Balage

USA: Grand Canyon

©   Balage   |   amerika fotózás külföld life

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.

RSS: hozzászólások ehhez a bejegyzéshez 7 hozzászólás

Szólj hozzá Te is!

Bazzz, ultra-brutálak a képek, nagyon megfogó.
Gratula és irigykedek keményen.


Nyilván nem jön át a képekről hogy milyen élmény lehetett élőben, de azért valamicskét át tudom érezni, nagyon jól néz ki. Köszönjük a beszámolót!

Sztem is gecijók a képek. Bár mondjuk azt a fajta döbbenetet nem hozzák, amit a szöveg alapján elképzelek.

Haszprus, Tudom, hogy nem adja vissza, ezért próbáltam meg kompenzálni panorámákkal, de úgy látom az még kisebbé tette a kanyont. De van egy olyan érzésem, hogy egyszer majd te is látod élőben.

Szia!
Már az előző bejegyzésed is tetszett Las Vegasról. Erre meg már kifejezetten vártam.

Ezek a panoráma képek elképesztően jók lettek, annak idején egy ilyen képért a fél karomat is odaadtam volna…

Végigolvasva a beszámolód arra jutottam, hogy sajnos nektek nem sikerült lejutnotok a kanyonba magába?. Mondjuk igaz az is, hogy egy egynapos út nem is elég rá. Amikor én arra jártam, mi úgy mentünk, hogy ott sátraztunk a South Rimen az egyik kempingben és reggel indultunk le a völgybe, a Bright Angel Trailen.

Belülről is gyönyörű látványt nyújt a kanyon, képeken persze nem lehet annyira visszaadni azokat a hatalmas méreteket, meg azt az érzést, hogy hú ez iszonyatosan, baromira hatalmas és mennyire aprónak is tűnik egy ember ehhez az egészhez képest.
A félelmetes az volt, amikor először lenéztem a völgybe és megállapítottam, hogy á hát ez nem is olyan mély. Aztán amikor sétáltam lefelé és láttam, hogy gyakorlatilag 30-40 perce ereszkedek és még mindig ugyanolyan messze van az alja, akkor kicsit átértékeltem magamban a dolgot…

Nekünk körülbelül a perem és folyó közti függőleges távolság felét sikerült megtennünk olyan 4-4,5 óra alatt.
Kiérve a kilátópontra (Plateau Point) konstatáltuk, hogy még körülbelül ugyanakkora távolság van a folyó és mi köztünk, mint amennyit eddig ereszkedtünk. A valóságban ez nem így van (mondjuk kb feleakkora a távolság) de akkor, ott, ez többnek látszott. Mondjuk az is igaz, hogy onnan legalább már látszott a folyó maga.
Innen fordultunk vissza és estére vissza is értünk a tetejére, a látogató központba.

A Grand Canyon egy must see mindenkinek, aki a környékén (szomszédos államok) jár.

A vicces az egészben, amit nem említettél, hogy ott gyakorlatilag közel s távol nincs semmilyen jelentősebb település kivéve Grand Canyon Cityt, meg persze azt a várost amiben kb csak hotelek a repülőtér meg az IMAX mozi van, ami a Grand Canyon filmet adja naphosszat, egész évben.: D Azért én röhögtem ezen anno elég sokáig, amikor megláttam……persze lehet bennem van a hiba. A filmet azért megnéztem én is.

Béla, Köszi, hogy írtál. Tetszett a te élménybeszámolód is. Igen, sajnos nem tudtunk lemenni, mert nem fért volna bele az időnkbe, igaz nagyon meg se fordult akkor ez az eszembe, hogy lent is milyen jó lenne. Eredetileg kocsival mentünk volna, csak sajnos nem úgy alakultak a dolgok, de így is egy élmény volt.
Ja más város tényleg nincs a közelben, de igazából azt se nevezném városnak, mert túl sok épület nem volt. Nálunk itthon ezt kis falunak hívnánk.
Imax filmet amúgy mi nem néztük meg, mert a szemem miatt nem tudtuk volna élvezni, meg igazából nem is érzem úgy, hogy valami kimaradt volna az életemből így.
Hozzászólásod:


Nem vagy bejelentkezve, de...

A)
hozzászólhatsz regisztrálatlanul...

B)
ha regisztrálva vagy, bejelentkezhetsz...