteni), megnézi hogy a bejegyzésben mely képek veszik körbe őt (azaz melyik kép van előtte és utána (ezen is lehet gyorsítani)), belinkeli azokat, sőt belinkeli magát a bejegyzést is, így megkönnyítvén a navigációt. Ha jók lesztek akkor előbb-utóbb talán megcsinálom javascriptesen széjjelcache-elve is, mint a private galleryt, 0 sec késleltetéssel, lapújratöltés nélkülire.

Ha az egeret az előző/következő link fölé viszed, kapsz egy kis thumbnailt is arról, hogy mégis milyen képre jutsz a linkre kattintva. Mindez nem feltétlen lóg rá egyébként a képre, alapvetően 1280*1024-re illetve afölé van kitalálva mindez, ahol rálógás nincs, sőt az egész kép kifér.

Azt kell mondjam, ez kurvajó lett. Elégedetten dőlök hátra. Vegyük észre hogy ez egy lightweight galleryt akaszt a blogra, amely így 2.9-es stádiumba léphet.

A dolog működését megtekintheted például itt, vagy nyilván bármelyik bejegyzésnél, ahol van mik között lapozgatni.

Update aug. 23. 18:18: lett 0 sec delayes lapozás, cache-eléssel, oldalújratöltés nélkül. Tudnivalók:

  • Első képletöltéskor nincs cache-elés, megelőzendő a fölösleges cache-elést. Ez leghasznosabb olyankor, amikor a júzer külön fülekre megnyitogatja a képeket egyesével, ilyenkor a cache-rendszer nem okoz fölösleges többletforgalmat.
  • Abba az irányba cache-el, amerre a néző lapoz.

Topicfigyelő rss

©   Haszprus   |   fejlesztés, rss, xml

[Olvasói kérésre] csináltam egy olyan RSS feedet, amelyik értesít, ha válasz érkezik egy hozzászólásodra. Igazából ez csak egy topicfigyelő. Kicsit konkrétabban, azokat a hozzászólásokat szedi be a feedbe, amelyek olyan bejegyzésekhez érkeznek, amikhez hozzászóltál.

Elérése: blog.haszprus.hu/rss_kommentek.php?follow=x, ahol x a user id-d, az én esetemben pl. 1. A user id-det megtalálod az adatlapodon, de ez a link már kapásból elő van készítve az oldal rss-listájában is, amennyiben be vagy jelentkezve. (Firefoxnál a címsáv jobb szélén rss ikonra klikk…)



A tűzijátékról elsődlegesen nem evakuálni kellene a tömeget, hanem olyan időpontban kell megrendezni, amikor nincs 100 km-es szél, meg jégeső.


Elsőfokú riasztás, nyugatról Budapest felé tart.

Update 18:44: rtlk híradó, gál j zoltán: valszeg esni fog de az nem befolyásolja a rakéták fellövését. (kb.)
erős antónia: ha tehetik inkább otthonról nézzék az eseményeket - lehet hogy a tévétársaságok rendelték meg a vihart? egyébként az rtlk hírek elég keményen bevágta a tavalyi legdurvább blair witch projectes homemade menekülős videóit a tűzijátékról, nyilván jó biznisz ha azt a 1,5 milla nézőt inkább a képernyő előtt tartják ma este is...

problémamegoldás 2007, magyarország. nem ám elnapolnák... ez egy ünnep, szórakozás, majd pont szakadó esőben fogom kurvajól érezni magam a dunaparton, ugye? közben talán a brfk vagy valamelyik rendőri szerv azt tanácsolta hogy ne vigyenek az emberek esernyőt. akkor? tessenek kimenni szarráázni, saját felelősségre nagyon jó. amúgy tévéből ez már nem lesz élvezhető, nálunk hazavágta a képet a vihar 10 perce

amúgy gusztustalan és hányok tőle hogy mindenhonnan ez folyik hogy saját felelősségemre megyek ki... mintha az időpontot nem ők határoznák meg, vagy mintha nem lehetne odébb tolni... a tűzijáték nem arra van hogy tévéből nézzük.

Update 19:04: az index megfogalmazásában:

Ítéletidő tombol, zeng az ég Budapesten
Leszakadt az ég a fővárosban, ömlik az eső és erős szél süvít. A szabadban a saját felelősségére maradhat mindenki. A tűzijátékot nem mondták le. (index)

Update aug. 21. 00:56: a tömegkatasztrófa elmaradt, a tűzijáték képei itt.



Orvlövész

©   Haszprus   |   film

Shooter - 2007. Emberünk (Mark Wahlberg, akit amúgy nem kedveltem) a világ legjobb mesterlövésze, visszavonultan él mióta elvesztette a társát egy küldetés során. Danny Glovertől (Halálos Fegyver, remek választás) azonban új feladatot kap - ennél több viszont már komoly spoiler lenne. Körmöt tövigrágós fotelbafeszülős két óra. Nem gyerekmese. 10/10, több mint kötelező. (Tényleg jó! Nézzétek meg!)


Szerettem volna írni egy újabb bölcseletet a tűzijátékfotózással kapcsolatban, megtalálva az optimális rekeszértéket, záridőt és iso-t, azonban a képeimet elnézegetve nincs általános recept, a robbanások fényereje egészen eltérő, így tavaly-tavalyelőtt lőttem 8 másodperces ISO100-as képet is ami jól sikerült, de volt 1/60 mp-es is ISO1600 mellett, ami szintén szép lett, ráadásul mindenféle beállítás mellett születtek jó és rossz képek is, gyorsan kell alkalmazkodni az új fényviszonyokhoz.

Idén ráadásul minden eddiginél komplikáltabb a helyzet, mivel paranoid módon gyakorlatilag sok apró tűzijátékra szétszabdalták az eddigi egy nagyot, így mindenki fog semmit látni. Na jó nem, de minden esetre nem dőlhetünk hátra a fényképezőt manuálfókusszal belőve egy adott pontra, mivel egészen eltérő helyeknek kell most élesnek lennie időről időre, ami ráadásul valószínűleg a fényképező folyamatos mozgatását is megkívánja, legalábbis abban az esetben ha nem tudunk felvonulni legalább 5 darab masinával és lepakolni eltérő beállításokkal. Ez lenne egyébként az ideális

Van az indexen és az origón is helyszínajánló, azonban ez az átlagos nézőknek szól, az alacsonyállványos (max 120 cm) fotósnak egészen más igényei vannak, neki nem jó a tömeg közepén lennie, feltétlen a szélén kell elhelyezkedjen, lehetőleg nem magas objektumok mögött, és rezgésmentes helyen. Ezt figyelembe véve milyen helyszín lenne vajon az ideális fotózáshoz? Megvallom, egyelőre fogalmam sincs, pedig ma bejártam a rakpartokat. Rendkívül szomorú vagyok amiért így szétszórták a tűzijátékot. Ráadásul a Szabadság hidat állványozzák, és nem átlátszó a szerkezete, mert be van takarva.

Ja és további szempont hogy pl. tavaly kb. max negyed órával előbb mentem ki és idén sem akarok sátrazni a helyért



Hétlevelű lóhere

©   Montana   |   külföld, hollandia

Ha egy probléma megoldhatatlannak tűnik, akkor is igyekezzünk kontrollálni. Hát ezért legális errefelé a fű, persze bizonyos keretek között.
Arra kijelölt helyen, vagyis coffeeshopban szabad árulni, fejenként naponta maxiumum 5 grammot. Ennyi a saját fogysztás. Ezt ott helyben elszívhatod, vagy hazaviheted, és otthon teszed, de egyéb helyen tilos.


Btk. 172.§

©   The GuNN   |   life

172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem talán megérne ennyit, ha egyszer egy ilyen motoros őrültet látnék elvágódni az éjszaka közepén miután egykeréken próbált végigrohanni az Andrássyn cirka 150-nel úgy, hogy közben a nyeregben állt (!). Szóval nem bántanám, meg semmi, odamennék hozzá, remélhetőleg addigra már dőlne belőle a vér, hangosan felnevetnék, megtapsolnám és tovább ballagnék. És nem azért mert irigy vagyok a motorjára, az életstílusára, mert ő ezt mind megteheti, hanem azért mert speciel leszarom, hogy neki milyen motorja van és hogy ő mire képes vele. Manapság már szinte minden sarkon különböző versenyek vannak, el lehet rá menni de nem hiszem, hogy a város közepén kell éjszaka mindenkit fárasztani azzal, hogy ő aztán most mennyire überbasszájba. Nem érdekel. És kész.


A címke ismérvei a web 2.0-ban a következők:

  1. egy objektumot többel is felruházhatunk (szemben a kategóriákkal)
  2. a felhasználó egyszerűen hozhat létre újat

Ebből kisül, hogy a blogon eddig is félig-meddig címkézés volt, mert bár én kategória szót használok (mert szvsz az értelmesebb), a bejegyzések mégis tartozhatnak több kategória alá.

Na mostantól viszont az adminfelületen egyszerűen lehet új kategóriákat (ha úgy tetszik címkéket) is létrehozni, amivel vélhetően élni is fogunk. Azonban ezek nem lesznek egyenértékűek a régi alapkategóriákkal, melyekből nagyjából 20 van. Azokból kötelező lesz választani legalább egyet minden bejegyzéshez, az újakból nem. Az archívum is a régiek alapján fog listázódni továbbra is. Az új címkéket elsősorban arra kívánom használni hogy a nagyon egybetartozó bejegyzéseket valamilyen módon összefogjam. Ez megtörténik egyrészt a bejegyzés címe alatti kategórialinkeléssel, másrészt a menüben található intelligens bejegyzésajánlóval (ami tovább okosodott az új feature-nek megfelelően).

Jah és most már nem muszáj évre sem szűkíteni az archívumot.

Ebben a szellemben az első néhány címkénk (vagy minikategóriánk): tűzijáték, skandinávia, hollandia, apple. Utóbbi csak a trend kedvéért. Majd lesz több is, de okosan, nem pedig hülyén. Ezzel elértük a blog 2.8-at.



Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.


Négymilliós Budapest

©   Haszprus   |   life

A szakember az MTI kérdésére elmondta: Budapest sikeres jövője attól függ, hogy sikerül-e növelnie a lélekszámát. Cselovszki Zoltán szerint az európai példák azt mutatják: négy-hatmilliós lakosságra van szükség ahhoz, hogy egy városrégió sikeres legyen. Miközben a budapestiek úgy érzik, hogy zsúfolt a város, valójában nem az, megfelelő szervezéssel a jelenlegi népesség dupláját is elbírná a főváros - mondta a szakember.

(Privátbankár.hu: Rogán szerint a dugóadó jó, de önmagában nem elég)

Ez a szakember hol él, a Marson? 4 milliós Budapest? Importálunk statisztákat vagy mi a terv? Vagy véletlenül a scifi mellékletet olvasom? Avassatok már be… Ugye tudjuk hogy 2050-re 1-2 millióval kevesebben leszünk Magyarországon?


Drezda

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.


Live Free or Die Hard - 2007. Röviden: Amerikát lenyomja egy gonosz kiberterrorista, de jön John Rambo McClane és visszanyomja őket. Persze egyedül nem menne neki, hiszen a technikához pont annyit ért, mint a saját nagymamája, ezért egy hacker van végig segítségére, aki szegénykém folyamatosan arra panaszkodik hogy szétrobban az agya, annyi mindent tud. Ami idegesítő volt, hogy rengeteg számítógépes jelenetet tettek be, és megvallom őszintén hogy egy Die Hard esetén nem azon akarok izgulni hogy vajon sikerül-e meghackelni a hackereket, illetve hogy párbeszédpanel Yes gombjára kattintás előtt szükséges-e legalább 20 karaktert gyorsan begépelni a semmibe. A film két órájában azért szerencsére jut bőven idő valódi akcióra is, volt egy 50 perces szakasz, amikor nem is néztem hogy hány percnél tartunk.


Prága

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.




Számok. 130 km^2, ebből 30 víz: Ij, Amstel, és a csatornák (Grachtok). 744 411 lakó, 173 nemzetiség. 600 000 bringa. 165 csatorna, 1.281 híd, ebből 8 fából készült és nyitható. 121 lakóhajó. (Lásd még: Észak velencéje)
1215 kocsma és bár.
Januári középhőmérséklet 2,2C, júliusi 17,4 C, több, mint 100 mm csapadék havonta.



Vidéken busz, nagyobb városban villamos, városok között vonat. Randstadban metró, meg elővárosi vasút.
A vonatközelekdést kettő dologgal jellemezném: a vasúttársaság honlapján két hétre előre órára pontosan kiírják, hol-merre-meddig lesz karbantartás, plusz éppen most hol van előre nem látott zavar. A másik: ha tudom, hogy nem kell átszállni, indulás előtt nem nézek menetrendet: Kimegyek az állomásra, és jön a vonat. :-) (Átszállós utaknál azért érdemes, mert bár jó csatlakozások szoktak lenni, sose lehet tudni.)



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.