Haszprus már írt erről a filmről, de tegnap én is megnéztem, igaz nem vásznon (de ígérem megnézem ott is, és ha meggyőzően más, akkor update-elek), és teljesen eltérő véleményen vagyok, úgyhogy eldöntöttem: megírom én is a kritikámat. Aki még nem látta, ne olvassa el, mert lesz benne jónéhány spoiler, és nem akarom őket ki [spoiler]-ezni, mert úgy nézne ki a poszt mint egy ementáli.
Kezdjük azzal, hogy alapvetően miért nem tetszik egy ilyen film ötlete. Egyszerű: mert ez megtörtént esemény, nem Narnia, nem Trója, nem Gyűrűk Ura. A 300 spártai, Leonidasz, Xerxész mind-mind élő emberek voltak, és ezért teljesen eltérő elbírálás alá kéne hogy essen a film, mint a mostanság felkapott egyéb gyakós
filmek. Érdekes, hogy ott volt a Mennyei Királyság, például, ami szintén ilyen, és abban nem is jöttek a szaracénok pl. sárkányokkal. Lehet hogy a korhűség, és az események követése sem volt benne tökéletes (az sem volt túl jó film, nehogy azt higgyétek hogy dicsérem), de legalább az eszetlen Hollywood-i állatságoktól megkíméltek minket. No, itt nem. Vö.: Mit szólnánk mi, ha forgatnának egy filmet '48-ról vagy '56-ról, ahol az ellenfeleink idomított alligátorokkal és óriásokkal rontanak nekünk, míg a szabadságharcosok változatos kung-fu stílusokban irtják az ellent? Szép dolog hogy megéneklik, de nem mindegy, hogyan. A kérésem csak annyi, hogy valós hőstettekből ne csináljunk már fantasy-t, hiába van most arra igény. Vagy ha már mindenképpen, akkor mondjunk más helyszínt, és neveket. Szerintetek akár 1 emberrel is kevesebben nézték volna meg, ha nem a Thermopülai csatáról szól, hanem A király és B király csatájáról a C világban?
Erre szoktak azzal jönni, hogy de ez jó így, mert közelebb hozza a történelmet (Mellesleg nem emlékszem hogy akár egy évszám is elhangzott volna a film során, például... Ennyit a történelemről.) De könyörgöm, így? Egy végletesen elbutuló világban (ld. az idevágó videót) ilyennek akarják bemutatni a történelmet? Aztán majd csodálkozunk hogy emberek teljes meggyőződéssel jelentik majd ki az utcán ha megkérdezik őket, hogy a perzsa Halhatatlanok kétkardos orkok voltak, és a Spártai papság élőhalottakból állt. Irán asszem ki is van akadva a film miatt... Hát mit mondjak, én is kiakadnék ha az őseimet szörnyeknek ábrázolnák.
És ezek csak a mindenki számára nyilvánvaló dolgok: A harci rinocérosz. A Gyűrűk Urás olifánt méretűre vett elefántok. A tökéletesen felesleges pengekezű hájas szörny, akinek az égvilágon semmi szerepe nincs azon kívül hogy lefejez egy perzsa tisztet. Na, ezért feltétlen muszáj volt a grafikusokat megizzasztani. Vagy az obligát óriás, aki Leonidasszal harcol. Szokásos földön fetrengős, fojtogatós, szembedöfős jelenet. Nekem a Die Hard 2 óta erőltetettnek tűnik mindenhol. Vagy az élőholt papok, akik tálcán kapják a spártai szüzeket. A Halhatatlanok, akik mint láthatjuk az Uruk-hai orkokra hasonlítanak a leginkább. Vagy ha már ott vagyunk, maga Xerxész, aki úgy néz ki mint egy buzi, arról már nem is beszélve, hogy kb. 3 méter magas. Miért, miért, miért lett volna rosszabb egy normális ember? Nem elég fantasy-s? Ja... De a perzsáknál tetszettek még a különböző figurás nyílhegyek is. Az elején lévő hihhhetetlenül gagyi CGI farkast, vagy a nyilvánvalóan nonszensz nevelési irányelveket (Amint járni tud, szétvereti magát egy felnőttel, illetve télen kibasszák a vadonba egy hétre egy szál ágyékkötőben. Hamar kihalna egy ilyen népcsoport.) már meg sem említem...
A kevésbé nyilánvaló dolgokat már nem biztos hogy mindenki észrevette: Puskapor, már megint, b+! Akkoriban még nincs (a perzsáknak pláne), hagyjuk már ki az ókori filmekből (ld. Skorpiókirály). A spártaiak totál fantasy kardjai. Kérem, könyörgöm, ne. Még markolatkengyel is van rajta, loál. A lándzsáik rövidek (holott ezen alapszik a harcmodoruk), és a hegyük is totál nem korhű. A Conan-típusú ágyékkötő sem az. Sőt, a mellvért hiánya sem. Akkoriban azért már minden gazdagabb görög földművesnek volt páncélja, nehogymár a hiperelit spártaiaknak ne legyen. Tudom, így keményebbnek néztek ki... Vagy akár a spártaiak harci stílusa. A legelső csatát kivéve totálisan hiteltelen. Ez az Aragorn+Gimli+Legolas united
formáció, nem a spártai falanx. A fiatal srác halála bárgyú és banális. Egy csata közepén mosolyogva összenézni a faterral? Aha, jó ötlet. Ilyen szemkontaktusok a csata forgatagában vannak többször is, ami itt még a szokásosnál is hülyébben jön ki, tekintve hogy az alapszitu szerint egy maroknyi ember tartóztat fel éppen egy sereget. A nyomorék Efialtész 2 jelenete (amellett, hogy a Spárta óta követ minket
-szövegnél Gollaaaaam!
üvöltéssel ugrottam fel a székből) totálisan nem illik a sztoriba, csak kellett a moralitás már megint, hogy nehogy egyszer tanulságos rossz útra térés nélkül maradjunk egy filmben. Na, ha már itt tartunk, ott a spártai politika, ami tök érdektelen. (És megintcsak kurvára másolja a Grima kontra Eówin vonalat a LotR-ből.) Mint ahogy a szerelmi szál is az. A film a csatamezőn játszódik, könyörgöm, akkor ne kelljen átérezni a mély kapcsolatot Leonidasz és a felesége között. Ha nincs idő kifejteni, kár beletenni. (Egy ilyen filmbe meg en bloc kár...) Jajjj, és a legrosszabb: ha még egy gyakós filmben elnyomják ezt a szabadság-propagandadumát (A szabadság új korszaka...
-résznél már vertem a fejem az asztalba), akkor kimegyek a teremből. Ez megint tipikusan egy szánkba tömött mondanivaló. És egy kicsit sem hiteles egy olyan államtól, ahol kőkemény rabszolgatartás volt (helóták). A férfivá érő kiskölykök őket vadászták, nem kompjúteranimált farkasokat. Szabadság, faszom... Ehh.
Megpróbálom összekapirgálni azt a kevés pro-t amit észrevettem: A spártaiak fölényeskedő, lenéző hozzáállása jó. És valószínűleg hiteles is. A narráció tényleg képregény-szerűvé tette, és jó hangulati elem volt. A lassításokat én alapvetően szeretem, de ez a film egy hosszú lassítás volt, úgyhogy nem tudtam neki örülni. A harcok végre (többnyire) nem voltak videoklipesre megvágva, hanem emberileg követhetőek voltak (ámde hiteltelenek és nem korhűek). Néhány, nem túlzásba vitt látványterv jól meg volt csinálva (pl. a gránátos
perzsák cucca jó volt, bár valószínűleg harctérre alkalmatlan, illetve a töltelék-sereg is egész normálisan nézett ki). Leonidasz alakja, és Gerald Butler alakítása egyaránt el volt találva, a könnyes szemű búcsúzkodást és az utolsó pillanatokban a felesége szólongatását leszámítva. És ami még jó volt: nem húzták el a filmet a végtelenségig, le van rendezve minden belátható időn belül. Bár mondom, a Spártában zajló rész gyanúsan töltelék.
Egyszóval nem tudom miért kell ezeket a filmeket erőltetni. Frank Miller nem rossz rendező, a Sin City nagyon állat lett. De miért csinál történelmi filmet, ha nem tud? Ennek a műfajnak vannak (legalábbis kéne hogy legyenek) megkötései, ha ez neki nem tetszik, ott a fantasy. Hajrá. Nálam a film egy gyenge 5/10-et ér.
