» Archívum: megjelenített kategóriák

Jelöld be, hogy mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


5 megfelelő bejegyzés.

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv



MBA mesterképzés!

©   Haszprus   |   life, energiablog, mba, bme

MBA-zni akarok, erre jutottam viszonylag rövid gondolkodás után.

Leadtam a jelentkezést, befizettem mindent, még motivációs levelet is írtam (!), most kezdődik a várakozás. Next step május végén, amikor is lesz a felvételi vizsga.

Addig meg happiness.

Illetve tegnap elfogadtam egy cég állásajánlatát végre.

& much more





» régebbi bejegyzések

a jövőben szeretnék napnyi bejegyzést látni a főoldalon.   Csak regisztrált felhasználóknak.