archívum - Haszprus überblog

» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


14 megfelelő bejegyzés.

Olyan esetem volt hogy megkészültök ((c) Belgä)! Elmentem a családdal húsvét alkalmából lazítani egy ilyen wellness-szerű hotelbe. Ott volt egy ilyen rendezvény, hogy általános állapotfelmérés. Na most erről kiderült hogy egy ügyesen bújtatott termékbemutató (hangsúlyozom semmi ilyen hülyeségről szó nem volt, ez egy rendes, fizetős (ráadásul nem is keveset fizetős) tartózkodás volt). Itt a sztori, hallga csak!



Schumival lenyomtunk egy HHH-Solymár kört (kicsit kevesebb, mint 4 óra alatt, sok dumával, 18 fokban, részben napsütésben, kis széllel). Utoljára több hónapja voltam a hegyen, bringán is utoljára közel egy hónapja ültem (a Margit hídig meg vissza), úgyhogy teljesen kiütött a dolog. Jó volt egyébként, de most két Booster ellenére vegetatív állapotba kerültem, és fáj mindenem, izomlázam van. A holnapra nem is merek gondolni. Oda a hétvégi regenerációm


5 nap Londonban

©   Balage   |   fotózás, külföld, life, anglia

Az elmúlt héten volt szerencsém ellátogatni Londonba 5 napra, amelyről gondoltam írok most egy kis rövid beszámolót. Ez a poszt inkább a saját tapasztalataimra fog épülni, és nem arról fog szólni, hogy merre jártam, mit csináltam.

Először is az utazásról pár szót. Mielőtt valaki neki indulna repülővel Londonnak, és valamelyik fapados járatot választaná, netalántán Lutonra akarna érkezni, azt mindenképpen számolja bele, hogy Luton Londontól, nem túlzás, ha azt mondom, rohadt messze van. Busszal 1,5 óra a Viktória állomás. A transzfer elég drága, így mindenféleképpen érdemes neten foglalni, akár 3 nappal előtte is, mert akkor 6-8 fontra kijön, míg a helyszínen fizetve 12 font az GreenLine-nál, ami ugyanaz, mint az EasyBus.

London egy nagyon sokszínű város, amely mára már elérte a 7 millió főt. Legszembetűnőbb dolog azonban az, hogy az igazi őshonos angolok lassan kezdenek kisebbségbe kerülni. Egy metrós utazásom folytán elkezdtem számolgatni, hogy a velem szemben ülő sorban hány bevándorló lehet. 10 emberből legalább 4-5 valamilyen más nemzetiségű volt, fekete, indiai, kínai, vietnámi, turbános pakisztáni, stb. Nem tudom, hogy bírják szerencsétlen angolok ezt a sok bevándorlót, de az biztos, hogy ha Magyarországon ennyi kisebbségi lenne, akkor engem marhára idegesítenének.
Szerencsére mi ennek a veszélynek nem vagyunk ki téve, hisz ki akarna ide jönni?

Amellett, hogy ennyi embert kell eltartani, London eléggé kulturált város. Nincsen annyi eldobált cigarettacsikk, mint itthon, a falak nincsenek összefirkálva, szép rendezett minden és rend van mindenhol. Hajléktalant is csak egyet láttunk az öt nap során, illetve valószínűleg volt még egy, csak hát az a McDonalds-ban vacsorázott és nem volt olyan áporodott ótvaros, mint az itthoni csövik, de azért látszódott, hogy az volt. Mellesleg a meki ugyannyiba kerül, mint itthon, így nem számít luxusnak, sőt inkább ilyen gagyibb helyként tartják számon, mert 4,5 font egy menü, míg az utcán egy szendvicsért is elkérnek ennyit. A minimálbér meg több, mint négyszerese mint itthoni, azaz kb. olyan, mint ha Magyarországon egy menü 350 forintba kerülne. Szóval bárki megteheti, hogy ott eszik, ezért is láthattunk csövest a mekiben.

A közlekedés egyszerűen fergeteges. Metróval szó szerint mindenhová el lehet jutni. Alig van pár olyan megálló, ahol nem lehetne átszállni másik járatra. A felszíni közlekedés nem is nagyon ajánlott, mert a buszok rendszerint a dugókban araszolnak, míg a metró relatíve gyorsan eljut mindenhová. Sajnos mivel régen fúrták az alagutakat eléggé keskenyek, így sok helyen a metró kocsik is azok, és ha nem figyelünk rendesen, akkor könnyen oda zárhatja a fejünket az íves ajtó. Persze ez nem minden vonalra igaz, de a nagy része ilyen. A szerelvények kb. 2 percenként követik egymást és mindig tartják a menetrendet. Néhány tömött állomáson vannak olyan emberkék, mint a vasútnál, akik jelzik a vezetőnek, ha mindenki felfért és zárhatja az ajtókat. Közben pedig valaki mikrofonnal a kezében bemondják mire és hova lehet átszállni, illetve, hogy vigyázzanak, mert az ajtók záródni fognak. Nagyon jól van ez kivitelezve szerintem, és az utóbbi minden állomáson van. A metró a budapestivel ellentétben szép tiszta és kényelmes, sokszor karfa választja el az utazókat egymástól.

A másik jármű, ami nagyon tetszett nekem még Londonban, az a DLR volt, más néven az ottani HÉV. Persze ez se olyan szar, mint ami itthon van, nagyon gyakran jár, fent a város fölött, mint magas vasút, ja és majdnem kihagytam, nincs rajta vezető, az egészet számítógép vezérli. Így amikor elöl ültünk a barátnőmmel közvetlenül az ablak mögött olyan érzésünk volt, mint ha a vidámparkban valamelyik hullámvasúton ülnénk.

Másik dolog, ami még jó volt és most lehet, hogy ezért hülyének fogtok nézni, az a WC-k. Kérem szépen budi az mindenhol van. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Most nyilván azt gondoljátok, hogy aha, biztos jó drágán, de nem. A WC-k mindenhol ingyenesek és viszonylag kulturáltak. Jó persze nem olyan, mint egy szállodában, de azért mégse olyanok, mint itthon, hogy amikor elkezded megközelíteni és megcsap a szag, hírtelen nem csak pisilned kell, hanem rögtön hánynod is. A kulturáltsághoz még hozzátartozik, hogy természetesen mindenhol van WC-papír, kézszárító, szappan, és ami a legdurvább, hogy még meleg víz is! Ha a sulimban nincs meleg víz a mosdóban, akkor ott, hogy lehetséges, hogy az utcán a föld alatt esetleg a park közepén a semmiben van? Egy van még hová fejlődnünk… Ja, Waterloo állomáson meg 20 penny-ért olyan klotyó van, hogy csillog-villog, a kézszárító meg ilyen hightech valami, amibe bele kell dugnom a kezem majd fel-le húzogatni és lefújja pár másodperc alatt a vizet, mint az autómosóban az autóról. Kelenföldön meg olyan a WC, hogy a nyanyának adok 100 forintot, aztán mehetek a pottyantósba és még kezet se tudok mosni, mert mondjuk 20 éve elzárták a vizet. Ehhheh.

Azt hiszem túl hosszúra sikerült a post, pedig még lenne pár dolog amiről tudnék írni, de erre már csak legközelebb fog sor kerülni, vagy nem. Ki tudja? Mindenesetre várom az észre vételeket komment formájában.
Most pedig jöjjenek a képek:



Lépcsőzés

©   Haszprus   |   kondi, mátrix

Ok tehát adott a szituáció, miszerint rengeteg elfoglaltságom (alapból napi 12 óra bme+munka+közlekedés és akkor még nem tanultam, meg nem túlóráztam (pedig szoktam), meg nem voltam sehol (pedig szoktam)) mellett nem jut időm kondizni meg bringázni (pedig ezeket is előadom néha), hogy az úszásról ne is beszéljünk. Emellett rengeteget eszek és még többet ülök monitor előtt, még mozdulatlanabbul mint eddig bármikor. Közeledek a 70 kiló felé (kb. két hónap alatt, kb. 66-ról).

Ezért elkezdtem lépcsőzni. A negyediken vagyunk (a nagy belmagasság miatt panelméretekben legalább nyolcadiknak felel meg), ötödikre járok klozetra (mert ott van a királyi vécé), utána egy kis lépcső a földszintre, aztán vissza a negyedikre. Ennyi kezdetnek napi egyszer elég is, már ennyit is megérez az ember lába, nomeg zuhany sincs ugye. Ugyanakkor ezt a mennyiséget feljebb szándékozom tornázni.

Ps. már többen neveznek sportembernek, rá kell szolgálni valamivel



Cloverfield

©   Haszprus   |   barátok, film

Cloverfield - 2008. Ezt néztük ma The GuNN-nal, és amilyen szarul kezdődött (komolyan kellemetlenül éreztem magam amiért nyomattam ezt a filmet), olyan kurvajó részek voltak benne. Például amikor… De nyilván nem spoilerezek, annyit mondok, hogy rengeteg helyen vigyorogtam attól hogy mennyire jó már. Volt benne durvulás rendesen Nekem a trailer keltette fel az érdeklődésemet, és ahhoz képest mondjuk egész mást kaptam. A remegő kamerából belefért volna sokkal kevesebb, vagy legalább a képminőség lehetett volna jobb, láthattunk volna többet a történésekből, de épp ezzel az elvonással érték el hogy egy csomószor nyújtózkodtam a székemben, hogy hogy láthatnék még többet

A moziból végül úgy jöttem ki, hogy kúúrvajó volt. Bár az első negyed órát utólag se értem, hogy minek kellett (ha otthon nézitek, skip).

A 10-es skálán tökéletesen elhelyezhetetlen, gőzöm nincs



Suliból hazafele jövet a Budapest című brazil-portugál-magyar film forgatásába sikerült botlanom, melynek főszereplője Leonardo Medeiros és Hámori Gabriella. Az egész nem is lenne olyan érdekes, ha nem lenne a film kelléke egy hatalmas Lenin szobor, amelyet éppen ott jártamkor úsztattak le a Dunán, és persze hol máshol, mint a parlament előtt. Ha pedig már itt járunk, akkor megemlíteném, hogy a film operatőre Lula Carvalho aki előző munkájáért (Elit osztag - Tropa de Elite) kapta az idei berlini filmfesztivál Arany Medve díját.
Persze én se tudom kik ezek, de legalább elmondhatjuk, hogy megint van „híres emberes” post a blogon.



Na, hát olyan még nem volt, hogy autó motorháztetőjére felugorjak és onnan dobjak egy seggest, de megfelelő mennyiségű alkoholnak köszönhetően most már ez se hiányzik a listáról (Anett-féle forralt bor, Mainframe-féle ütős és fincsi szőlőlé, Tibi-féle Becherovka, saját csokilikőr, ennyi amire emlékszem). Ami még volt: autót stoppolni az út közepén (éjjel 1-kor nyilván felvesznek három részeget), fogalmazási kihívásokkal küzdve beszélni három sofőrrel (az egyiket nem sikerült meggyőzni, a másik egy taxis volt aki 8 rongyért vitt volna fel minket Bp-re, egy kurvajóarc csaj viszont felvett és elvitt minket Vácra, továbbá kérdésemre elmondta, hogy azért elég para volt megállni nekünk ), mávos jegypénztár kis pénzkiadó pultjára felülni, majd a pultos váratlan dühkitörése miatt onnan lekászálódni, csövesként aludni egy lepusztult mávos vasútállomás várótermében, igazi csövesektől 3 méterre, bank kamerája előtt kukát baszogatni, a 3-as metró egyik állomásán megint csövesként aludni, hangoskodni a nagyvilágba. Igazából bejönne ez az életstílus, lehet hogy elmegyek csövesnek.

Ez azután volt, hogy 6 fős éjszakai túránk 2x3 fősre szakadt, tekintve hogy Tibi, Montana és Mainframe hazajöttek a Kismarosi vonatmegállóból Budapestre. Akik ott maradtunk: Olthyer, adamo és jómagam. Személy szerint igen nagyot néztem és erősen magam alá kerültem, amikor az eltávolodó vonat túloldalán nem bukkant fel három túratársunk.

Zúzni egyébként teljesen fun dolog, mindenkinek ki kell próbálni, ha még nem tette. Aminek kurvára örültem, az az, hogy adamo és Anett nem fogta fel tragédiaként a dolgot, vagy legalábbis ennek nyoma se látszott rajtuk.

Egyébként kurvajó idő volt, se szél, se eső, se sár (a vonaton legalábbis ), ergo egy kurvajó túra lehetett volna. Szerintem.

21:40-es vonattal mentünk oda, végül 7-re értem haza.


OO!

©   Haszprus   |   fejlesztés, mátrix

Oh yeah belemélyedtem itt az objektumorientációba, megírtam életem első überperfekt osztályhármasát. Adott két adatformátum, a feladat az egyikből a másikba konvertálgatni. Ugyanazokból az elemi adatokból épülnek fel, csak másként kell őket megjeleníteni. Na mindkét megjelenítéshez lett egy-egy osztály, fill és __toString metódusokkal (2+1 sornyi törzzsel). Ezen kívül minden mást a szülőosztály végez el. Ő tudja hogy a két adattípus hogy néz ki (és ez abszolút így van rendjén), hogyan kell őket formázni, miket tárolnak, és mivel van benne abstract public function is (a fill), ezért beszól, ha ezt nem definiálja felül a tisztelt leszármaztatott osztály. Plusz ezt az abstract functiont hívja meg a szülő __construct()-ja, ami azt hiszem a Factory Method nevű design pattern elve, de ebben most nem vagyok egészen biztos. Hát én nem tudom, de erős a gyanúm, hogy ilyen szinten relatíve ritkán használják a PHP-t már. Most ez feldobott, nyilván titeket is.

Update már. 23. 12:31: A factory method más: az egy objektumot létrehozó osztály, aminek paraméterül adhatod hogy mit példányosítson, és ő példányosítja. PHP esetén ezzel megspórolható a fájl elején a példányosítandó osztályt tartalmazó php fájlok require-rel történő meghívása.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.