» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


14 megfelelő bejegyzés.

Szóval ICQ-n dumáltam W2-vel arról, hogy mi is a helyzet a távolsággal. Hogy ez valóban szétválasztja-e az embereket. Ééés a következőkre jutottam:

1. A közelségről...

1.1. Amíg a sulimtól 5 percre laktam, mint a többiek, addig központ voltam.

1.2. Volt egy srác 9-12. osztályban, aki a sulitól 5 percre lakott, és mellesleg a kerület (valamint az agglomeráció) tömegközlekedési középpontjában, egy baromi nagy buszvégállomás mellett. Õ is központ volt. Aki az agglomerációból járt be a kerületbe, az elhaladt az ő lakása mellett. Aki a belvárosba ment az agglomerációból, vagy a kerületből, az elhaladt az ő lakása mellett. Így aztán nyilván könnyű neki barátságokat kiépítenie és megtartania.

1.3. Ahol az emberek közel laknak egymáshoz, ott barátságok szövődnek. Hát bazzeg, egy kollégiumnál nincs is jobb példa erre? Milyen már? 1000 fő ott van egymástól 1-2 percre, és mindenki ismeri a kolesz minden második lakóját. Vágjátok? Ez kurvanagy példa a közelség barátság-szövő erejére.

1.4. Itt van B, akit 6 éve ismerek netről, és ez alatt a 6 év alatt évente általában 1-2 alkalommal összefutottunk. Most ő Schönherzes lett, és azóta már csomószor találkoztunk. Újabb példa a közelség összekötő erejére.

2. A távolságról...

2.1. Elköltöztünk 5. osztály eleje felé, távolra a sulimtól. Ekkor megszűnt a haverokhoz átjárás.

2.2. 9-12 osztályban már eleve nem laktam közel az új osztálytársaimhoz, velük ki sem épült az átjárás.

2.3. A főiskolától 2*2 órára laktam, és amúgy is csak fél évet töltöttem ott, kevés barátságot szőttem, és senkinél nem voltam egyszer se, illetve egyik haver számtech boltjában voltam párszor, meg vele mentem ide-oda néha közösen. De ez csak addig tartott amíg egy fősuliba jártunk, utána megszűnt. Pedig az ember jóarc volt.

2.4. A BME-sek nagyrészétől szintén távol lakom, aki meg a nagytétényi koleszban lakik, az ugyan itt volna 15 percre gyalog (és az talán kevés? dehogy, a faszt, az is kurvasok! hiszen vissza is kell jönni.), de hétvégekre hazautazik. Ergo közös programokat nem nagyon lehet szervezni.

Ezen példák után szerintem egyszerűen kurva nagy hüjeségre vall azt bizonygatnia bárkinek is, hogy a távolság nem érdekes. Dehogynem, senki se akar 2-4 órát buszozgatni, inkább haverkodik olyanokkal, akik ott vannak neki helyben. Hisz általában mindenkinek vannak helybéli haverjai, vagy jobb dolga, minthogy utazzon. És itt jön be a net. A net közel van, itt van a szobámban, és ily módon neten kezdek haverkodni.


Tekintve, hogy a Trusted user ellenőrzési rendszer tulajdonképpen le van programozva már a blogomban, ideje van, hogy ki is osszak néhány olvasómnak Trusted user jelzést. Õket értesítem erről privátban.

Ha valaki Trusted user, akkor nem vonatkozik rá a hozzászólások beküldési gyakoriságának limitje. Ezúttal 6 felhasználó lett Trusted, magamon kívül.

2. Az internet lakói

Internet lakói alatt definiálom azokat az embereket, akik kurvasokat vannak neten. Én ilyen ember vagyok, mégpedig amiatt, hogy nincs itt a környéken semmi haver 10 év óta, és rászoktam a netre. Ha nincs net, de haveri társaságban vagyok, vagy külföldön, vagy táborban, vagy akármi, akkor nem hiányzik a net, voltam már két hetes táborban ahol fel se tűnt szinte hogy nem netezhetek. Ilyen módon nem tartom magam kóros internet-függőnek, mégis egy pszichológiai teszt 11 kérdéséből 9-re igennel válaszolok, tehát a teszt szerint netfüggő vagyok. Nem gondolom, hogy helyes ez a teszt, szerintem egyszerűen rosszul teszteli a dolgot, vagy csak nincs felkészítve ilyen extrém helyzetekre, hogy az ember lakóhelyén nem lakik semmi ismerős.

Szóval, akik kurvasokat vannak neten. Ismerek egy pár ilyen embert, mivel javarészt velük dumálok neten (konkrétan ICQ-n). Közös jellemzőként pedig azt hiszem azt vonhatjuk le, hogy javarészt olyan emberek, akiknek elég kevés szoros IRL (in real life – valós élet-beli) kapcsolatuk van. Ennek okát személyenként különbözőnek látom. Van, aki szintén úgy járt mint én, nevezetesen hogy lakhelyétől távol jár suliba, és ráadásul tök kihalt helyen lakik. Van olyan, aki nem jár közösségbe, mert nem dolgozik és nem is tanul, és hát ezek nélkül nehéz (közel lehetetlen) IRL kapcsolatokat teremteni. És vannak olyanok, akikről nem tudom pontosan, hogy miért nincs népes IRL baráti körük.

Minden esetre az internetet azok lakják szerintem, akiknek nincs népes baráti körük. Minél szűkebb ez a kör, annál többet tölt az illető neten.

Ti hogy látjátok?


1. Szilveszter

Vannak, akik a szilvesztert nem tudják baráti körben tölteni. Úgy néz ki, most nálam is ez lesz. A lakóhelyemen nem vagyok barátokkal körülvéve, ez abból fakad, hogy suliba általános iskola 5. osztály óta úgy jártam, hogy napi 2*1 órát utaztam. Magyarán az összes barátom a Duna túloldalán volt. 1-4. osztályig eléggé központi arc voltam, mindig átjártam másokhoz és mások is átjöttek hozzánk, a téren bringáztunk, stb, szóval volt sok közös program az iskolán kívül. Mindennap. Amikor eljöttem abból a suliból, úgy jöttem el, hogy számos barátomat hagytam magam mögött, és két barátom között pedig azon ment a versengés, hogy melyiküket hagyom meg a poénmester cím utódjaként.

5-8. osztályban gimibe jártam, immáron napi 2 óra úttal, de még mindig elég jól benne voltam a társaságban. Igaz, délutáni programokra már nem jártam, erősen alkalmilag mentem csak át másokhoz, és a többiek se jöttek át hozzám túl sokszor, hisz messze laktunk.

10. osztály végén voltam egy nyári táborban, ahol egy évfolyamtársam azt mondta egy barátomnak, hogy régebben mekkora központi arc voltam. A barátom pedig tovább adta ezt a véleményt felém. És akkor leesett. Hogy jézusom, mekkora változáson mentem át. Régebben tényleg központban voltam. Eszméletlen. Visszagondolva.

Tekintve hogy most (10 éve) egy pokoli ritkán lakott környéken lakom, ahol ráadásul rengetegen kocsival járnak, és semmiféle szolgáltatás nincs a környéken, ahova eljárnának az emberek, így egyszerűen nem találkozom a lakókörnyezetemmel. Ebben a kibaszott kerületben egy nyomorult számtech bolt sincs! Csak a Bartók Béla út BME-vel szomszédos részén 100 méternyi részen 5 számtech bolt van vazzeg! Tudom, hogy lakik itt pár velem nagyjából egykorú, de az alatt a 10 év alatt kb. 20-szor láttam az összeset együttvéve. Tavaly fősulira jártam, amelyhez napi 4 órát utaztam. Idén pedig BME-re, napi 2 óra ismét.

Tehát nincsenek haverok a környéken, azt is beláttuk, hogy miért (mert nem találkozom itteni emberekkel = nyilván nem is ismerkedhetek meg olyanokkal akiket sosem látok). Én az az ember vagyok, aki 10 évnyi szopás után rohadtul megunta a tömegközlekedés nyomorát, és nem járnék át haverokhoz napi szinten több óra utazással, hogy ott legyek. Már olyan jellegűvé alakult ez a dolog, hogy nem is igazán látom értelmét annak, hogy átmenjek hozzájuk, mert ugyan mit csinálnánk. Pedig ez hülyeség, és bizonyára azért van így, mert messze lakom, és az utazás nagysága miatt eltörpül az általa szerzett "előny", nevezetesen hogy haverokkal legyek. Mert amikor az embertől 5 percre vannak a barátai, nyilván csomót átjár hozzájuk és átjárnak hozzá. Hisz nem kerül semmibe, viszont remek időtöltés, és nincs kockázat, mert amint kimerül aznapra a téma, egyszerűen hazamegy a haver és kész. Ha ez 5 perc után bekövetkezik, akkor 5 perc után. Senki se szívta meg, senki se utazott 2 órát 5 perc beszélgetésért.

Viszont életemben számtalanszor tapasztaltam már azt, hogy el volt tervezve, hogy átjön hozzám valaki, aki messze lakik, aztán mégse jött. Többször megbeszéltük az alkalmat, és mégse, mindig lusta volt rá, stb. Még a volt legjobb barátomnak – gimnáziumi évekből – is rohadt nagy kihívás ide eljönni az isten háta mögé, csupán párszor tette meg ezt az utat, akárcsak én, szintén asszem 3 alkalommal voltam nála életembe'. A francnak van kedve 4 órát BKV-zni a város egyik végéből a másik végébe.

Igaz, volt egy arc, aki átjött hozzánk egyszer kerékpárral, csakhogy átadjon egy meghívót a szülinapi zsúrjára. Ez nem gyenge volt részéről. De nem ez volt a jellemző, az emberek nem szeretnek utazni.

Eddig nem esett szó a tárgyról, a szilveszterről. Hogy kapcsolódik mindez a szilveszterhez? Úgy, hogy az általános nézet szerint szilveszterkor bulizni kell. Miért? Miért pont szilveszterkor? Nem tökmindegy hogy mikor bulizok? Nem pont ugyanolyan, ha az év bármely más napján bulizok, csak mondjuk szilveszterkor nem? Ez így lesz idén, nem fogok bulizni. Egyszerűen nincsenek haverok akikkel összejöhetnék. Persze, ott a Schönherz, és van is valaki aki beinvitált szilveszterre, de én aszondom, mit keresnék én ott? Egyedül ő van a Sch-ből, akit tényleg ismerek. (Tudom, van még pár olvasóm a Sch-ből akik mondhatják hogy 'de hisz engem is ismersz', de az nem ugyanaz, akiről most én beszélek, azt több éve ismerem, igaz nagyrészt netről, de akkor is 6 (hat) éve, szóval elég jól és régóta.) Mit keresnék én ott, egy olyan társaságban, ahol mindenki ismeri egymást, de én nem ismerek senkit? Az nem megoldás, hogy azt az egy illetőt lefoglaljam egész szilveszterre, és ha ő momentán jobb elfoglaltságot talál, akkor beszoptam.

Jártam már így, hogy elmentem buliba ismeretlen társaságba, egy évvel ezelőtt szilveszterkor. Egy házibuliról volt szó. Ehhez képest garázs (!) lett belőle, és vagy 60 ember volt. Mind az én korosztályom, de nem tudtam jólérezni magam. Akkoriban még inni sem akartam, és így tökéletesen elviselhetetlen szilveszter lett az egészből, ahonnan végülis idő előtt hazajöttem. Mondjuk ennyire nem hiszem hogy rossz lehet a Schönherzes buli, mert itt csupa hasonló érdeklődési körű ember van, mind egy helyre jár, stb, szóval biztosan meg lehetne találni a megfelelő társaságot.

És végülis az ember sosem fogja jól érezni magát, ha nem vállal egy kis rizikót érte, ez benne van persze, de minek érezzem magam szarul, ha érezhetem magam mindennapian közepesen is?

Szóval ezen járt most az agyam, részben.

Ti hogy látjátok?




Képzeljétek, mi volt ma!

Na menjünk sorjában. Alig bírtam felkelni, de megtettem, mert tudtam, hogy ma pótZH vár rám reggel. Bementem, nagy szorongások közepette, és megírtam. Nem lett túl jó, de nem is ez volt a cél. Majd kiderül, milyen lett, egyelőre nem tudok érdemjegyet jósolni. Utána felugrottam Sch-be visszavinni Billnek a gyors akksitöltőjét. Bill szájában egy vibrátor volt ekkor, azzal mosta a fogát. Sch után hazaindultam, és felpattantam a hármas buszra, a busz hátulján. Mikor elöl megüresedett egy hely, gondoltam ledobom oda magam, ám megcsörrent elöl a telefonom mielőtt még leülhettem volna. Magántelefonszám. Felveszem: "Hello, Dedix vagyok, a netes barátodÂ… Itt vagyok a buszon mögöttedÂ…" Nem öttem mög! Nézek hátra, Dedixet nem látom. "Itt vagyok a csuklónál." Nézek oda, megsejtem hogy ki az. Dedix-szel még sosem találkoztam, pedig ismerjük egymást mióta világ a világ. Neten, ICQ-n haverkodtunk össze, és rengeteget dumáltunk az elmúlt kb. 6 (!) évben, de sosem találkoztunk élőben. Hát most összefutottunk. Õ megismert engem, mert van rólam egy rakás kép (hiába, ilyen egomániás ember vagyok és van egy csomó képem amin rajta vagyok). Én nem ismertem meg őt, mert róla a legutolsó kép asszem valami 8 éve készült.

Dumálgattunk egyet, majd elváltak útjaink. Minden esetre a netes arcok nagy többségével az a tapasztalatom, hogy élőben egy kicsit nehézkesen indul velük a duma. Mert teljesen más témák kerülnek elő egy netes dumálgatás során, mint egy élőben. Én pl. élőben sosem beszélek számítógéppel kapcsolatos dolgokról, és ha mégis ez jön szóba, akkor kezdem hülyén érezni magam, mintha kocka lennék. Na mindegy, itt nem nagyon volt számtech téma, Dedixszel amúgy sem ilyenekről szoktam dumálni. Sőt alapvetően senkivel sem szoktam számtechről dumálni fő témaként, csak azokkal, akik olyan szinten nem ismernek engem, hogy nem jut eszükbe más téma amikor engem meglátnak, mint a számítógép, és megkérdezik hogy "Na hogy van a géped?", meg ilyenek. Pedig ez engem kurvára nem foglalkoztat. Nem rajongok a számítógépért, hanem használom. Az igaz, hogy mint állat, de az én definíciómban a kockát maga a gép érdekli, nem pedig eszközként használja. Mindegy.

Dedixnek vágott az agya, és előhozott mindenféle témát ami szóbajött ICQ-n, hogy legyen téma. Pedig ez nehéz. Higgyétek el. Volt már olyan barátotok/haverotok, akit ismertetek neten egy csomó ideje, kurvajól elvoltatok vele, de élőben nehezen ment a beszélgetés? Szerintem kellett, hogy legyen. Idővel, ha sokat találkoztok utána, akkor ez megszűnik, mert megismeritek azokat a témákat, amikről élőben is tudtok dumálni. A netes témák jórésze olyan, hogy vagy kötődik egy weblaphoz (amihez eleve neten kell lenni, élőben nem lehet ilyenekről dumálni), vagy számtechről szól, amiről elég kockaság lenne élőben dumálni. Nem szégyelek élőben ilyesmiről dumálni, csak ha hölgy van a társaságban Igaz, itt a BME-n kicsit érdekes a helyzet, mert hiába van hölgy a társaságban, ő is "kocka", a szó kicsit tágabban vett értelmében. Magyarán használja a gépet, és ért hozzá.

Bár egyik barátomnak már volt olyan észrevétele, hogy a nálunk pár évvel fiatalabbaknál már nem kockaság az, hogy ért valaki a géphez, nekik ez tök természetes dolog. Ebben nyilván van valami.

Holnap Programozás alapjai ZH, meg Közgáz elővizsga. Utóbbira lehet, hogy csak azért megyek majd be, hogy megnézzem milyen kérdések várhatók. Bár azért az első ZH alapján van sejtésem. Progra tanulok, át kéne menni, vagy legalább ott is meg kéne ismerni a ZH feladatsorát (a normál ZH-n nem voltam benn, de hiba volt), hogy ne jövő félévben kelljen.

Minden ZH-ra menjetek el, akkor is ha biztos hogy nulla pontos lesz. Legalább megismeritek a ZH kérdéseket és az alapján tudjátok, hogy mit gyakoroljatok pótZH-ra. Óriási előny, csekély időráfordítással.

Most pedig elmegyek enni, aztán Prog.


Ja tényleg, el is felejtettem blogolni, de akiről múltkor azt feltételeztem, hogy általános 1-4-ig az osztálytársam volt és most a BME-n láttam, nos az tényleg ő Bár picit nehezen jutottam eszébe, de azért nem volt vészes, végülis 5 mp alatt emlékezett hogy ki vagyok. Találkoztam abból az osztályból olyan emberrel is, aki engem megismert, köszönt, kérdezte megismerem-e, aztán kurvára nem voltam képben hogy ki ő, csak amikor mondta a nevét Ez utóbbi eset nem a BME-n volt, hanem Csepelen, még úgy 3 éve.


A BME HSZK-ból blogolok, mert megtehetem. És nincs nálam táska, csak egy mappa meg egy pénztárca, mert azt is megtehetem. Persze nem lesz ez mindig így, ez a mai egy különleges nap ilyen szempontból.

Tegnap voltam a Schönherzes kis összejövetelen, gólyakocsmán, ami egybe volt kötve valami tanulmányi tájékoztatóval. Nem volt rossz, bár alapvetően én sokkal nagyobb tömegre számítottam, lényegében alig voltunk néhányan. Most voltam először a Schönherzben úgy, hogy nem a 10., 15., vagy földszintre mentem, hanem az elsőre. Az első szint tök érdekesen van kialakítva, ott van az Új Vár klub, nem tudtam hogy ott van. Ha tudtam volna, akkor persze másra számítok. De így arra számítottam, hogy az első emeleti nagyterem az biztos valami előadóhoz hasonlító helyiség. De nem, mindenféle kényelmes fotelek voltak benne. Na persze nem annyira kényelmes, de azért vágjátok, egyetemhez képest nem fapadok voltak

Az összejövetelen elkönyveltem azt, hogy vannak jó arc felsősök, akik tök szívesen segítenek, meg van Teaház vagy mi a rák, ami teát és rumos kakaót szolgál fel, többek közt Rumos kakaó nem volt rossz, főleg a tetején a fahéj. Ja és megtehettem, hogy kipróbálom.

Schönherzes dolog előtt-alatt-után találkoztam Billel, alias Bélával, a helyiek így hívják. Mert így mutatkozik be. De nemtom mér jó az neki, hogy nem a saját nevén hívják. Mindegy ő tudhassa.

15. emeletről megint megtapasztaltam a remek kilátást, tényleg elég kewl. Akartam is csinálni a hétvégén panorámaképet onnan, de rájöttem, hogy nem hoztam el a nagy állványomat, márpedig panorámaképhez az kéne.

Schönherzes látogatásom után még 0 óra körül sétálgattam egyet a Skála környékén, tiszta király ilyenkor az a hely, relatíve kihalt, hatalmas út, alig néhány autó, nincs a nappali dübörgés. Viszont a helyi Burger King és McDonald's kajáldák zárva voltak, ergo kénytelen voltam mindenféle hozott szendvicset enni. Nem gond, nem voltak rosszak. Vettem hozzájuk még egy Nestea Ice Tea-t is éjjelnappaliban.

A mai napom egy 5:45-ös ébresztéssel kezdődött, mert tutira akartam menni. Máskor 5:00-kor kelnék pénteken, de ma nem. Ettől függetlenül beértem 7:00-re úszni. A tesitanár közölte, hogy öt hiányzásom van. Mondom: micsodaaa? Csak kettő kéne legyen, mert múlt héten nem voltam benn, az előtt pedig aszonta, hogy egy van beírva. Végülis tisztázni tudtam egy hiányzásomat, mert szerencsére emlékezett arra, hogy múltkor félreértette a nevemet.

A hétvégére azt tervezem, hogy végig tanulni fogok. Ez nem tudom mennyire fog összejönni, de nem lesz a közelemben számítógép, hacsak nem a HSZK-ban, de az azt hiszem hétvégén zárva is van. Majd megnézem kifelé menet.

Szükségem is van a tanulásra, mert jövő héten vár rám egy pótZH fizikából, programozás alapjaiból, digitális technikából, valamint egy elővizsgát bevállaltam közgazdaságtanból. Egyébként a vizsgáimat még nem terveztem el, hogy is terveztem volna, alig van tárgy amiből tudom hogy vajon meglesz-e az aláírásom. Gép nélkül egyébként jól tudok tanulni, úgyhogy bizakodva tekintek a hétvége elé. Hacsak nem jön közbe valami, ami a nyugalmamat elronthatná. Remélem nem fog.




Hah, ma a HSZK-ból megnézte Mainframe a blogomat. Mainframe néven nem ismertem őt eddig, minden esetre Mainframe az évfolyamtársam, ill. tankörtársam a BME-n. Aszondja Imo - aki Mainframe mellett ült a HSZK-ban -, hogy Mf. végig röhögte az egész blogomat Na örülök hogy ilyen élvezeteseket bírok írni Jah és most már Mf. is blogolni akar, mert megihlettem, csak éppen nem nagyon van otthon állandó netje, meg nem nagyon ül gép előtt, szal halva született ötlet… Ja a srác ezekre a szavakra keresett rá a blogomon: winamp, megtehetem. LOL!

Ma normál időben keltem, 6:00-kor, egy volt a gond, hogy úgy gondoltam, nem nagyon kéne most már bemenni Számítógép-laborra, mert elég cinkes, hogy baromira nem vágok már semmit. Persze ez nem megfelelő hozzáállás, bejárni mindenképpen be kell. Valóban? Nem tudom. Szglab sajnálatos módon egy olyan óra, hogy ott ha nem érted az egészet, akkor tényleg rohadtul semmi értelme bemenni, egy centivel se kerülsz közelebb ahhoz, hogy megértsd, tekintettel arra, hogy az óra menete a következő: tanár kiadja hogy milyen feladatot oldjunk meg, utána nagy kuss, mindenki csinálja a feladatot. Tanár odamegy ahhoz aki segítséget kér tőle. Viszont most tegyem fel a kezemet hogy elnézést tessék mán idejönni és megírni helyettem az egész programot elejétől végéig mer fingom sincs hogy mit kéne csinálni? Ha viszont ezt nem teszem meg, akkor tök fölöslegesen ülök ott, ráadásul ciki is hogy nem bírok produkálni semmit. Na mindegy.

Szóval ehelyett elmentem inkább optikushoz, ahol kértem egy néhány kontakt lencsét, de kiderült hogy az nem úgy megy hogy odamegyek és akkó leveszik a polcról, hanem meg kell rendelni. Viszont full jófej csaj az optikus, és rám fog telefonálni - ígérete szerint - 3-4 nap múlva, ha elkészültek a lencsék.

Bementem analízis gyakorlatra, lájtos 40 perces késéssel, többek közt köszönhetően annak hogy az optikus csajra kellett várnom 20 percet - mer állandóan elhagyja az üzletet -, valamint annak, hogy reggel kimaradt egy tétény-busz. Ehhez hozzátenném, hogy hazafelé szintén kimaradt egy piros hármas, így kb. 20 percet vártam a végállomáson. Zsír.

B közölte, hogy ma sem tudja átvenni tőlem a CD-ket, merthogy nem jön be BME-re. Kicsit ellazult a srác, az utóbbi időben nem bír rendesen felkelni, délig alszik, meg ilyenek. (Én beszélek?…)

Fizika óra, hát az a legszarabb, esküszöm eszetlen szívás. Az I épületet kicsit túlfűtik - imho - így télen, nem túl kellemes a levegője. Ennek megfelelően az I épületben tartott amúgy is pokoli unalmas fizika órát közel teljes egészében átaludtam, szó szerint, aludtam, nem bírtam ébren maradni.

Itt megemlíteném, hogy 12:00-től 14:00-ig elvileg Bevezetés a számításelméletbe tárgyból volna konzultáció a holnaputáni pót-ZH végett, viszont a konzit tartó tanár honlapján még reggel is az volt kihirdetve, hogy amint megtudja, hogy melyik teremben lesz, kiírja a honlapjára. Na lol, szóval hogyan értesül erről végülis szerencsétlen diák, hogy hol lesz a konzi? Két módon teheti ezt meg: a) sehogy, b) másképp se.

15:00-re a Blahára kellett mennem az EMKE irodaházba a pénteki muri folytatásaként. Sokkal előbb odaértem, ezért bementem a mekibe, ahol most volt egy csomó üres asztal szerencsére, még ablak mellett is. Viszont a McRoyal szendvicsre vártam vagy öt percet. Már mondtam volna a pultosnak, hogy jó lesz egy BigMac is, mert úgyse ettem olyat már ezer éve, de addigra pont lecsúszott a kajacsúszdán a McRoyal. Miután azt betoltam, elmentem mosdóba. Itt felhívnám a figyelmet, hogy a Blaha Lújza téri McDonald's-ról van szó, tehát feltehetően valami megjegyzés kell érje a mosdó háza táját.

Bemegyek a mosdóba, ha jól néztem, ezúttal négyen őrizték. Négyen. 4-en. Négyen. NÉGYEN. Mi a #?!#!#??? Jónapot! - mondom, s leadom a számlát a kajáról, bemegyek. Ott öntötte el agyamat a szar, mikor 30 másodperc múlva kijővén ilyen kurjantást hall fülem magam mögül: Heló, heló, fiatalember, ötven forint lesz!! Tettem még egy lépést de leesett, hogy nekem szól. Közöltem a kasszással, hogy befelé már odaadtam a számlát. Gondolkozik, hosszas másodpercekig, maga elé meredve. Ott van a három társa. Ítfutott az agyamon, hogy vajon most belém fognak-e kötni a kidobó alkatú legények és leányok, hogy fizessek nekik ötven forintot de izibe, és hogy ne packázzak velük. De nem tették, mert a kasszás végülis azt mondta: Ja igen, akkor az a másik gyerek lehetett... [aki nem fizetett befelémenet] Megúsztam a balhét.

Sajna az EMKE irodaházban a csávó most számonkérte, hogy 75 percen át üljünk ott és tegyük a dolgunkat, pedig múltkor elengedett 55 perc után, és volt akit előbb is. Mindegy. Bár már kurvára fájt az írástól a kezem a végére.

16:10-kor elindultam hazafelé, és 17:30-ra haza is értem. Zsír. Csúcsforgalom, járatkimaradás, ajtóhoz préselődés, lábon alig állás, stb, ilyen az élet ha az ember kinn lakik a halál redvás pudvás túrós rétes méteres kékeres véreres cuccosában.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.