zene - 2006 - 7 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2024
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2015
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2014
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2010
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2009
-
-
-
-
-
-
-
-
2003
-
-
-
-
-
-
-
-
-
ScoobyZoli

Apple Kreatív Nap

©   ScoobyZoli   |   apple hwsw zene

A Belvárosi Színházban került megrendezésre a Apple termékbemutatója, délelőtt digitális fotózással kapcsolatos előadás volt, utána pedig zeneszerkesztésről, elsősorban a Logic szoftverről esett szó és kép. Én csak az utóbbin vettem részt, egyszerű regisztráció után megkaptam a head-setet(angol anyanyelvű az előadó), útban a ruhatár felé volt néhány jellegtelen termékkiállítás, az előtérbe bezsúfolt pár hangszer, és egy tucat fotósállvány egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet.

A bemutató összesen 2 órás volt,hangban és képben elég korrektül megismertették a GarageBandet és a Logic-ot. Nekem főként az hiányzott, hogy 90%-ban előre rögzített sávokkal demonstrálták a lehetőségeket, semmilyen hangszer hangját nem rögzítették a helyszinen. Túl sok újdonsgágot nem tanultam, érdekes volt a Logic párhuzamos audió- és videoszerkesztési szolgáltatása. Számomra csalódást okozott, hogy a nagyobb hardverigényű folyamatoknál(pl. mastering, komolyabb VSTi futtatása)a MacBook Pro-ról az előadó mindig átkapcsolt a Mac Pro Quad-Core Intel Xeon-ra(aminek ára 800e forint körül mozog). Vajon, ha egy felsőkategóriás notebook is nehezen bírkozik meg ilyen feladattal, akkor a MacMiniről miért állítják,hogy teljesértékű zeneszerkesztési szolgáltatást nyújt?

Összességében érdekfeszítőbb prezentációra számítottam, a zeneszerkesztés felszínét kapargatták, lehetett volna még több tartalommal is megtölteni a Workshop-ot. Több információhoz jutottam a bemutató előtt néhány széksorral odébb ülő 2 férfi beszélgetéséből, melynek egyik tagja Frei Tamás volt. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de baromira unatkozatm, így megtettem:-))

mainframe

Delerium - Nuages du monde

©   mainframe   |   zene

Rétegzene-ajánló következik, hogy lássátok: én is hallgatok ilyet, nem csak Tamás. Sznobizmus rulz.

Szóval Delerium. Ez a zene leginkább chillout/ambient kategóriába sorolható (bár mindig is hadilábon álltam a kategóriákkal), szóval nem hallgatnivaló, hanem inkább háttérzenének felel meg. Az aktualitás ami a látómezőmbe sodorta, az az új albumuk (Nuages du Monde = A Világ Felhői) megjelenése volt. Ennek ügyén legálisan elmentem egy legális CD-boltba, ahol legálisan megvettem az eddigi legális albumaikat legálisan. (Hofi Géza, szeretünk ) Kicsit ambivalens a stílusuk. Karma című korábbi albumuk hasonlít leginkább erre a mostanira, sok benne a folkos elem, nincs kellemetlenül meggépesítve (legalábbis nem hallatszik rajta). Egészen izgalmas hatások vannak benne, még én is élveztem pedig nem vagyok erre a stílusra hangolódva.

Ami még megvan tőlük, az a Syrophenikon, de az közelébe sem ér a fenti kettőnek. Zavaróak az effektek, sok szám inkább ritmikus zaj, mint zene. Nem igazán értem, hogy tudnak ennyire kétfélét produkálni. Van még bőven albumuk, csak a többi nem volt meg éppen a CD-boltban, de majd később hoznak talán. Ha azok is meglesznek, update-elem a bejegyzést. De addig is leszűröm: mindenképpen érdemes meghallgatni, ha mást nem hát a Karmát és a Nuages du Monde-ot biztosan!

update 2007.01.19.: Meghallgattam a Poem-et is, az is állatkirály. A Chimera is jó, van rajta jópár nyerő szám, de összességében elmarad a többitől. (Syrophenikonnál így is mérföldekkel jobb!)

Tamás

The Third and the Mortal - Painting on Glass

©   Tamás   |   zene

Folytatjuk beteg zenék, amiket a kutya se ismer, pedig megérdemelnék rovatunkat, és hogy ne menjünk messzire Izlandtól, most egy norvég bandát néztem ki magamnak.

Illetve nem is most, mert a The Third and the Mortal-t már elég régóta hallgatom, sőt még a régi blogomban is írtam róla valamikor. Most annak apropóján veszem elő megint, mert a last.fm-en tegnap ráakadtam a második emberre Magyarországon, aki ismeri őket (az első ugye szerény személyem volna).

Szóval ez a norvég zenekar (pontosabban a Painting on Glass c. albumuk, a többiből sajnos csak részleteket ismerek) valami félelmetesen jó. Semmi duplalábdobos hajrázós zúzás, semmi klasszikus északi hörgmetál, vagy C-re lehangolt gitárok (mert a Limp Bizkit óta a D már nem elég kemény) - ezeket a kliséket sikeresen elkerülik, és közben mégis egy olyan baljóslatú és sajátos hangzású atmoszférikus zenét játszanak, hogy már lassan két éve nem bírok betelni vele, és időről időre újra előveszem, hogy aztán három óráig ki se vegyem az iTunes-ból. A Magma például tipikusan olyan szám, amit nem mernék egy sötét erdőben éjszaka egyedül hallgatni. Aztán a Commemoration atonális dallamai, a Crystal Orchids régi gramofonlemezes-sanzonos hangulata... a Persistent and Fleeting akár Dead Can Dance-dal is lehetne, a Dreamscapes és a Veiled Exposure pedig helyenként tiszta Gathering (még a Nighttime Birds és a Mandylion korszakából, amikor Anneke még nem rózsaszín topban állt ki a Sziget közönsége elé), ugyanakkor az art/lounge rock és az ambient stílusjegyeit is magukon viselik. Mindezt pedig úgy, hogy az egyes stílusok hihetetlen lágyan illeszkednek egymásba, az énekes leányzó hangja pedig valami hátborzongatóan szép... Egyszóval aki a rock/metál vonulatból nem csak a három- és négynegyedes gitárreszelést szereti, annak kötelező darab.

Tamás

Sigur Rós - Takk...

©   Tamás   |   zene

Elhatároztam, hogy szegény Haszprus blogja lesz az a szócső, amelyen keresztül a saját zenei ízlésemet próbálom majd ráerőltetni mindenki másra. (Ezek után háromszor meggondolja, kinek ad legközelebb szerkesztői jogosultságot )

Kicsit árnyalva a helyzetet: azt vettem észre, hogy vannak bizonyos beteg zenekarok, amiket rajtam kívül senki nem ismer, pedig megérdemelnék. Azt is észrevettem, hogy vannak bizonyos más beteg zenekarok, amiket meg én nem ismerek, pedig szintén megérdemelnék. (Utóbbiakra általában húgom zenegyűjteményében akadok rá két mikrofonbahányós svéd metálzenekar között, aztán amikor megemlítem neki, hogy mit találtam, mindig kiderül, hogy ezeket csak én nem ismerem, mindenki más igen). Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy akkor én majd itt írok pár sort ezekről a zenei vadhajtásokról, hátha egyszer majd valaki idetéved és bekommenteli, hogy szerintem hallgasd már meg ezt is: [zenekar nevének helye] - és akkor nekem jó lesz, mert tágul a zenei látóköröm, a kommentelőnek meg szintén jó lesz, mert idetévedt erre a csodás weboldalra. És elégedett lészen az Úr, és ők lakmározának bárányt, lajhárt, és málét, és sós ringlit babbal, és orángutánt, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket.

Ezen cicerói körmondatok után pedig a szerző rátér a bejegyzés tényleges apropójára, egyúttal szétoszlatja azt a tévhitet is, hogy ezek a mai hosszúhajú rokkerállatok csakis és kizárólag gitárreszelős északi metálbandákat hallgatnak két csecsemőáldozat között.

WiZARD

iPod - Invisible Shield

©   WiZARD   |   hwsw zene

Februárban USAban vettem egy fekete iPod nanot. Nagyon szép új állapotában, karcmentesen, de minden azzal volt tele a neten, hogy milyen könnyen karcolódik, így egyből vettem egy bőr tokot is hozzá. A bőrtok jó, mert ütéstől is védi valamennyire, meg nem is karcolódik, viszont 2x olyan vastag azzal, mint nélküle, és az Ipod szépségét se mutatja meg, de minden cuccomra nagyon vigyázok, gyűlölöm ha karcos valami, így maradt a tok. Neten bukkantam az Invisible Shield nevű cuccra, ami egy vékony átlátszó öntapadós fólia, direkt ilyen kütyükre. A gyártó állítása szerint nagyon strapabíró, nem lehet megkarcolni, széttépni... Nagyon magabiztosak, hisz örök garanciát vállalnak rá, és cserélik, ha mégis megkarcolódna. Állítólag az amerikai hadsereg részére fejlesztették eredetileg a fóliát, hogy a helikopterek rotorját megvédje mindenféle külső hatástól. Természetesen továbbfejlesztették a fóliát, öntapadóssá, és egyben nyomtalanul eltávolíthatóvá tették. Túl sok cikket nem találtam róla, de úgy gondoltam megér 1 próbát, így megrendeltem.

Haszprus

Nightwish

©   Haszprus   |   zene

(Ezt a bejegyzést a menüből copyztam ide, a kommenteket pedig az üzenőfalról.)

Most mennek…

  • Nightwish - Red Light in My Eyes Part II
  • Nightwish - The Carpenter
  • Nightwish - Only Dust Moves...
    Bonus Trac
  • Nightwish - Bless the Child
    single edit
  • Nightwish - The Wayfarer
  • Nightwish - Lagoon
  • Nightwish - Nightquest
  • Nightwish - Sleepwalker
  • Nightwish - Dead Boy's Poem
  • Nightwish - The Wayfarer
  • Nightwish - A Return to the Sea
  • Nightwish - Bless the Child
  • Nightwish - Once Upon a Troubador
  • Nightwish - She Is My Sin
  • Nightwish - Sacrament of Wilderness
  • Nightwish - Sleeping Sun
    2000 Version
  • Nightwish - Sleeping Sun
    2005 Version
  • Nightwish - Over the Hills and Far Away
  • Nightwish - Dark Chest of Wonders
  • Nightwish - Ghost Love Score
  • Nightwish - Sacrament of Wilderness
  • Nightwish - Over the Hills and Far Away
  • Nightwish - Dead to the World
  • Nightwish - Sleeping Sun
  • Nightwish - Nemo
  • Nightwish - Bless the Child
  • Nightwish - Elvenpath
  • Nightwish - Ever Dream
  • Nightwish - The Kinslayer
  • Nightwish - Crownless
  • Nightwish - Bare Grace Misery
  • Nightwish - Wishmaster
  • Nightwish - Stargazers
  • Nightwish - Wishmaster
Haszprus

Szívinfarktus

©   Haszprus   |   bme life zene

Minden másodperc egy órának tűnik.

  • Belga - Erős kép
  • Belga - Erős kép
  • Belga - Kalauz 2
  • Benny Benassi - Light
  • Benny Benassi - Movin Up
  • Dumonde - Just Feel Free (radio mix)
  • Belga - Mocskos
  • Belga - 100
  • Belga - Probléma
  • Belga - Mr. Márka
  • Belga - Új világ
  • stb.
Update 2006. jan. 27. 00:03: 79 kommenttel zártuk a napot (enyémeken kívül). Most pedig nyugovóra térek. It's a beautiful life. Kivéve ha nem.