Rétegzene-ajánló következik, hogy lássátok: én is hallgatok ilyet, nem csak Tamás. 
Sznobizmus rulz.
Szóval Delerium. Ez a zene leginkább chillout/ambient kategóriába sorolható (bár mindig is hadilábon álltam a kategóriákkal), szóval nem hallgatnivaló, hanem inkább háttérzenének felel meg. Az aktualitás ami a látómezőmbe sodorta, az az új albumuk (Nuages du Monde = A Világ Felhői
) megjelenése volt. Ennek ügyén legálisan elmentem egy legális CD-boltba, ahol legálisan megvettem az eddigi legális albumaikat legálisan. (Hofi Géza, szeretünk 
) Kicsit ambivalens a stílusuk. Karma című korábbi albumuk hasonlít leginkább erre a mostanira, sok benne a folkos elem, nincs kellemetlenül meggépesítve (legalábbis nem hallatszik rajta). Egészen izgalmas hatások vannak benne, még én is élveztem pedig nem vagyok erre a stílusra hangolódva.
Ami még megvan tőlük, az a Syrophenikon, de az közelébe sem ér a fenti kettőnek. Zavaróak az effektek, sok szám inkább ritmikus zaj, mint zene. Nem igazán értem, hogy tudnak ennyire kétfélét produkálni. Van még bőven albumuk, csak a többi nem volt meg éppen a CD-boltban, de majd később hoznak talán. Ha azok is meglesznek, update-elem a bejegyzést. De addig is leszűröm: mindenképpen érdemes meghallgatni, ha mást nem hát a Karmát és a Nuages du Monde-ot biztosan!
update 2007.01.19.: Meghallgattam a Poem-et is, az is állatkirály. A Chimera is jó, van rajta jópár nyerő szám, de összességében elmarad a többitől. (Syrophenikonnál így is mérföldekkel jobb!)
