» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


4 megfelelő bejegyzés.

Schiphol éjszaka

©   Montana   |   külföld, life, hollandia

Hat órás késés vajon mi? 20:30-ra volt kiírva a gépünk. Még szerencse, hogy jóval (~3 óra) előtte odaértünk a repülőtérre, mert Montana vásárolgatni akart. Nézem a kijelzőt, ki van írva, hogy késik, 0:15. Jó, hát negyed óra nem a világ, ez legyen a legnagyobb baj. Csomagfelvételnél kiderült, hogy a várható indulás időpontját írják ki, különben is, azóta frissítették, és 02:05. Áááááá!

Végigjártam a létező összes ruha- és csokiboltot; a ruhák nagy részéről azt se tudtam, melyik darabomra kéne felvenni, és chilis csokit se kaptam sehol. (Bocs, MF...) Később, már a tranzitban odajött egy talán koreai srác, hogy adjak neki aprópénzt, mert elaludta a csatlakozását, és felhívná a szüleit. Ez mekkora szívás, rögtön be is állítottam az összes telefont, hogy ébresszen fel, ha elaludnék. A meditation center nevű szobában elkezdtünk egy filmet, DaVinci-kód, egynek jó volt. Össze akartam haverkodni a takarító személyzettel, hátha felülhettem volna a kis akkus kocsijukra, de az ember nem engedte. Jó időben kimentünk a kapuhoz, ahonnan indultunk. Nem volt ott egy szál személyzet se, vicces dolog jönni-menni a csipogó kapun keresztül. (Amikor azt kell hallgatni, hogy mások csipogtatják, az már nem annyira.) Film második felénél jöttek, hogy azért csak meg kéne nézniük az útleveleinket meg a táskákat. Sorbanállás közben már egész nagy társaság nézte velünk együtt az utolsó negyed órát. Aztán meg azt, ahogy a mozgójárdán hülyültünk, belépőt kellett volna szedni, mert szerintem mindenki rajtunk röhögött. Kiderült, hogy hiába a jó oldalon vettem üdítőt, attól még nem vihetem fel a gépre. Mondjátok meg, van értelme ennek a marhaságnak, hogy nem vihetek fel folyadékot, zselét, krémet, kutyafülét, csak amit ők megengednek?!

Végül háromkor sikerült felszállnunk, szép volt Amszterdam kivilágítva, meg a napfelkelte a felhők fölött. Itthon vártak az elgyötört szülők: az enyémek még nem is annyira, de MrMontana családja igazán nagyon szívott. Felkeltek reggel négykor, munka, utána egyből indultak elénk. Mire utolértük őket telefonon, addigra már nem volt érdemes visszafordulniuk. Így autóban aludtak, és attól tartok, hazaérve megint egyből dolgozni mentek. :o

Schiphol még mindig baromi nagy, a kijelzőkre írják, hogy attól a táblától hány perc séta a kapu, ahonnan az adott gép indul. A miénk 25 percre volt, és ez nem a legnagyobb távolság.
Eddig még egyetlen utunk sem ment simán: otthonmaradt útlevél, összetört bőrönd, valami ilyesmi mindig van, de volt, hogy csak simán lekéstük a gépet. A csomag elvesztését még nem próbáltam, de nem is szeretném mostanában.

Most olvasom Tamást, lehet, hogy nekem is online kellett volna közvetítenem?


Szoptatok már be MLM előadást? Hogy meghívtak valahova és jött a kurva nagy átbaszás?

júl. 18. 02:52 ajánlott olvasmány: Mainframe #24-es kommentje az MLM-es agymosásról.

júl. 30. 21:34 összejött egy csomó tök értelmes és érdekes komment, komolyan érdemes elolvasni őket.

szep. 04. 10:09 egy kicsit arról, hogy mi történt azon az mlm-es előadáson, amire meghívtak. ez nem a teljes sztori.


Johnson & Johnson Acuvue Moist

©   Haszprus   |   life

Egynapos kontakt lencse. Kaptam egy próbadarabot, dél körül betettem, éppen az van most is a szememben (8,5-ös görbület, -1,0 dioptria mindkét oldalra).

Irgalmatlan jó! Legalábbis a kéthetes Acuvue Oasyshoz képest, illetve a három évvel ezelőtti lencsés tapasztalataimhoz képest is. Az Oasysnál valamiért például láttam egy kis homályt a perifériához közeledve, itt ez nincs. A látásom tűéles vele (percekig csak nevettem az élménytől, amit a keret nélküli látás nyújtott).

Nagyjából egy fél óra viselet után azért kezdett kicsit kellemetlenné válni, aztán két óra múlva jobban, de a doki szerint első nap úgyis csak egy órát hordhatnám. Most már bent van kb. nyolc órája! Ráadásul aludtam is közben, amit elvileg nem lehetne. Azt nem élte túl tökéletesen sikeresen, mert mindenféle szmötyik másztak közben a szemembe, de ez nem a lencsével van összefüggésben, ez nálam egyébként is ilyen, majd kivizsgáltatom ha lesz rá erőm.

Ébredés után a lencse eléggé rá volt tapadva a szememre, de ezt a Blink műkönny (kifejezetten kontakt lencsékhez) maradéktalanul és azonnal megoldotta, érzésre mintha nem is aludtam volna benne.

A lényeg mégiscsak az, hogy nyolc óra után nagyjából még mindig korrektül látok vele, a legelső napon (a többi meg a szemem alaphibája). Szóval fantasztikus. Hétfőn kapok egy 30 darabos (15 nap) csomagot. Szerintem a nyáron még ilyet fogok rendelgetni (netről), aztán szeptemberben meglátjuk, hogy hogyan tovább. Szerintem nem folytatom napi lencsével anyagi okokból, kéthetivel vagy havival pedig kényelmi okokból valószínűtlen, tehát majd jön a szemüveg. De az is lehet hogy kombinálgatni fogom, igazából a kontakt lencse teszi lehetővé a napszemüveg hordását, az pedig jó dolog, akárcsak a szemüveg fel-letologatás nélküli slr-es fotózás.


Második kontakt

©   Haszprus   |   life, történelem

A kontakt lencse kapott egy második esélyt. Johnson & Johnson Acuvue Oasys kétheti. Elég fos de próbáljuk szokni. Ki és be már könnyedén teszem, nem úgy mint 3 éve. Akkoriban negyed órát elszórakoztam a felhelyezéssel, most kapásból ment, mondjuk fél perc alatt berakom, ha már egyszer az ujjamon van. Kivétel is elsőre.

Fotózás miatt kell, mert amúgy elég szopás szemüveghordás mellett az slr optikai keresőjének használata… Legalább a nyarat szeretném kihúzni vele.



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.