Ma egy éve vagyok az EPAM-nál 
És a frizura még mindig tart.
Mi történt ezidő alatt? 
Coming soon.
Nos sokminden történt, és ezek legtöbbje olyan, amit publikusan nem írnék le, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Elég jól bejöttek az elképzeléseim az EPAM-mal kapcsolatban, amiért itt vagyok, persze változtatni mindig van min, de ezt sem részletezném itt.
Tavaly ugye 8 ajánlat közül fogadtam el az EPAM-ot, voltak pro és kontra érvek minden mellett és ellen bőven. Voltak külföldi ajánlatok, nagyon jók egyébként, pl. a Gibraltár, amit kb könnyezve utasítottam vissza. A terv az volt, hogy itthon maradok, és megtalálom a páromat inkább, mert a külföldi létet anyagi előnyök ide vagy oda, egyszerűen hibernációban eltöltött egy évnek éreztem akkor, és kb felvágtam az ereimet ha volt egy szombat estém amikor egyedül maradtam. Egy elég komoly koncepció része volt, hogy az EPAM-ba jöttem.
Na szóval inkább azt választottam, hogy itthon maradok, leszerződök egy stabil céggel, ami jó helyen van, könnyen elérek a városban bármit (combino, metró), közel van a plaza (corvin), modern a környezet, nekem villamossal 4 megálló, kocsival kb. 7 perc, a cégben rengeteg projekt van, amire én becsatlakoztam, az egy Scala + Angular projekt, ami szerintem elég jó iránynak mondható, de ha váltani szeretnék, akkor tudok a cégen belül kb. bármikor, hiszen rengeteg projektünk van, ezer fős cég, multi, külföldi lehetőségekkel ha esetleg később mégis szeretnék kimenni, stb.
A csapatomban szimpatikus arcokkal találkoztam, és ez a vonzerő egyik része volt, ami segített a döntésemben az EPAM mellett.
Nagyjából két hónap után felajánlotta a csapatvezetőm, hogy kapjak több felelősségi kört, a resource manager is megkínált egy csapatvezetői pozícióval szeptember környékén, ezeket rendre nem fogadtam el, mert most nem ilyen irányban akarok haladni, MBA másoddiploma mellé nem mertem tavaly évvégén ilyesmit vállalni, amit azóta is többször megkaptam hogy miért nem. Szerintem jó döntést hoztam akkor egyébként. Stabilizálódni akartam, mert az elmúlt évek eléggé leharcoltak idegileg, sok barátnő, sok munkahely, sok váltás. Hogy ma elvállalnám-e, az egy jó kérdés. Vannak dolgok, amiket elvállalnék, ha van miért. Azért most is látok dolgokat, amikben kompetensebbnek érzem magam, és ami jobban egybevág a terveimmel.
Szintén tavaly interjúztatni kezdtem/kezdtünk PHP-seket egy újonnan induló projektre, az nagyon fun volt, jó szakmai tapasztalat, meg is lettem dicsérve érte hogy számottevően hozzájárultam az interjúk szintjének emeléséhez, azt hiszem mindenkinek win-win szituáció volt. Volt év vége felé egy előléptetési processz, amiben részt vettem, sikeresen, így januártól D3 vagyok (persze erre az ismerőseim általában azt szokták mondani hogy azt hittük rég az vagy
, és most nem idézném a legkülönfélébb reakciókat ). Idén felröppent, hogy esetleg lehetnék RTL (Resource Team Lead), meglátjuk miként illik ez a terveimbe, illetve hogy mire van most kapacitásom.
Ami talán nagyon pozitív, hogy tényleg minden ami történik az nagyjából úgy gondolom, hogy abban a scope-ban van, ami egy munkahellyel jó esetben történnie kell, nem hülyeségeken megy a szívózás, nincs fejetlenség, minden megy a maga útján, és rendben. Vannak persze dolgok, amiken lehetne javítani. Eljön mindennek az ideje.
Az MBA főállás mellett kemény, azt kell mondjam, de ami a legkeményebb, hogy nincs időm semmire. Csinálok egy-két plusz projektet, kondizni is újra elkezdtem, ezek eléggé kiteszik az időmet, iszonyat időmenedzsmentet kell tanulnom, de remélem, hogy profitálok belőle. Kaptam nem egy embertől nagyon komoly elismeréseket, hogy jól csinálom.
Hogyan tovább? Valahogy így.
