» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


16 megfelelő bejegyzés.
BBQ (barbecue-szósz, pirított csirke, bacon, kaliforniai paprika, füstölt sajt)

Megérkezett a Haszprus überblog első 350D-s pizzafotója, melyen kapásból egy prémium pizzát sikerült lencsevégre kapni.

Vélemény: ez a pizza bizony súlyos. Szó szerint. Iszonyat mennyiségű feltét van rajta, metszeti képet is érdemes lett volna készíteni, de ez most elmaradt. Első nekifutásra csak a felét tudtam beburkolni. Jah, és finom-e? Az, bármennyire is meglepő Viszont durván zsíros/olajos. (Amin szintén meglepődhet, aki szükségét érzi.)

Update 2006. aug. 30. 08:55: volt itt egy ilyen móka:

Első defekt

©   Haszprus   |   fotózás, bringa

Tegnap felmentem a Normafához, onnan átzúztam Budakeszire* (iszonyat tempóban, remek lejtős utakat találtam), ahol kaptam egy defektet. Szerencsére kb. 300 méterre volt egy szerviz, ahol kicserélték a belsőmet és elhelyeztek 4 bar nyomást a kerékbe (ami, mint kigugliztam, 400 kPascal, bár ezt eddig senki se tudta megmondani). Így eredeti tervemhez hűen eljutottam Biatorbágyra és este haza Bp-re. Namost. Szerintem az új belsőm atomszar, amikor leejtem a bringa hátát a talajra mondjuk 30 centiről, egy aprót pattan, aztán kész, semmi ruganyosság, mintha egy vasdarabot ejtenék a földre. Az első kerék ejtése ezzel szemben olyan, mint egy gumilabdáé, pattan vagy négyet, mire stabilizálódik - a különbség tapintható. Hiába eresztettem egy csomót a levegőből, a helyzet nem változott. Valóban ennyit számít, hogy milyen belső gumi van a keréken? A testbike-on ugyanis nem találtam belső-teszteket, és a Mountain Bike Rider kézikönyv sem tesz róluk említést, látszólag lényegtelen része a bringának.

* Eredetileg Csillebércre akartam menni, de három helyről is visszafordultam az aug 20-i vihar kapcsán már kidőlt és a még nem kidőlt, de össze-vissza recsegő fák armadája miatt.

ps. hiányos lombkorona alatt menni a legszarabb. Az út tele van megvilágított és sötét foltokkal, bizonyos sebesség felett nem látsz az egészből semmit, mert a szemednek sincs ekkora dinamikája, alkalmazkodni meg nincs ideje.

ps2. amúgy a szervizben tanúja voltam amint a boltos arc azt mondja egy gyereknek meg az apjának, akik éppen telót akartak venni (vettek), hogy a teló az nem ugrálásra van, azt felejtse is el. A teló az úthibák enyhítésére van. A boltos szerint.


Ha egy eseményről több ember is készít fényképet, de mondjuk nem egyeztetik a legelején a fényképezők időpontjait, akadnak programok, amikkel utólag módosítani lehet ezeket. Például egy ACDSee 8-cal megtehető, hogy először eltoljuk vmelyik fotós képeinek időpontjait x másodperccel, majd mindegyik fotós képfájljait rename-eljük a képek dátuma alapján, végül egy könyvtárba tesszük őket, és voila, kész az ömlesztve rendezett képarchívum.

Ha én ezt előbb tudom…



Tegnap este már megírtam, hogy az idei tűzijáték véleményem szerint botrányos volt. (Szeretném, ha fejek hullanának, amiért ez megtörténhetett, bár egyelőre úgy néz ki, hogy nem ment tönkre a fényképezőm.) Lássuk a képeket, amiket a tűzijáték alatti 6 perc 45 másodperces (exif) kint tartózkodásom alatt sikerült készítenem.

A tavalyiak jobbak voltak. Mert egy szinttel feljebb is találtam állványhelyet, 30 percem volt megfelelő beállításokat keresni, és nem állt be egy paraszt se a képbe.

Legkésőbb a jövő évi tűzijáték előtt azt hiszem, venni fogok egy távkioldót. Marha jól jött volna.




EU-túra

©   Haszprus   |   fotózás, bringa, túra, külföld

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

  • Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
  • Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
  • Cuccok mosása, szárítása
  • Biciklilopás megelőzése
  • Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
  • Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.


2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )


Tettünk egy ilyet Mainframe-mel, és volt egy kis szolíd dirtpálya-próba a camponánál (most először).

Dirtösök kíméljenek, majd akkor megyek komolyabban, ha nem egy három napos bringatúra van előttem Védőcucc nélkül balesetet szenvedett dirtösök szintén kíméljenek, én épen akarok hazatérni Talán egyszer veszek egy sípcsontvédőt.

Nagyon fontolgatom azt a rövidebb nyeregcsövet is, mert a dirtösök nem véletlenül ülnek szinte rajta a keréken. Egyáltalán nem nyerő ezekhez a dolgokhoz a kerék fölé 37 centivel emelkedő nyergem, ugyanis nem ad semmi mozgásteret…



dankoi34.08km ~2h menetidő
dankoi15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem
dankoierdős szakasz az 15km lehetett talán

Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )

Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.

Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt


Gabival már egy hónapja meg akartuk mászni a Sas-hegyet (bringával), de úgy adódott, hogy Normafa lett belőle. Most pótoltuk a hiányt, ráadásul a Sas-hegyen még nem is voltam, vagy legalábbis azt hittem, aztán kiderült hogy mégis. De a legtetején, ami elzárt természetvédelmi terület, ott nem, de most igen. Egyébként a kilátás marhajó, lőttem is innen 40 képet, amiből most ötöt láttok. Az első két képet ajánlom a zoomátfogás szemléltetésére. Mindkettőn megtalálható a BAH csomópont, csak egyiken jobban, másikon kicsit elbújt a kép közepén 10 mm vs 125 mm (x 1,6 a 350D miatt). Az uccsó három képen a Csillebérci erdő első méterei láthatók. Nem mentünk beljebb, mert az esőzések miatt eléggé sáros volt, ami emelkedőn különösen kellemetlen.



Mint tudjátok, The GuNN is bringavásárlásra adta a fejét, még ha nem is a kinézett darabot vette meg, mert az épp elfogyott a közértben. Kedden alkalmam nyílt lecsekkolni a Margit-szigeten, hogy milyen érzés is egy 6 kiló össztömegű országútin ülni. Nos először is percekig hezitáltam, mire egyáltalán el mertem vele indulni. Egészen fura. Apró, ingatag, az én monstrumom után olyan, mint egy játékbicikli, a kerék vastagsága kb. az ujjamhoz hasonlítható, mégis van benne valami, ami miatt most már meg tudom érteni, hogy miért választ valaki országútit a monti helyett

A szigetről az irányt közvetlenül Érd felé vettem, ahol maradék erőmből tekertünk egy lájtosat Orcával. Érdben az a jó, hogy a mellékutcák tökéletes downhill pályaként viselkednek, köszönhetően az aszfalt által érintetlen földnek és kavicsnak, a gyér forgalomnak, az erróziónak, és annak a ténynek, hogy Érd nem annyira sík, mint amennyire kocsiból annak tűnik A magasparthoz most nem mentünk fel, talán majd egyszer, ha nem szúr az oldalam. (Ilyet egyébként bringázásaim alatt még egyszer se tapasztaltam.)

Itt lőttem egyébként néhány fotót, amit majd egy külön bejegyzésben

Hazafelé elkapott egy olyan eső, amiben csak éreztem a sebességről meg a menettulajdonságokról, hogy több centis vízben tekerek, merthogy a kerékig se láttam el… Miután így letekertem pár megállót, úgy döntöttem hogy bölcsebb lesz - többek közt a hátamon helyet foglaló fotóscucc érdekében - bevárni egy buszt és arra felszállni. Itt jegyzem meg, hogy a bkv-n amúgy nem szállítható kerékpár, csak a fogaskerekű és a hév kijelölt szerelvényeiben, de szerencsére nem dobtak le - mondjuk ha a hajléktalanok vígan a hajlékuknak tekinthetik a hátsó ülést, akkor én is felszállhatok bringával. (Az esőről az Origón vannak videók.)

Ja tényleg, ez se maradjon már le: reggel 9-kor 64,7 kg voltam, 19-kor pedig 62,9, ami legjobb ismereteim szerint 1,8 kg fogyást jelent 10 óra alatt. Tudom, tudom, úgy nézek ki, mint valami etióp bringás, főleg miután leadtam 13 kiló izmot


Omszki-tó

©   Haszprus   |   barátok, bringa, buli, fotózás

Na, egy régi adósságomat törlesztem - múlt csütörtökön voltunk Norbyval az Omszki-tónál, bringával. Tali sch-nél, aztán tekerés. Útközben találkoztunk egy minimalista ugratópályával Óbudán, amivel elvoltunk egy darabig (Norby felszedett egy nyolcast), aztán Aquincumnál lehalt az akksi… Az Omszki-tó teljesen atom egyébként, nincsenek túl sokan, és ha megfelelő időben érkezel, akkor lehorgonyozhatod a gépet egy üres drótsodrony-szakaszhoz

Nekem még mindig rossz a csuklóm, meg amúgy is totál béna vagyok, úgyhogy a levegőbe emelkedés épphogy csak megvalósult (Hazafelé, amikor már nem volt fényképező.) Ha nem kell közben amputálni az alkaromat, akkor majd egyszer ráfexem a témára, mert ez a pálya egyébként kezdésnek nem rossz, vagy legalábbis lényegesen lájtosabb, mint ami a Camponánál van.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.