túra - 2006 július - 6 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


Haszprus

Durva dh feleannyi tolással

©   Haszprus   |   bringa normafa

IRCQuote fight! In the ring:

9:07csá
9:10most jöttem normafáról
voltam fent kétszer
először felmentem istenhegyi úton.. kb. 30 perc alatt voltam a szent orbán térnél, aztán onnan egyszusszal bírtam az istenhegyi út - béla király út kereszteződéséig (ami így lényegében már majdnem a teljes istenhegyi szakasz... király vok)
9:10kb. 50-55 perc alatt értem fel a normafa tetejére, a padokhoz
az máskor min 1,5 óra szokott lenni
9:10most pihentem előtte 2 napot itthon, talán ezér ment így
9:11aztán lejöttem a durva dh szakaszon, estem kb 3-mat (ntom biztosan), fogassal vissza, megin durva dh, és megin estem kb. 3-mat
de már kurva meleg volt meg úgy gondoltam h ennyi esés elég egy napra meg éhes is voltam úgyhogy nem mentem fel újra
9:11azé 3,5 órára elég jól elfoglaltam magam, q yo volt
9:13ezeket a biztosnak látszó eséseket múltkor fényképezővel nem akartam megjátszani...

For the record, 3 résznél toltam (eresztettem) a bringát: itt a tetején a gyökereknél, az alján a szikláknál, és a legvégén mikor kiér az aszfalthoz. Gondolom majd ha nagyon advanced arc leszek akkor talán egyszer menni fognak ezek tolás nélkül, de asszem az még messze van, egyelőre örülnék ha nem dőlnék el a csúszós, oldalt lejtős homokban.

Haszprus

Normafa dankoival

©   Haszprus   |   350d barátok bringa fotózás normafa

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Haszprus

Velencei-tó bringával

©   Haszprus   |   12e 350d art barátok bringa fotózás történelem túra

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

Haszprus

Normafa company

©   Haszprus   |   12e barátok bringa normafa

Valahogy úgy adódott hogy a kirándulós groupból tegnap délután rámkérdezett Gabi hogy mizu, és végül 18-tól 21-ig nyomtunk egy Normafát. Bicóval fel, bicóval le. Zsírság.

Tamás

World Wide Waiting

©   Tamás   |   fáradtság külföld life

London Luton reptéren ülsz a tranzitban. 25 órája ébren vagy. A géped 6 (!) órát késik. Már megetted az összes kajádat, megittál három sört, elolvastad az összes könyvet, amit a kézipoggyászodba tettél és végigtapiztad az összes notebook-ot, amit a Dixon's-ban árulnak, a laptopod pedig 20 perc múlva lemerül. Mit teszel?

Adjatok tippeket vagy szórakoztassatok el valamivel

Update 10:40: a Luton Airport honlapján már 14:50-et írnak indulásra. Előbb még 11:50 volt. Ez egyre aggasztóbb.

Update 11:09: építjük az országimázst. A gépen utazna egy komplett cigányzenekar is, ők most éppen live unplugged show-t adnak a váróteremben a környékbeliek nagy örömére. Nekem meg mindjárt lemerül a laptopomban az akkumulá

Update 12:53: bedugtam a laptopot stukiban egy fali konnektorba, úgyhogy megint online vagyok. Az unplugged koncertnek hálistennek vége. A 14:50-es indulás tényleg bejött, most már a kijelzőn is az van. Úgy látszik, eddig nem merték bevallani, szerintem titokban lázadástól tartanak. De én résen vagyok, innentől kezdve árgus szemekkel figyelem a neten lévő információkat, és ha megint eltolják három órával az indulást, megkérem a zenekart, hogy egy kicsit alakítsák át a reptér berendezését is.

Update 14:54: köcsög BT Openzone elvette az IP-címemet és nem adta vissza egészen mostanáig. Egyébként rájöttem, ez az egész a Starbucks, a Dixons, a Burger King meg a többi shop összeesküvése, így maximalizálják a bevételüket. Amióta itt vagyok, annyi pénzt vertem el várakozás közben, mint Londonban két nap alatt. Ebbe mondjuk bejátszik az, hogy reggel kaptunk 8 font értékben kajajegyet a W***Air-től, hogy ebből reggelizzünk meg, de azt nem mondták, hogy osszuk be lehetőleg estig... Egyik utastársunk már a magyar tévéket hívogatja, hogy melyikőjüket érdekli a sztori.

Update 15:02: elfogyott a sör a bárban. Duplaplusznemjó.

Update 2006. júl. 04. 08:35: miután kiittuk Lutont az összes sörből, nem voltam már olyan állapotban, hogy bejegyzést írjak, de a lényeg az, hogy hazaértem épségben, összesen 8 óra 10 perc késéssel. A késés oka egyébként állítólag az volt, hogy vasárnap az esti varsói gép lerohadt, és a mi reggeli pesti gépünkkel vitték el a reptéren rekedt lengyeleket Varsóba. (Nincs ezeknek tartalék gépük, vagy mi?). Mondjuk gyanakodhattam volna, amikor hajnali négykor a check-in pult felé tartva lépten-nyomon lengyelekbe ütköztem, akik"W***Air is shit" és Don't go with W***Air felkiáltásokkal próbáltak eltéríteni a szándékomtól az ősi lengyel-magyar barátság jegyében. Nyilván ők már tudták, mi lesz a reggeli budapesti járat sorsa. Nyilván a check-in pult mögötti leányzó tudta és ezért nem fizettetett a 12 kg túlsúlyért sem. Nyilván mindenki tudta, csak nekünk nem szóltak indulásig. Sebaj. Most már ezt is kipipálhatom életem todo-listáján.