Hannibal Rising (2007) - Lecter doktor az egyik kedvenc filmes karakterem, amihez azért hozzátartozik hogy már önmagában Anthony Hopkins is a siker záloga lehetett, de bíztam benne hogy maga a karakter is tetszik, nem csak az őt megformáló színész. Ezért is volt érdekes megnézni az első Hannibal-filmet amiben nem Anthony Hopkins volt a főszereplő, hanem egy fiatalabb srác. Ebben a műben ugyanis valóban a gonosz születésének
lehetünk tanúi (már a Vörös Sárkány is ezt a vonalat pedzegette, de abban Lecter csak egy fájdalmasan kicsi mellékszerepet kapott), Hannibal gyerek- és fiatalkora a téma. Bár kicsit koncentráltan. Túl rövid szakaszt túl részletesen fed le a film, szerintem.
Nem akarok poénokat lelőni, de az ifjú Lecter bosszúhadjárata (ami a film fő témája), nekem teljesen műfajidegen volt. Ha kicsit többet lövöldöztek volna, esküszöm azt hinném hogy akciófilmet nézek. Ezt a japán-vonalat sem erőltettem volna a készítők helyében... Már fentem a fogam a francia nagybácsi hírére, hogy most majd jól megtudjuk hogyan faragódott ki Hannibal jellegzetes karaktere az ifjú alapanyagból, ám ehhez képest francia nagybácsi meg sehol, helyette csak a japán feleség. Szerelmi szálat kapunk, meg kendo-edzést (ami esküszöm csak a Batman Begins-t akarta utánozni). Aztán ahogy beindulnak az események, kezd a dolog kicsit visszatalálni a klasszikus
Hannibal-feelinghez, de még a horror-rész sem ugyanaz. Az ifjú Lecter következetlen, kapkodó és stílustalan (hiába no, fiatal), a kamerakezelés szokatlanul korhatár-szenzitív, a történet meg döcögős. Van pár banális jelenet is...(pl. Amikor a csávót a medence fölött locsolja vízzel, az meg konstans üvölt. Ennyire nem lehet az rossz...) A végén ennél a lánymentésnél meg már egyenesen vártam, hogy izompólóban, gépfegyverrel a kezében rúgja be az ajtót kedvenc kifinomult sorozatgyilkosunk.
Az tetszett volna, ha az ifjúkorból kb. annyit kapunk mint a gyerekkorból, ergo ez az egész biznisz le van tudva 30-40 percben, és lehetett volna még egy rész a középkorú Lecterrel (ha megoldható, magával Anthony Hopkinssal), a végén összekötve a történeteket, a Vörös Sárkánynál. Hiányzott hogy kicsit többet és jobban lássunk Hannibal szemével, mert most csak egy pármásodperces jelenetet kapunk flashbackelve, hússzor. Ez hülyén hangzik, de Hannibal lehetett volna kevésbé vívódó, kegyetlenebb karakter. Például az a gyenge blöff a vendéglős lányával nekem kicsit megfeküdte a gyomromat...
Nem volt rossz ez a film, csak kicsit szakított a megszokott Lecter-képpel. És szerintem ennek a szakításnak a mértéke nem fér bele abba a határba ami még megmagyarázható azzal, hogy de itt még fiatal...
. Legyen mondjuk 7/10. Az legkirályabb darab marad a Hannibal, ami szigorúan 10/10, és kötelező.
