» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


5 megfelelő bejegyzés.

Úgy különösebben nincs ingerenciám évösszegzést készíteni, úgyhogy csak röviden kinézem a blog történelmi bejegyzéseiből, hogy mi volt 2006-ban…

  • Átjöttem állami finanszra a bme-n. Ez egyelőre nem tett jót a tanulmányaimnak, de jót tett minden másnak.
  • Változtattam az étrendemen (ami azóta lényegesen egészségtelenebb mint akkoriban, de még így is sokkal jobb mint korábban).
  • Eljártam úszni (amíg nem volt konkurenciája ).
  • Fogytam 13,6 kilót (75,5->61,9), majd pedig visszaszedtem egy kicsit, a végleges tömegem még nem alakult ki, de nagyjából ilyesmi szeretnék maradni (67).
  • Vettem egy bringát májusban, amit számomra is meghökkentő mértékben (és célokra - 1 2) kezdtem használni.
  • Kurvajól töltöttem a nyaramat.
  • Megismerkedtem új arcokkal, szerveztem pár eseményt, köztük pár rendhagyóbbat is (éjszakai gyalog- (1 2) és bringatúra) és megejtettem az első házi szervezésű külföldi utamat is. Na nem mintha túl messzire mentünk volna, de a külföld az külföld
  • Év vége felé elkezdtem (komolyabban) kondizni, amit legalább jövő májusig szándékozok folytatni. A későbbiekről nem gondolkodom.
  • Kaptam pár megbízást. Pl. felkértek bme-n számítógép labor 5-ből laborvezetőnek. Erről eddig nem írtam publikusan (meg a többiről sem), úgyhogy most megemlítem. Az nem biztos, hogy be tudom vállalni.

Ezek mellett még történtek dolgok amiket akár meg is említhetnék, mert nem csak ennyi volt idén, de nem teszem. Akit érdekel, egy részüket megtalálja az archívumban

Röviden és lényegretörően: ez egy kurvajó év volt.

Nektek pedig BÚÉK!


Kristálygomba

©   ScoobyZoli   |   life

Nyáron kaptam az egyik ismerősömtől egy adaggal ebből a gombából, azóta családom a gombafogyasztás és azt övező tevékenységem miatt hiszékeny, habókos, hipohondernek tart, lehet, hogy igazuk van. A szakirodalom szerint a kaukázusi emberek régóta fogyasztják a kristálygomba levét, és részben ezzel magyarázzák páratlan egészségüket és a magas életkorukat.

A nedü elkészítésének lényege, hogy kb. 1 liter cukros vízhez kell hozzáadni a 6 evőkanálnyi áttetsző kristályokat, 5-6 szem mazsolát vagy egy fügét kell belerakni a műanyag- vagy üvegedénybe. 2-3 nap múlva lehet fogyasztani az italt, érdemes még citromkarikát is belerakni az érlelés előtt, amit a leszűrésnél belefacsarok a lébe.

Nyáron folyamatosan ittam, úgy éreztem, hogy kellemes közérzetet ad, néhány hét után elfeledkeztem róla, de most ismét folytatom a fogyasztását.


Mf 3310-esének története

©   mainframe   |   life, sux

Mf nem volt ám mindig ilyen, mint ma. Régen c*táncolt, a szalagavatótól kezdődően, mert ott ezzel elég nagy sikere volt az osztálynak. Utána elkezdte tanulni sok más osztálytársával egyetemben, és eljártak helyekre fellépni. Nonprofit, mert önzetlen szeretetből csinálták. Igaz, a koreográfus, aki c*, rendszeresen ígért fellépti díjat, de sosem lett belőle semmi. Aztán egyszer Tápiószecsőn (igen, ott) volt az Országos C*találkozó, és a fővédnök pont a koreográfus volt. No, ide is jól leutazott a csoport a kedvéért, saját pénzen, és felléptünk, mert ez jó, és mi milyen jók vagyunk. Mire visszaértem az öltözőbe, kipakolták a táskámat, pénztárcámat, a telóm sem volt már meg. Az egész rendezvényen mi voltunk egyedül nem-c*k. Egyébként üres találgatásnak ebben a témában helye nincs ebben az országban, tudom, ezért hozzáteszem, hogy pár héten belül meglett ki lopta el: egy kis tizenkevéséves c*lány, még azt is tudták, hol lakik (kis település az), de annyira elvadult sittes volt a családja, hogy a többi, rendesebb c* nem merte visszakérni a telómat tőlük (ha ugyan még megvolt). A fővédnök (a saját tánctanárunk) meg felajánlotta, hogy kártalanít. Mondtam no hard feelings. Ez így is lett volna, ha nem bassza át ő is olyan mértékben a csoportot, hogy még. Ugyanis az ezért a fellépésért járó pénzünket _nyilván_ nem kaptuk meg (ahogy az eddigieket se, nem is vártuk igazán az ígéretek ellenére), DE az utazási költségünket se térítette meg, és méginkább _nyilván_ engem sem kártalanított semmilyen mértékben. Egyenlősdit játszottunk, jófejek voltunk, ingyen járkáltunk fellépni, kiraboltak, ők meg falaznak a tettesnek, és nem fizetik ki a káromat (egy országos szintű rendezvény után sem, no matter ez mennyire kelthet kínos visszhangot).



/*politically correct verzió, pártatlan tudósítás a lövészárokból*/

Tegnap indult az indexfelvétel, 12:30-tól a KTH-ban. Gondoltam ha kezdésre odamegyek, csak nem lesz akkora halál. Odaértem, és de... R épület aulája dugig emberekkel, várják mikortól lehet sorszámot kérni. Előrecápáztam két ismerőshöz, akik már egy ideje ott állhattak. Az elméleti kezdési időpont után vagy 10 perccel kijött egy ügyintézőhölgy, és közölte hogy a gép nem működik (ezt mondta, hogy ez alatt mit kell érteni, rejtély), de rögvest megcsinálják. Tapsviharral jutalmazta a tömeg, nekem meg már akkor rossz előérzetem kezdett lenni... Újabb 5-10 perc után kijött, hogy hát ez nem megy. De egyből jött is a válságforgatókönyv, aminek kihirdetéséhez ki is sétált az aula közepére, majd kinyilatkoztatta, hogy jól nyissuk ki a fülünket, mert csak egyszer mondja el... Egy döbbent csönd közepette történő még döbbentebb összenézésnél nem futotta többre.

A terv az volt, hogy rendesen, régimódi sorba kellett állni egy-egy szoba előtt, karonként. Ennek a kivitelezhetőségéről ekkora skálán nem akarok értekezni. Egy a lényeg, hogy a tömeg odacsődült a lengőajtóhoz, és én ekkor láttam meg azt, ami végleg elborzasztott: azért nem haladunk tovább, mert a szobák előtti folyosó is dugig van emberekkel. Ez volt az a pont, ahol én feladtam. Legalábbis egy időre.

Ugyanis egy gyors kondi után (~2,5 óra) visszanéztem, hogy mi lett azóta. Olyan kép fogadott, mint egy menekülttáborban. Mindenki elgyötört arccal ül amin csak lehet, ha nincs min, a fal mellett. Maradék helyeken embertömegek ácsorognak. És minden ÁLL. Semmi jövés-menés, vagy ilyesmi. A sorszámkiadó automatára ragasztott A4-es lapra pedig az van írva, hogy karonként az adott sorszám után (alább felsorolva) már nem szolgálnak ki senkit aznap. Mindez mondjuk fél 4-kor, szóval örüljünk hogy még nyitva voltak. Mehettem haza, remélve hogy a szerdai jegybeiratásomig azért valahogy majd hozzájutok az indexemhez. Nincs happy end.

Update 2006.12.12.: Ma sikerült felvennem. Letéptem egy számot, elmentem a dolgomra, visszamentem háromnegyed óra múlva, és már le is voltam hagyva 4-5-tel. De nem hagytam annyiban, bementem, és kedveskedtem egy sort az ügyintézőlánynak, mire ő betett a sorba, még mosolygott is. Pedig az elején komolyan morcos volt...



» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.