» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


11 megfelelő bejegyzés.

Haszprus 01:47most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
VDavid 01:47bazeg
beteg állat
kivel voltatok?
Haszprus 01:48életre szóló élmény volt
két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
VDavid 01:48De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
Haszprus 01:48hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

(Schloddi az osztálylistára)

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!


Pizza-Pazza

©   Haszprus   |   barátok, buli, fotózás, 12e, art, pizza-pazza, 350d

Olykor elég népszerűre sikerednek ezek a Pizza-Pazzák ( 5 4 3 2 1 ), mint pl. most is. 14-en bírtunk összejönni az osztályból, többek közt Kicsi, akit ezer éve nem láttam. Részben az ő hatására vettem egyébként össztelós bicót Meg is dumáltunk hétfő estére egy éjszakai Hármashatár-hegyet (vagy Normafát), vmint szept 30-ra egy újabb éjszakai túrát, aminek a helyszíne egyelőre nincs fixálva, de valszeg a Pilis (757m) lesz a befutó. Most így ebbe a magasságba belegondolva, nem vagyok egész biztos, hogy ez ideális célpont-e éjszakai túrának, de teljesítménytúrának minden bizonnyal megteszi.

Update 2006. szep. 19. 16:19: magamnak emlékeztetőül: ha megint lent leszünk, pozitív exp kompenzációval kéne lőni vagy középre súlyozott fényméréssel, a háttérben levő lámpák miatt. Majdnem az összes vakutlan kép alulexponált. (Itt utólagosan enyhén (+0,3 fé) korrigált verziók vannak.) Szintén megfontolandó vakuval lőni, ld. pl. itt, ez automata módban volt. Automata nem ajánlott, mert jpegbe lő. Az objektív által kitakart vakufény az asztalon nem olyan zavaró. A vakutlan képek fehéregyensúlyát 2200 Kelvinre állítottam. Feljebb teljesen sárgában úszik minden.


Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.


Volt egy éjszakai túra Kismaros - Zebegény útvonalon, öt fővel. Danival ketten 212 képet lőttünk, igyekeztem főleg a sajátjaimból válogatni, technikai okokból (zajszint, vaku hatótávja és hasonlók). Most itt 28 képet közlök, ami elég sok egy éjszakai túráról, de egyszerűen nem bírtam lejjebb szorítani, már így is megszakadt a szívem néhány kép likvidálásakor

Vágott beszámoló:

17:17 dankoimilyen volt a túra?
17:17 Haszpruskibiri kibaszott jó
kúúúúúúúúrvajó
és atompara részeken mentünk
17:18 dankoiigen? erdő?
17:18 Haszprusjah q sokszor lóf*t se láttunk
(telihold meg lámpák ellenére)
17:18 dankoizseblámpa?
jaaaa
az kemény
17:18 Haszprushát így világítottunk a fák felé az útról és ellátsz 2 méterig aztán kész
volt valami nagyvad is lol
istvánnal hátul mentünk ketten, daniék hárman elöl... és egyszercsak látjuk h futnak felénk, a bokrok meg mozognak mint állat
elég para volt, ott tanakodtunk h mi legyen, mer hát menni kellett tovább
persze ment egymás paráztatása is
17:20 dankoipl?
17:20 Haszprushát h szemeket látok az erdőben meg ilyenek
17:21 dankoi
mikorra értél haza?
17:22 Haszprusaz út eleje meg úgy emelkedett ilyen éjjel 1-2 között hogy istván véleménye szerint 5 méteren 3 métert... megálltunk pihenni egy picit, istvánnak kapaszkodnia kellett egy fába nekem meg 1 perc alatt úgy megfájdult az állástól a bal lábam h elindulás előtt kénytelen voltam a jobbat terhelni picit
talán 8.00-8:25, ilyesmi
17:24 dankoinemmondtad, hogy hegyi túrázni mentek
amúgy sztem azért tűnt olyannak, mert nem láttátok, h hova léptek
17:25 Haszprusborzalmasan emelkedett, végig azon paráztam h el ne kezdjünk lefele gurulni rajta
majd képen látod
http://censored.haszprus.hu/censored
válts csak a legjobbakat nézetre, ezeken sztem látszik az emelkedő... és mint tudjuk képen nem jön ki igazán
17:36 dankoi
ok
ejha
István lába elég szép szögben állt
17:38 Haszprusjaja
meg azon a képen nem emeltem magasba a gépet hanem néztem át a keresőn és mégis ennyivel fölöttük voltam
sztem a hosszú záridős csoportképek q yok lettek
(15 ill 30 mp-esek) (+ ISO1600 ill ISO800, telihold, szabad ég alatt - a szerk.)
17:53 dankoijaja
csak vmi szabályos formációt kellett volna kitalálni, nem így össze-szét
17:53 Haszprushát hiába szövegeltem nekik
17:54 dankoi
17:55 Haszprusá baze láccik ezeken a képeken ahogy forog a föld
ha nem is az egyes képeken de köztük lépkedve máshol vannak a csillagok


Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.




13-man voltunk, impresszív. Ettől függetlenül nem pártolom az ilyen magas létszámú összejöveteleket. A privát dumálás sokkal jobban fekszik. Mint amilyen ezt is követte a jövőről, mesterséges intelligenciáról, a társadalomról, amelyben az ember nem fog dolgozni, mert mindent a gépek végeznek. Memóriaátvitel egyik emberi testből a másikba.

Lőttem egy csomó képet night portrait üzemmódban, amit eddig nem használtam. Igazából elég nehéz téma egy dslr-rel fotózni az adott fényviszonyok között izgő-mozgó embereket szabadkézből. Fény az nincs elég, a vaku halottá tenné a hátteret, a night shoot mód a kettőnek egy kellemes keveréke lenne, ha nem venné olyan hosszúra a záridőt, mint amilyenre veszi. Ha feljebb lehetne nyomni az ISO400-at 1600-ra. Szoknom kell még a készült képeket. Kompakt géppel a helyzet egyszerű, a képek csak egyféleképp lesznek jók, mégpedig automatán megvakuzva. DSLR-rel ugye a helyzet ott bonyolódik, hogy egy rakás opciót lehet még választani, amivel a kompakt gépnél bizonyos szempontból jobb fotók készülhetnek, azonban� vannak problémák, éspedig egész egyszerűen azért mert az ember megteheti, hogy nem korlátozza le magát az automata telibevaku által nyújtott élményre

Update 2006. már. 04. 22:13: kaptam még néhány képet:


életjel

Update 06:47:

Eredetileg egy Pilisvörösvár-Pilisvörösvár útvonalat akartunk megjárni, de valahogy Piliscsabán lyukadtunk ki. Nemgáz. Szerintem kurvajó volt az egész, három hónapja várok már rá. Szereztem hozzá bakancsot, zoknit, termoszt, kesztyűt, elemlámpát, tartalék elemeket, szóval jól felkészülve mentem (a forró rumos teáról már ne is beszéljünk). Feltétlenül kell még ilyen, lehetőleg minél több. 5 réteg ruha volt rajtam felül, alul pedig a jégeralsó teljesítette a dolgát, minden komponens kiválóan, mert nem fáztam, csak amikor a vonatra vártunk visszafelé.

Szóba került nyárra valami sátrazás, cangás túra, meg egy durvább barlangmászás is. Az éjszakai túra amennyire felmértem, mindenkinek bejött, bár volt akinek problémája akadt a hideggel. Nekem szerencsére nem, de ez úgyis mindegy lesz 1-2 hónap múlva.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.