La primera historia
Ez valamikor egy hete történt. Jövök haza, odaérek a lépcsőházunk bejárati ajtajához, kezemben nagy csomag, oldalamon táska, táskában a kulcs. Odaér a lépcsőházhoz egy 40 körüli nő is, és beáll mellém a feljáró lépcsőre.
Haszprus: Jónapot.
Nő: (semmi reakció)
Ítcsoportosítottam a csomagot, a táskát, előkotortam a kulcsot, kinyitom az ajtót. Az ajtó viszonylag keskeny, és a tetején egy bigyómechanika van, ami automatikusan becsukja. You know. És befelé nyílik, a ház belseje felé. Szóval kinyitottam az ajtót, bementem, felmentem az első néhány lépcsőn, de még magam után fogtam és nyitva tartottam a nőnek az ajtót addig, míg már biztos voltam benne hogy nem csukódik az orrára.
Nő: (utánamrikkant) Köszönöm hogy előreengedett!
Haszprus: Szívesen kinyitottam.
Tetszik érteni, a bigyómechanika miatt ilyen ajtónál nem tudsz igazából előreengedni senkit, max ha azt mondod neki, hogy nyissa ki maga előtt, vagy 200 kilóval nyomod a fekvepadot.
La segunda historia
Jövök suliból 10-kor, lépcsőházunk bejárati ajtajánál egy öreglány matat (70. életév környéke). Beállok mellé/mögé, és köszönök:
Haszprus: Jónapot.
Öreglány: (hátranéz gyanakodva) Maga ide jön?
Haszprus: Igen.
Öreglány: (gyanakodva) Mert itt lakik?
Haszprus: (kezemben az ajtónyitáshoz való kulcs) Igen.
Öreglány: Akkor azt illik mondani, mert én nem ismerem még magát.
Azzal kivette a kulcsot a zárból és elhúzott valahova.
Ledermedve álltam, nem tudtam értelmezni a szituációt. Nyilvánvaló volt, hogy megint valami hülye öreglánynak estem áldozatául, de magam sem értettem, miért gondoltam azt, hogy befelé megy, mikor ponthogy elhúzott valamerre. Amíg fel nem értem a lakásba. Hát persze. A kulcs. Kívülről nem kell bezárni a lépcsőház ajtaját, ő viszont a kulccsal babrált a zárban. Vajon miért? Az itt töltött 40 év során nem vette észre, hogy az ajtó automatikusan bezáródik, vagy egyszerűen befelé igyekezett egész addig, amíg én oda nem értem, és csak hogy velem kibabráljon, inkább maga se ment be végül?
Szóval ilyen dolgok történnek a ház körül, pedig tutira nem elmegyógyintézetben lakom.
Hadd ajánljam az Öreglány az esőben sztorit.
