phd - 2008 január - 2 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2008
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Tamás

A PhD képzés vajon mi?

©   Tamás   |   bme phd

Őszintén szólva meglepett, hogy igény van arra, hogy a PhD képzés részleteiről írjak, de hát ha már így alakult, örülök a lehetőségnek Jómagam a BME Informatikai Tudományok Doktori Iskola virtuális padjait koptatom, így hát a tapasztalataim főleg innen adódnak, de nem hinném, hogy ez hátrány lenne, tekintve, hogy a blog olvasóközönsége is nagyrészt ilyen érdeklődésű. Hangsúlyozom, hogy az itt leírtak akkor voltak érvényesek, amikor én szembekerültem velük (tehát a felvételi követelmények pl 3 éve), és most nem ellenőrzöm, hogy teljesen up-to-date-ek-e az információim, majd valaki kijavít kommentben, ha nem így van.

A PhD képzés hivatalosan 3 éves. Azért írom, hogy hivatalosan, mert ritkaság, ha valaki három év alatt be is fejezi, és ezzel nagyjából mindenki tisztában is van. Nem lehetetlen, de elég nehéz - viszont nem nehezebb, mint bekerülni államilag támogatott PhD-képzésre. Ugyanis ebből is van államilag támogatott, illetve költségtérítéses változat. Én az állami képzésen vagyok, de messze nem egyértelmű, hogy így jár-e jobban az emberfia. Vegyük sorra, mi is kell ahhoz, hogy állami képzésre kerüljön az ember, avagy miből is áll a PhD-felvételi a BME-n:

Tamás

2007 évösszegzés itt is

©   Tamás   |   12e anglia barátok bme első képzés konferencia life meló phd történelem

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

  • Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
  • Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
  • Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
  • Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

  • Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
  • Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
  • Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
  • Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...