buli, túra - 2006 augusztus - 5 megfelelő bejegyzés
Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.
Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.
Az út során felvetődő nehézségek:
- Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
- Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
- Cuccok mosása, szárítása
- Biciklilopás megelőzése
- Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
- Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.
Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.
Fertő-tó bringával
© Haszprus | 350d ausztria barátok bringa fotózás külföld történelem túra2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)
A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.
Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.
Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.
Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam
Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.
Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.
Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).
MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )
IRCQuote fight! In the ring:
34.08km ~2h menetidő | |
15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem | |
erdős szakasz az 15km lehetett talán |
Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )
Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.
Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt
Na, egy régi adósságomat törlesztem - múlt csütörtökön voltunk Norbyval az Omszki-tónál, bringával. Tali sch-nél, aztán tekerés. Útközben találkoztunk egy minimalista ugratópályával Óbudán, amivel elvoltunk egy darabig (Norby felszedett egy nyolcast), aztán Aquincumnál lehalt az akksi… Az Omszki-tó teljesen atom egyébként, nincsenek túl sokan, és ha megfelelő időben érkezel, akkor lehorgonyozhatod a gépet egy üres drótsodrony-szakaszhoz
Nekem még mindig rossz a csuklóm, meg amúgy is totál béna vagyok, úgyhogy a levegőbe emelkedés épphogy csak megvalósult (Hazafelé, amikor már nem volt fényképező.) Ha nem kell közben amputálni az alkaromat, akkor majd egyszer ráfexem a témára, mert ez a pálya egyébként kezdésnek nem rossz, vagy legalábbis lényegesen lájtosabb, mint ami a Camponánál van.