Haszprus überblog

Haszprus überblog

Amit sokat gyakorolsz, abban jó leszel.

Mostanság emlékeztetem magamat és néhány mikrokörnyezetemben levő embert erre a gondolatra.

Az agy egy izom. Ne röhögj. Ha az izmaidat fejleszteni akarod, elmész a konditerembe. Amire gyúrsz, az az izmod erősödik. Ugyanígy van ez a gondolkodással is. Nem is gondolnak erre sokan, de minden nap ott vagyunk rengeteg szituációban, amiket kezelhetünk sokféleképpen. Idén elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan kezelhetnék szituációkat oly módon, hogy az jóra vezessen. Ne idegből és érzelmekből cselekedjek, hanem nézzem meg, hogy mit akarok, mi a cél amit el akarok érni, és hogy mi a legjobb megoldás annak az eléréséhez.

Haragszom valakire mert megbántott? Mit akarok? Haragudni? Nem. Azt akarom, hogy jóban legyünk. Oké. Mi kell ehhez? Szituációfüggő, de lehet hogy egy jó szó, lehet hogy az hogy hagyjam lenyugodni, lehet hogy az hogy kinyilvánítsam felé a szeretetemet. Lehet, hogy az, hogy elnézést kérjek, mert mielőtt megbántott, én is megbántottam valamivel. El kell gondolkodni, hogy az adott szituációból hogy tudom kihozni a legjobbat, vagy ha az adott szituáció esetleg nem is fontos, van-e valami, amit gyakorolhatok rajta keresztül, és elvihetek profitként a következő hasonlóba. Ott akkor már nem fegyvertelenül fogok állni, hanem lesz egy kidolgozott elképzelésem arról, hogy mégis hogyan kéne ezt kezelni. És egyre jobban fog menni. Mint minden, amit gyakorolsz.

Nehezen uralkodsz magadon? Kezdd el, verejtékkel, akármennyire nehéz, előbb-utóbb menni fog alap készség szinten. Ha nem, akkor keress alternatívákat. Vezesd le a feszkót mással, vagy nézz a feszkó mögé. Kapcsolódó írásom: Fájdalom a harag mögött # pszicho

Vigyázz - rossz dolgokban is lehetsz jó

[Egy kedves blogolvasóm valahogy úgy fogalmazta ezt meg régen, hogy aki sokat matat a kakiban, annak kakis lesz a keze.]

Ha rossz dolgokkal tarkítod az életedet, idegből cselekszel, megbántasz embereket, nem megfelelő emberekkel veszed körbe magad, vigyázz, mert erre is igaz, hogy amit sokat gyakorolsz, abban jó leszel. Ha nem vigyázol arra hogy a cselekedeteid negatív következmények nélkül valóak legyenek, akkor abban leszel jó, hogy bánts másokat. Ha negatív emberekkel veszed körbe magad, előbb-utóbb te is negatív leszel. Emberekkel való ismerkedéseim során néha egészen elképesztő dolgokat láttam, volt akinek minden második mondata valamiféle bántás volt (ezt általában hatalmas mellekkel vagy valami ilyesmivel tudták ellensúlyozni). Őszinteség hiánya? Vigyázz, mert ha sokat hazudsz, akkor az fog flottul menni. A világ pedig tükörként működik, amilyen te vagy, kevés kivételtől eltekintve olyan dolgok és emberek fognak körbevenni. Ha úgy érzed, nincsenek barátaid, egész biztosan rosszul csinálsz valamit, tarts önvizsgálatot és nézd meg hogy mit szúrsz el. Ugyanez igaz sok más dologra is, munka, magánélet, párkapcsolat, bármi. Ne azt keresd hogy kit miért vonhatsz felelősségre, keresd azt hogy te miben tudsz jobb lenni, az eredmény nem fog elmaradni. Elmaradni azok az emberek fognak, akik nem fejlődnek veled együtt. Ne tévesszen meg, hogy sokan beszólnak majd hogy tévúton jársz, ezek egy része tipikusan csak nem tudta még meglépni, amit te igen. [Vigyázat, emberek akkor is elmaradhatnak mellőled, ha te magad nem tudsz meglépni valamiket.]

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy haragszol. Persze nem épp most (bár ki tudja), hanem általánosságban.

Az ember előbb-utóbb rájöhet, hogy amikor haragszik valakire, vagy valamire, valójában fáj neki valami, szomorú valami miatt. A kettő érzés egymás mellett is létezhet, de a lényeg, ahogy szerintem a dolog megfogható, hogy a harag a fájdalom fedőszerve.

Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy amikor haragszol, tudatosan elkezdhetsz inkább azon gondolkodni, hogy valami fáj. A haragot általában úgy kommunikálod a környezeteddel, hogy szidod őket, becsmérled, bünteted, bántod, játszod a sértődöttet, stb. Mert a harag ezt szüli. De ha tudatában vagy annak, hogy a haragod alatt fájdalom van, a fájdalom nyilvánvalóan segítséget kér, kedvességet, türelmet, megértést, szeretetet. Ha arra fókuszálsz, hogy fáj valami, és képes vagy ezt lekommunikálni a környezeteddel, jobb eséllyel indulsz neki a problémád megoldásának, mert lehet hogy társra találsz benne, és ráadásul közben nem bántasz meg senkit, szóval két dolgot nyersz egyszerre, nem utolsó sorban nem fog fájni utólag a fejed hogy kinek mit is mondtál, vagy kivel miképp viselkedtél.

Amikor a haragodat kommunikálod egy öblös anyázással, aligha találhatsz megértésre. Ha azt kommunikálod, hogy fáj valami, egész esélyes, hogy a környezeted a segítségedre igyekszik. Az anyázással nehéz empatizálni, de ha bánt valami, elvették a kedvenc pöttyös labdádat, azzal sokkal könnyebb.

"Hiányzik a labdám - Gyere megkeressük. Ugye mennyivel életszerűbb, mint az Elvetted a labdámat, te k#csög. - Jaj ne haragudj, visszaadom.

Ezzel a kis trükkel könnyíthetsz az életeden, javíthatod a kapcsolataidat, eliminálod az utólagos fejfájást, és kiléphetsz a nekem miért nem sikerül semmi" kérdéskörből. Már ha ez gátolt eddig. Van aki észre sem veszi.

És akkor második fejezet - amikor rád haragszanak

Amikor te részesülsz egy szoftosabb haragban, képessé válhatsz a fentiek ismeretében, hogy az illető haragja alatt fájdalom van, és kellő önkontroll birtokában fókuszálhatsz az illető fájdalmára, nyugodt maradva, megoldást keresve neki arra, anélkül hogy ő maga képes lenne arra hogy az ön és mások számára teljesen kontraproduktív haragnyilvánítását kontroll alá vegye. # pszicho

Amikor először hallottam a PUA táborról, nem igazán tudtam, mire számítsak. A kíváncsiságom azonban erősebb volt a kételyeimnél, így jelentkeztem, és elmentem a táborba, amely egy eldugott, festői szépségű helyen került megrendezésre. Most megosztom veletek az élményeimet, amelyek egyaránt voltak tanulságosak és meghökkentőek.

Az érkezés

Ahogy megérkeztem, azonnal észrevettem a különféle résztvevők sokszínűségét. Voltak itt fiatalok és idősebbek, introvertáltak és extrovertáltak, mindannyian egy közös céllal: fejleszteni a nőkkel való kommunikációjukat. A tábor szervezői barátságosan fogadtak, és gyorsan megtaláltam a helyemet a csoportban.

A tréningek

A napok intenzív tréningekkel teltek. Reggelente meditációval és légzési gyakorlatokkal kezdtük, amelyek célja az önbizalom növelése és a mentális fókusz erősítése volt. Ezt követték a szemináriumok, ahol különböző stratégiákat és technikákat tanultunk. Az egyik legemlékezetesebb előadás a testbeszédről szólt, amely rávilágított arra, hogy mennyire fontos a nonverbális kommunikáció az ismerkedés során.

A gyakorlati részek

Délutánonként gyakorlati feladatok következtek. Egyik nap például egy közeli városba mentünk, hogy a valós életben is kipróbálhassuk a tanultakat. Eleinte furcsa és kényelmetlen volt idegen nőkkel beszélgetést kezdeményezni, de a tréningek során szerzett önbizalom sokat segített. Az egyik tréner mindig a közelben volt, és szükség esetén tanácsokkal látott el minket.

Az esti programok

Esténként közös programokkal zártuk a napot. Ezek gyakran beszélgetésekből és tapasztalatcseréből álltak, ahol megosztottuk egymással az élményeinket és tanulságainkat. Ezek a beszélgetések különösen értékesek voltak, hiszen mindenki más szemszögből közelítette meg az ismerkedést, és sok hasznos ötletet merítettem a többiek tapasztalataiból.

Összegzés

A PUA tábor számomra nem csak egy intenzív tréning volt, hanem egy önismereti utazás is. Sok mindent tanultam az ismerkedésről és a kommunikációról, de talán ami a legfontosabb, az az önbizalom növelése és a saját korlátaim átlépése volt. Ha nyitott vagy az új élményekre és szeretnéd fejleszteni a szociális készségeidet, egy ilyen tábor remek lehetőség lehet számodra is.

Ezekkel az élményekkel gazdagodva hagytam el a tábort, és úgy érzem, sokkal magabiztosabb és felkészültebb vagyok a jövőbeli ismerkedési helyzetekre. A PUA tábor több volt, mint egy egyszerű tréning – egy életre szóló élményt nyújtott.