Haszprus überblog

Haszprus überblog

Egyik haverom megjegyezte hogy ha túl sok dolgot leírok neten, akkor élőben már nem lesz miről beszélni.

Mostanában nem is nagyon akarok.

De kicsit visszakanyarodnék ahhoz az érzelmi és értelmi félhalott csajhoz, akiről írtam 2 bejegyzéssel korábban. Szóval úgy adódott hogy jártunk szűk másfél hónapot (a kapcsolat körítésével együtt mondjuk duplaennyi időről beszélünk), és ezidő alatt én pont két cég közötti időt töltöttem, meg vizsgaidőszakban voltam. Elmentem dolgozni az új céghez (tehát a csaj aznap találkozott a dolgozó Olivérrel először), első napomon találkoztunk, és felvetettem azt a megfigyelést felé, hogy egy órányi beszélgetés alatt sem kérdezte meg hogy milyen az új cég, milyen a napom. Az volt a válasz: már megírtam messengeren, és küldtem képeket is.

Óh. Akkor nincs kérdésem. Jó tudni hogy az ember párja ennyire érdeklődő. Olyan emberek vannak hogy egyszerűen beszarsz. És csak azért szívom a fogam hogy egy ilyen ember miatt képes voltam besérülni, még így 4-5 hónap távlatából sem tértem magamhoz.

Régen szerettem utazni. Persze manapság is szeretnék, de már vége a felhőtlen kornak amikor valaki más megszervezi és kifizeti az egészet. Persze még mindig vannak utazási irodák, de eszem ágában nem lenne már azokkal menni.

Node a lényeg hogy még sosem voltam Amerikában, legalábbis nemrég ez a kijelentés még igaz volt, szerencsére ma már nem. Kicsit cikinek is éreztem, tekintve hogy 32 vagyok, és az egész családom kb wc-re is Amerikába jár.

Úgy adódott, hogy a céggel elmehettem Bostonba egy hétre, erről majd írok egy bejegyzést, de ami ennél sokkal fontosabb, az ennek a folyománya: végre egy kicsit felszabadultam az anyagi mentális korlátoltság elől, azt hiszem újra fogok merni utazásra költeni. Azt még nem döntöttem el, hogy vajon kipróbálom-e a dolgot egyedül, de társsal biztosan. Persze ennek némiképp útjába áll, hogy most nincs párom. De ami késik, nem múlik.

Idén nyáron összejöttem egy kurvával (jelen esetben a kurva azt jelenti, hogy a második randink előtti estén lefeküdt valami másik faszival, nem az exével vagy ilyesmi hanem csak valami másik random faszival a netről, akivel addigra amúgy azért már tudta hogy úgyse lesz semmi, de - ahogy mondta, nagyon viszketett - majd amikor már úgy kb együtt voltunk akkor ezt a lehető legtermészetesebben közölte, nem viccelek, tényleg a legtermészetesebben mondta hogy lefeküdt egy csávóval, majd kiszállt a kocsiból, merthogy épp akkor értünk egy parkolóba, aztán indult is hogy most akkor megyünk sétálgatni), aki nem szerette a normafát (szóval a csaj). Én imádtam a normafát egész életemben, amióta csak ismerem. De azóta valamiért nem járok fel oda. Nem tudom miért. Hogy a fenében működik ez? Miért értéktelenedett el a normafa a szememben azóta?

Ugyanez a csaj megkérdezte hogy ő ugyan mit tanulhatna tőlem. Utána nem mentem el a másoddiplomám átadóünnepségére. Miért nem? Hogy a fenében működik ez?

Értéktelennek érzem magam egy olyan csaj miatt, aki nyilvánvalóan érzelmi és értelmi félhalott volt? Hogy a fenében működik ez?

* Arra jöttem rá ahogy ezt a bejegyzést írtam, hogy a parkoló ahol a csaj kiszállt a kocsiból, az pont a normafa parkolója volt. Lehet hogy ez a kellemetlen emlék fűződik hozzá? Hát ez lehet. Bár mondjuk én azt gondolom hogy inkább attól értéktelenedett el valahogy a szememben, hogy átvettem a csaj értékrendjéből ezt is hogy a normafa nem fasza. De ez egy fasság, és kérem vissza a normafát. Hát hogy a fenében működik ez?

Azt hiszem beszállok a kocsimba és felmegyek a hegyre, és sétálok egyet, akkor is ha éjjel 1 van. Legalább leírtam valahova hogy mi történik, és ha már úgy döntöttek a problémák hogy nem oldódnak meg maguktól, akkor kénytelen leszek erőből megoldani őket.

05:06 eljutottam a normafára és bár nagyon csúszott a jég de azért jó volt, még ha csak pár métert is tudtam sétálni. Láttam a várost fentről, szép volt, nem úgy mint Alsónémedi, amerre mostanában járok, nem is tudom miért. Ja de, mert egyenes az út és unalmas. Ja meg sok arra a kurva. A nosztalgia.

Ami azt illeti, számottevően jobban érzem magam.

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus

951087 pageload

vs

_?

egy ex

nekem is ez az elso karim miota nem vagy

nem csajügyi problémáim vannak, bár tudom hogy sokkal jobban lennék bnővel de vhogy nem hiányzik. azt is tudom hogy jobban lennék barátok közt, de az se hiányzik. nem hiányzik semmi. a saját döntésemből nem vagyok senkivel. nem tudom pontosan hogy miért. valószínűleg túl sok bántás ért az életben és nem tudom feldolgozni már. az a fura hogy réka után még voltam gyorsan egy csajjal (nem szex), de azóta nem. de nem annyira a csaj hiányzik mint mondtam. hanem úgy az élet. eltűntek a hobbijaim, eltűntek a tevékenységeim, kb minden amit csináltam az életben. régen szerettem bringázni, rengeteget bringáztam. rengeteget fotóztam. mentem haverokkal, stb. sportoltam sokat. ezekből semelyiket, egyiket se csinálom már. nem csinálok semmit csak fejlesztek, és azt se hobbiból hanem a munkahelyi dolgaimat csinálom. olyan szinten amit a cég is felismer (idézek a pár napja kapott év végi értékelésemből: A szakmai tudásodat, befektetett munkát energiát senki nem kérdőjelezi meg, messze túlmutat mindenkin.). de mást nem csinálok. érdekes módon. a lumbágóm nagyon betett a sportnak, az elferdült ujjammal pedig egy kriplinek érzem magam. féltem is a bal kezemet, minden nap csinálok valamit amikor eszembe jut hogy nehogy valami baja legyen. féltem őket a súlyok emelgetésétől is, de attól a hátamat is féltem, a lumbágó óta ha kicsit edzettem általában mindig elkezdett fájni. a lumbágó olyan dolog hogy konkrétan 20 percig nem bírtam fizikailag kimászni az ágyból amikor legelőször belémütött. az idei évem egy egészségügyi csapás. a fogam vérzése (azt még láttad), az ujjam eltörése és szarul összeforrása (végleges sérülés), a lumbágó (az is most már fél éve megvan és úgy tűnik az se valami ideiglenes dolog), aztán a medicovernél azt mondták h mélyvénás trombózisom van (konkrétan mentőt hívtak rám), ... ezek mennek... elkezdtem kivonulni az életből, ha ránézek a régi fotóimra (volt bnőimre vagy csak egyedülálló képekre), azt látom h én már nem vagyok abban a korban mint a képeken, már nem vagyok randikorú, itt már nem lesz semmi ami beindítana egy kapcsolatot... és amúgy nem a kapcsolat hiányzik mint azt hosszasan fejtegettem, erről tképp csak amiatt írok ennyit hogy úgy érzem erre kérdeztél rá az első karácsony nélküled c. mondattal... szóval nem ez zavar... hanem h nincs családom... minden más kapcsolat, legyen az akár barát, barátnő, semmi a családhoz képest. a család örökre ott van, megmarad, bármi is van, a barátok, barátnők, mind csak múló dolgok, még egy gyereket is elvihet az asszony, hiába az igazi vérrokonság... a valódi elvehetetlen kapcsolatok csak a szülők és testvérek felé vannak, velük lehet ugyan összeveszni de az idő mindig begyógyítja a családi sebeket... nos, nekem nincsenek ilyen jellegű kapcsolataim.

Olyan egyszerű lenne csak simán félrerántani a kormányt.

I know that noone would care.

And by caring I don't mean some messages and likes.