Image-építés:
Sokak bevett módszere, hogy úgy próbál többnek mutatkozni, hogy a másik értékeit kisebbíti. Az ember előbb hajlamossá válik arra, hogy az eredményeit mások (szerénység-álszerénység), aztán önmaga előtt is elbagatellizálja (kishitűség). Látszik, hogy vívódtál a dolgon, Haszprus, nem kellett volna ennyi ideig: az, hogy jól teljesítettél, egyszerűen tény
Jól néznénk ki, ha csak kudarcokról olvashatnánk, rém depis oldal lenne. És unalmas. Vagy arra gondoltál: 'áá, nem is olyan nagy dolog'. Ha vmi jól megy, azt már nem éljük meg nagy dolognak, főleg, ha a környezetünkben többeknek jól megy. Ne csak a szűk környezethez viszonyíts. És viszonyíts pl. az 5 évvel ezelőtti önmagadhoz.
Engem a földbedöngölt önbizalmam sokáig akadályozott az előrejutásban, fincsi handicap az eredménye, ami újabb önbizalomtörést okozhatna nap, mint nap, de már nem hagyom. Megjegyzem, csak magamat hibáztathatom a történtekért (hülye, aki hagyja, ugye), de levontam a tanulságot. És ha nekem úgy tetszik, a megtanult tételeim után papírkoronát rakok a fejemre, vagy egy jól sikerült vizsga után megjutalmazom magam. Jogom van örülni.
Nyalizás és szóbeli:
Nem hinném, hogy bárki is megkapja előre a szóbeli kérdéseit. Ha elő is fordul ilyen, az ritka lehet. Vagy úgy tűnik, könnyű kérdést kapott? Sokan elbukják a könnyű kérdést is. A szóbeli amúgy is szerencse kérdése, ha az ember hézagosan készült fel, de akkor vajon másvalaki hibája, hogy "elfogytak a kérdések, amikre tudtam volna válaszolni"?
A legtöbb emberről egyébként is kiderül az életben, hogy ért-e a témához. Ha igen, úgy a gyanúsítás nem inge. Aki azért fogja vissza vizsgán a teljesítményét, nehogy mást "érzéseiben megsértsen", az gondolja újra.
Egyébként sem értem, miért katasztrófa, ha valaki más jó jegyet kap. Talán fix darabszámú jó jegy kerül kiosztásra?
Az indexbeli üzenet itt esett meg: BME Gépészmérnöki Kar. De a kar végülis mellékes.
Ejnye, túl sokat írok.