Haszprus überblog

Haszprus überblog

Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.

Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…

Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását

P.s. Boldog Karácsonyt!

Schloddival találkoztunk az E épület előtt, fogas, Normafa, Budakeszi, megtapasztaltam hogy a Katlan U-betűjének tükrében az itt talált lejtő mennyire lájtos, aztán mivel Schloddi elégedetlenkedett az útvonallal, mondván hogy az 47 km/h-s erdei száguldásban semmi poén nincs, így mentünk még egy kört a fogassal, ezúttal arrafelé amerre ő gondolta Nagyjából az éjszakai bringatúra útját tettük meg, de jártunk új utakon is, viszont most csak egy sör volt benne és látott, így akadt olyan rész, amit tisztán nem mert bevállalni, pedig éjjel lejöttünk ott is Megint a durva dh-nál ért véget az erdei szakasz, azonban a kalandoknak nem volt vége, mert itt Schloddinak elszakadt a lánca A Szilágyi Erzsébet fasori mekiig gravity power, onnan meg elvontattam a fogas aljáig, ahol Schloddit elnyelte egy nagy fekete autó

Amúgy múltkorában az eséseim kapcsán nagyon nagyra volt magával hogy ő milyen rutinos bringás, de elmondása szerint a nagyközönség előtt reggel esett egyet aszfalton, és persze egyből én meg a rutin ugrottunk be neki

50 km/h-nál a váltóm már aszfaltos bukkanóknál sem tartja a megfelelő fogaskeréken a láncot, úgyhogy többek közt emiatt is került sor szervizre most. A lánc pedig ugrál két sebességben is. Vajon május óta elnyírtam volna egy láncot és fogaskeréksort? Rendszeresen olajozom… (Nem írtam a blogon úgyhogy most pótolom: egy-két hete a hátsó köpenyt lecseréltem, mert azt viszont kétségtelenül csontig csupaszítottam a nyáron.) Kiváncsi vagyok vajon ezt tudják-e orvosolni a szervizben alkatrészinjekció nélkül.

nrg, dap, Attila és jómagam nyomtunk tegnap egy dh-t a Katlannál, ott egy kis ökörködés (aminek inkább szemlélője vagyok), megnéztük a teleszkópomat, én is megnéztem Attiláét - neki szintén egy G-Zero FX van, csak nem 2005-ös hanem 2003-mas, viszont valami komolyabb hátsó teleszkóppal, elöl pedig nem Manitou Axel hanem Manitou Black, a tárcsafék pedig hidraulikus. A helyzet az, hogy iszonyat gyengén jár az első teleszkópom, mint azt már az éjszakai túrán Kicsiével összemérve megállapítottam, illetve régóta gyanakodtam rá, csak eddig nem voltak hasonló gépek körülöttem. Talán olajcsere lenne a megoldás, passz. Örülnék, ha megúsznám ennyivel. Amennyiben ez nem elégséges, akkor nemtom mit kéne tenni, erősen kérdéses hogy miként lehet garanciális problémának beállítani azt, hogy szarabbul jár a teló, mint ahogy kéne, mert hogy mutatom meg hogy hogy kéne? … A bolton múlik, és nyilvánvaló hogy nem fogják lecserélni, noha az is nyilvánvaló hogy a telónak nem így kéne működnie.

A Katlantól aztán visszatekertünk oda ahonnan jöttünk, a Normafa tetejére, majd meglátogattuk a durva dh részt. Hát az a hely továbbra is elég para, egy - ruházat alapján - hardcore dh-s az orrunk előtt taknyolt egy nagyot. Persze nem a ruha teszi az embert, úgyhogy most látszatra én is úgy tűnök mint valami komolyabb dh-s aztán nem. De most már tudom a telóra fogni (Tényleg gáz a teló. Attila szerint: mintha merevvázas lenne. Hát annyira azért nem gáz, de kétségtelenül dobálják a kövek a gépet nagyon, ami azt jelenti hogy a kormányozhatóság és úttartás töredéke az övéknek, a fékezési képességem szintén, mert ugye ha egy kőre amikor rámegyek, nem húzódik be a teló, akkor a kőről való lejövetelkor nincs miből visszarugózzon, ergo addig leszek a földtől távol, amíg szimplán a gravitáció vissza nem húz.) Most már tudjuk miért sérültem le csuklóra, amikor ugrálni próbáltam… Nem nyeli el rendesen a teló az ütést. És talán ezért fáj azóta is folyamatosan (kicsit).

Mi legyen a telóval?

Update 15:50: jött egy videó (Én nem nyújtok rajta semmi performance-ot, viszont marhára tetszik, és jobban lehet látni rajta hogy úgy kb. miről van szó )

IRCQuote fight! In the ring:

_dankoi

17481 pageload

vs

_?

dankoi	34.08km ~2h menetidő
	15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem
	erdős szakasz az 15km lehetett talán

Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )

Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.

Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt

IRCQuote fight! In the ring:

9:07	csá
9:10	most jöttem normafáról voltam fent kétszer először felmentem istenhegyi úton.. kb. 30 perc alatt voltam a szent orbán térnél, aztán onnan egyszusszal bírtam az istenhegyi út - béla király út kereszteződéséig (ami így lényegében már majdnem a teljes istenhegyi szakasz... király vok)
9:10	kb. 50-55 perc alatt értem fel a normafa tetejére, a padokhoz az máskor min 1,5 óra szokott lenni
9:10	most pihentem előtte 2 napot itthon, talán ezér ment így
9:11	aztán lejöttem a durva dh szakaszon, estem kb 3-mat (ntom biztosan), fogassal vissza, megin durva dh, és megin estem kb. 3-mat de már kurva meleg volt meg úgy gondoltam h ennyi esés elég egy napra meg éhes is voltam úgyhogy nem mentem fel újra
9:11	azé 3,5 órára elég jól elfoglaltam magam, q yo volt
9:13	ezeket a biztosnak látszó eséseket múltkor fényképezővel nem akartam megjátszani...

For the record, 3 résznél toltam (eresztettem) a bringát: itt a tetején a gyökereknél, az alján a szikláknál, és a legvégén mikor kiér az aszfalthoz. Gondolom majd ha nagyon advanced arc leszek akkor talán egyszer menni fognak ezek tolás nélkül, de asszem az még messze van, egyelőre örülnék ha nem dőlnék el a csúszós, oldalt lejtős homokban.

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Valahogy úgy adódott hogy a kirándulós groupból tegnap délután rámkérdezett Gabi hogy mizu, és végül 18-tól 21-ig nyomtunk egy Normafát. Bicóval fel, bicóval le. Zsírság.

Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.

Két Normafa egy nap.

Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.

Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek

Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:

- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg

No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.

66,9 kg

Na, olyan hetet zártunk amiben 5 bringázás szerepelt. 1 etele tér + Margitsziget, 2 Normafa az Istenhegyi úton, 1 Biatorbágy, és ma 1 Hűvösvölgy.

Legkevésbé se gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok kattanni a témára.

És ez még csak a vizsgaidőszak…

Voltam ma hajnalban is a Normafánál, rájöttem hogy még sokkal tovább vezet az erdei ösvény mint ameddig az előző két alkalommal megkockáztattam, viszont elég durva volt felfelé az Istenhegyi úton, tekintve hogy tegnap is mentem, gondolom emiatt is kész volt a lábam. Fent pihentem húsz percet egy padon, az viszont iszonyat jó volt, kellemes hegyi levegő, napfelkelte, madárcsicsergés, világbéke, ilyesmit tapasztalhat meg aki reggel 7 körül kiül a Normafa padjaira. Kár hogy nagyon hamar leérni, viszont mivel a fogaskerekű útbaesik, egyre inkább hívogat hogy vissza kéne menjek vele. Majd egyszer, maybe. Ja, lefelé meg már sokkal lazább az út mint amilyen az első két alkalommal volt, tekintve hogy már ismerem a járást, a megfelelő sebességeket, a kanyarok és a talaj jellegét…

Egyébként célom, hogy minél kevesebb pihenővel képes legyek felmászni a hegyre. A végcél, hogy pihenő nélkül meg tudjam tenni. Ez egyébként nem biztos, hogy idén nyáron össze fog jönni, de meglátjuk. Egyelőre hihetetlen sok pihenőt tartok, az út majd megöl, úgyhogy van még mit fejlődni, de állok elébe…

Most már minden bejegyzésem kapcsolódni fog Normafához, ez van.

Ja és 67,9 kg. Hol a vége? Hol a vége??! Nemtóók leállni! Amikor a BME-re jöttem egyébként (2003-ban), 65 kg voltam, szal semmi weirdo nincs számomra abban hogy ilyen mélységekbe zuhan a tömegem, még mindig sehol se vagyok ahhoz képest, ahol voltam. Úgyhogy 67-nél megint el kell gondolkodnom, nem akarok-e esetleg még tovább fogyni. A fogyás egyébként nem jár semmi kellemetlenséggel, teljesen megszoktam, nem zabálom tele magam, csupa finom kaját eszek (amiket korábban utáltam ), stb, szal akadálya éppen nincs, hogy folytassam, kifejezetten ingerelne ha abba kéne hagynom. És igazából attól is félek, hogy ha abbahagyom a fogyást, akkor visszahízok

Normafa 2 óra 10 perc, 04:40 - 06:50. Lehet hogy egyszer feltekerek úgy, hogy napkeltére ott legyek (ezt már ma is megtehettem volna). Az erdő egy részén ha jól láttam még így is valami reggeli köd ült. Az a durva, hogy utána még csomó energiám maradt (Istenhegyi út ellenére). Akárcsak legutóbb. Kedvem lett volna még tovább tekerni valamerre. Kézenfekvő folytatás lehetne Biatorbágy (bár az kicsit durva, és az útközben beszippantott pormennyiség is halálos), vagy a Margitsziget.

Hajnalban tekerni jó, itthon vagyok azelőtt, mielőtt még egyáltalán megindulna a nagyobb autós forgalom, a nap se tűz, a levegő kellemesen friss… Mindig ilyen kéne legyen.

Egyébként nem számolok be minden utamról, de mióta megvan a bringa, heti 3x megyek Hűvösvölgy, Normafa, vagy egyéb irányba.

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.