» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


14 megfelelő bejegyzés.


Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.

A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.

Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.

Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.

A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.

Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.

A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.

Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.


Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)

Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom

A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.

Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.

Stockholm este

Stockholm: Skanzen

A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland

Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.


Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.


nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

Hamarosan jön Stockholm második fele.


Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.


Drezda

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.


Prága

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.




Van egy ilyen tárgy hogy Speciális Anyagszerkezetek, és amellett, hogy sok érdekeset lehet ott hallani, még van 3 laborgyakorlat is (a sok gépész nézett is rám unott arccal hogy mi a rákért lelkesedem én ennyire egy egyszerű mágneses anyagok laborért, vagy miért érdekel így az elektronmikroszkóp... na ja, én lehet hogy soha többé nem látok ilyen jó kis játékokat), sőt, még van egy field trip is, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe (KFKI). Ez Csillebércen található, festői helyszínekkel tartkított hosszas buszúttal közelíthető meg. Kb 3 órás programot szerveztek nekünk, körbevezettek, megmutattak mindent, csak ami igazán fájt az én kicsi szivemnek, hogy semmit nem kapcsoltak be.

Amúgy a hely maga is eléggé őspark jellegű, néhol elszórva egy-két épülettel. Egyáltalán nem ilyen hardkór kutatóintézet látszatát kelti, sokkal inkább egy szabadidőközpontét. Az egyetlen ipari jellegű épület (amivel találkoztunk) az atomreaktor volt, ahová nem is vittek be, mert oda annyira szigorú a beléptetés, hogy csak az ott dolgozóknak szabad, nekik is csak indokolt esetben. Egyébként a túránk kezdetén, belépéskor nekünk is rögzítették e névsorunkat és a személyi igazolvány számunkat. Szigor és fegyelem. Egy ilyen helyen kell is.

Röviden: láttunk tisztatereket, ahol mindenféle chipeket gyártanak, és ehhez kell ugye a tisztított víz, a szűrt levegő, esetenként a fény megszűrése, és a rázkódásvédelem, szóval egy egészen hatalmas és specializált gépház szolgálja ki azt az épületet. Ezután megmutatták nekünk a pásztázó alagútmikroszkópot, és messzebb, egy sötét szobában ott figyelt az elektronmikroszkóp is, de olyat már láttam a BME-n is. Majd még érdekességnek megnéztünk különböző amorf fém-szalagokat, meg mágneses erőtér-detektort (aminek az előbbi fontos komponense), majd jött a nap fénypontja: az ionimplanter.

De a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:


Voltam egy ilyen túrán tegnap pár edzéstársammal, és elég jó volt, bár így elsőre (a szezonban) talán kicsit sok, nem voltam edzésben. Az idő ideális volt, sütött a nap, de nem égetett, esőnek nyoma sem volt. A túra kb. 15 km volt, elég jelentős szintkülönbségekkel (kézileg mértük térképen, semmi GPS vagy bármi), párszor jól eltévedtünk és fél-1 km-eket kóvályogtunk. Ja, közérdekű info: pár utat eltereltek valami új erdőrész telepítése miatt, úgyhogy a régebbi térképek adataiban nem feltétlenül lehet már megbízni! A Rám-szakadék jó volt, nincs semmiféle megáradt patak (ugye elmaradt a naaagy hóolvadás), meg egyéb horror. A láncokat lecserélték létrákra meg kapaszkodócsövekre, szóval felhasználóbarátabb lett a dolog. Sikerült megúszni esés nélkül. Összességében kb. 9től 5ig túráztunk, lazán, ráérősen, sokszor megállva.


Kurvajó volt!

04:45-kor keltem
06:20 tali a Borároson
06:55 vonat Kismarosra
07:30 Kismaros, 1 doboz borsodi (+ útközben rumos tea)
08:35 busz Királyrétre, innen gyalog
12:10 Nagy-hideg hegy
14:10 Csóványos (938 m)
17:32 Kismaros
20:00 127.0.0.1

Voltunk kilencen. A túra atomkemény volt, még most is fáj a lábam, lábfejem, talpam, térdem, térdem mögött, vállam (slr-nek azért megvan a maga kellemes kis súlya), és mindemellett úgy járok mint valami hadirokkant, nem is igen tudom kinyújtani a lábam. A terep. Maga a Csóványos egyértelműen bringázhatatlan, legalábbis jelenlegi tudásommal (és most csak a lefelére gondolok, felfele még tolva is esélytelen). Kicsit lentebbi részeken viszont atomjó bringatúrákat lehetne ejteni. A táj valami eszméletlen gyönyörű, de ilyen tempó mellett nem tudtam normálisan fotózgatni. Pl. obit csak kétszer cseréltem, úgyhogy a portrék szerény mennyiségben vannak jelen, mert zömében 10-20mm-en lőttem.

A képek többsége ISO400, szerencsére elég jó napsütés volt, úgyhogy az F10 környéke és 1/200 befigyelt sokhelyen (köszönhetően a fehér hónak is). Nagyon meg vagyok elégedve velük. Egyetlen problémát az alacsony szögben érkező napsütés jelentette, amit nagylátónál fokozottan nehéz a képen kívülre helyezni.

Még annyit, mert később valszeg vissza fogom nézni, hogy 0-5 fok környéke lehetett (az előrejelzés szerint), vihart jósoltak de lényegében szélcsend volt, gyakran fáztam, ám még gyakrabban izzadtam, amiben pedig mindez történt: fent 4 réteg (ujjatlan, mez, kardigán, bringás dzseki), lent 2 réteg (gatya+jéger), vékony sál, sapka, eleje felé maszk, vmint 0-2 kesztyű (ujjatlan bringás + téli cérna). Időnként jöhetett volna még egy réteg fentre, de nem volt vészes. Jéger nélkül viszont absz. halál lett volna, thank god hogy vittem.

Ja és a kocsma előtt percekig fejtegette pár barátságos ember hogy ezért a maszkért egy fradimeccsen megvernének. Biztos.




» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.