Disclaimer: ebben a bejegyzésben gitárbuzulás és hasonló extrém viselkedésformák nyomonkénti megnyilvánulása tapasztalható. Erre kevésbé fogékony emberek nyugodtan ignorálhatják az egész bejegyzést, jól.
Emlékszem, tizenéves kis tök voltam és alig egy éve fogtam gitárt a kezembe először, amikor Gy. haverommal (hasonlóan kezdő gitáros volt akkoriban) azon elmélkedtünk Fehérváron egy tízemeletes ház tetején egy üveg vörösbor (talán KoccintósTM), valamint a ház csöppet alkoholistának kinéző gondnoka társaságában, hogy mekkora szélsőséges exhibicionizmus kellhet ahhoz, hogy valakiből gitárvirtuóz legyen. Gy. ekkoriban jött rá arra is, hogy a gitár valójában nem is szigorúan pengetős hangszer, mert a műanyaghúros gitárján a húrokat felülről bal kézzel merőlegesen ütlegelve is lehet dallamot játszani, csak nagyon idiótán hangzik. Néhány percre rá megbeszéltük, hogy ha majd egyszer iszonyat drága és minőségi elektromos gitárunk lesz, akkor írunk olyan számot, amiben egyszer sem kell megpengetni a húrokat jobb kézzel, csak ballal ütögetni, és az milyen fancy dolog lesz. (Akkor még hallani sem hallottam a gitárhúrok egyéb kreatív alkalmazási módjairól, pl vonóval is kiválóan lehet rajta játszani (ld. Kjartan Sveinsson), sőt egy időben kedvenc szórakozásommá vált az, hogy a méregdrága slide-gyűrűt sörösüveggel helyettesítem játék közben). A projekt pár napra rá persze feledésbe is merült, mint a legtöbb tinédzserkori fellángolás (mifelénk a ráérő fiatalok első számú szórakozása volt, hogy alapítanak egy punkzenekart vagy valami hasonlót), amíg pár napja rá nem találtam a címben említett úriember egyik videójára a YouTube-on. Cordero nevére egyébként méltatlan módon a Google jelenleg a magyar weben egyetlen találatot hoz, az is egy beindexelt angol levlistán található, úgyhogy ezen két esemény együttállása kiváló apropót biztosít arra, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten változtassak. (Cicerói körmondatok ezennel beszüntetve, ígérem).
Claudio Cordero egy chilei gitáros, aki többek között olyan progresszív rockzenekarokban tette már tiszteletét, mint a mexikói Cast és a chilei Matraz (akik ismertsége idehaza szerintem vetekszik Cordero-éval). Nemrég kiadott egy instrumentális szólóalbumot Enlace néven, amiről jó néhány számot a last.fm-es vagy a MySpace-en meg is lehet hallgatni (utóbbi helyről kis trükközéssel letölteni is le lehet őket). Ezek a számok azoknak is jól fogyaszthatóak, akik ugyan kedvelik az instrumentális, torzítóval megbolondított gitárzenét, de feláll a szőr a hátukon, amikor Petrucci vagy Steve Vai százhatvanas BPM mellett hétnyolcados ütemekben szólózik perceken keresztül - de végülis nem ezért kezdtem írni ezt a bejegyzést, hanem egyetlen Cordero-szám, az Atardecer azon videója miatt, ahol élőben adja elő ezt valami chilei gitárboltban. Ezalatt egyszer sem pengeti meg a húrokat négy és fél percen keresztül! A dologhoz persze hozzátartozik, hogy a számot a last.fm rádiójának köszönhetően már régebbről ismertem, és vagy két órát agyaltam rajta egyszer, hogy hogy a francba lehet ezt a hangzást kihozni a saját gitáromból, úgyhogy nekem felért egy revelációval, amikor a fenti videót megnéztem. Végezetül: ugyanerről az albumról a Psychoswing és a spanyolos beütésű ritmusokkal kísért Ki Dul is teljesen ajánlható mindenkinek, aki nem veti meg a jóféle instrumentális-progresszív muzsikát.
