Olyat tettem, mint amit már nagyon régóta nem. Leültem filmet nézni.
Tudni kell rólam, hogy szökőévente nézek filmeket, akkor is egyfajta alig leplezett kultúrsznobizmustól vezérelve szinte mindig olyat, aminek semmi köze Hollywoodhoz. A blogon elemzett
filmek nagy többségéről még soha nem is hallottam (leszámítva a Donnie Darko-t meg a Dogville-t, most több nem jut eszembe), úgyhogy ebből kiindulva könnyen megeshet, hogy amiről most írni fogok, arról meg a Tisztelt Olvasóközönség nem hallott soha. A Mőbiusz című filmről van szó, legalábbis feltételezem, hogy ez a magyar címe, ugyanis angolul volt hozzá szerencsém. (Nem nyert 
a magyar címe az, hogy A Moebius-metró - Haszprus)
A filmről azt érdemes tudni, hogy az argentin filmművészeti egyetem hallgatói csinálták, minimálköltségvetésből (250 000 $), és egy elég meredek témát jár körbe. Idehaza az m2-n adták egyszer, ami már sokat elárul a film célközönségéről A történet látszólag teljesen hagyományos sci-fi-nek indul: a buenos aires-i metróhálózatban rejtélyes körülmények között egyszerűen eltűnik egy szerelvény, amely azonban valahol mégiscsak ott kering, ugyanis néha hallani a hangját, valamint időnként váltók állítódnak át teljesen maguktól, vagy jelzőlámpák váltanak át minden külső beavatkozás nélkül. A rejtély megfejtését egy topológiával foglalkozó matematikusra bízzák. (Aki tanult egy keveset a matematikának ebből az ágából, és megnézi a film címét, már nagyjából sejtheti, mi lesz a rejtély megoldása
- bonyolult és beteg ötlet, de nem reménytelen). A történetből többet nem akarok elárulni, legyen elég annyi, hogy a hagyományos sci-fi vonal mellé viszonylag hamar bekapcsolódik egy kicsit pszichedelikus, kicsit filozofikus és eléggé elvont gondolati vonulat, amit nem egyszerű követni; azt hiszem, nekem meg kell néznem minimum még egyszer a filmet, hogy minden a helyére kerüljön.
Ami talán a film negatívumaként felróható, az a szereplők viszonylag egyszerű jellemábrázolása. Nincsenek igazán kidolgozva, sablonokat valósítanak meg, leszámítva a kislányt - de a filmnek láthatóan nem az a célja, hogy a tökéletes jellemábrázolással hagyjon mély nyomot az emberben. A befejezés talán kicsit túl szájbarágósra sikeredett, azonban mindezek ellenére egy nagyon ajánlható darab azoknak, akik el bírják viselni az olyan filmeket, ahol nem történik minden percben valami, hanem pont egy kicsit a lassúságával hagy időt az embernek arra, hogy elgondolkozzon rajta és kialakítsa a saját értelmezését. (Bár ebben azért Tarkovszkijt elég nehéz verni, a Mőbiusz sem megy ezekbe a mélységekbe, de talán nem is baj). A rendező, prof. Gustavo R. Mosquera egyébként eredetileg villamosmérnökként végzett, és az innen átörökölt mérnöki gondolkodásmód sok helyen megjelenik a filmben - úgyhogy a leendő mérnök uraknak már csak ezért is kötelező a darab.
IMDb user rating: 7.6/10 (346 votes), ami ugye nem jelent semmit.
Genre: Sci-fi, ami meg szintén nem jelent semmit.
