Nos, első, kísérleti játékajánlónk következik. Kommentelni erősen ajánlott, építő és romboló kritikákat tárt karokkal fogadok.
Mint az emberek nagyrésze, sok helyen találkoztam már hallomásból/látásból a Guitar Hero sorozat részeivel, amik elég nagy port kavartak világszerte, szabályos rajongótábort kovácsolva maguknak. Ám ez az első része a szériának ami PC-n is játszható, így amikor megláttam a boltban (nyilván ott), egyből rá is vetettem magam. Hangsúlyozom: a játékot Easy és Medium fokozaton toltam végig, tehát nem 100%-os a rálátásom mindenre, de szerintem már nagy biztonsággal tudok írni a dologról, eleget láttam hozzá. 
Röviden a játékról (azoknak akik esetleg még nem is hallottak róla): Ez egy gitárszimulátor
, amiben egy egyszerű reflexjáték követésével tudsz lejátszani számokat. Fentről jönnek feléd a hangok, ezeket a megfelelő gomb nyomvatartásával és adott időben pengetéssel (megint másik gomb) lehet megszólaltatni.
Egy kis történetet kell végigjátszani, ahol egy (kezdetben) garázszenekar tagjaként kell hozzásegíteni a bandát a hírnévhez és sikerhez. A számok a klasszikus rock nagyjai közül kerülnek ki nagyrészt, de megtalálható köztük pár frissebb szám is (egészen 2006-ig!).
Akkor először a negatívumok, hogy azért ne tűnjön reklámnak a dolog. A legszembetűnőbb probléma, hogy a menükben való navigálást és hasonlókat meghagyták a konzolos módon, ami feltételezi hogy gitárkontrollerrel (van a játékhoz ugyanis egy spéci gitár alakú irányítóeszköz) közelítjük meg a dolgot. Holott ha egyszer már kiadják PC-re, akkor legalább lehetne feltételezni hogy defaultból mindenki billentyűzettel áll neki. Egyébként szerintem a billentyűzetes irányítás még helyenként bugos, nekem legalábbis volt 1-2 kisebb problémám vele. A túl gyors dolgok követése, vagy csak a megfelelő szinkron tartása kb. lehetetlen billentyűkkel, de még egérrel is (defaultból azon van a pengetés, én áttettem gombra, aztán vissza egérre, mert az mégis egy kicsit gyorsabb), szóval aki ezt komolyan akarja játszani, mindenképpen kontroller lesz a vége (meg a feeling szempontjából is az az ideális 
). Azért easy-n meg mediumon meglehetett oldani a dolgokat így is.
Másik dolog: az alapötlet kiváló, de nekem ez így kevés. Fix számlistából válogatunk (ráadásul minden nehézségi szinten azonosak a számok), totál lineáris a sztori, ez ma már kevés. Ezen felül: totál egyszerű lett volna megcsinálni vmi olyan rendszert hogy kívülről tölthessünk be számokat (pl mp3-akat), amiket aztán lejátszhatunk a játékban. Van egy online letöltős része, de az nem ez amire gondolok. Szóval ez simán belefért volna, gyanítom ez tervezetten nem lett.
Még egy nagy gond, a kevés variációt tartalmazó grafika. Oké, hogy klippesen van megcsinálva a látvány, és ez jó is, de ne minden számra ugyanazt csinálja már a zenekar minden tagja, meg még a saját karakterünk is. (Hát ha már csak ő változatosabb, az is valami lenne. Egyébként karakterből meg ruhából, gitárból, mindenből is lehetne több. Bár nem ez a játék lényege, de ma már nem akkora követelmény és feladat hogy ne lehessen megoldani.) Az egész grafikáról elmondható hogy kb. 3-4 évvel le van maradva.
Az utolsó gondom az, hogy atomrövid a játék. Easy-n aznap befejeztem amikor megszereztem (a vége mondjuk katartikus, de nem lövök le poénokat ), másnap meg Medium-on, és egyáltalán nem 0-24-ben toltam, csak napi 3-4 órát max. (Szintenként 42 szám van, ennek kb. 3/4-ét muszáj lejátszani, számoljátok ki az mennyi nettó idő.)
Pozitívumokat nem kell hosszan sorolni, mert a hatalmas hype (ami ezúttal megalapozott) megfelelő ajánlólevél. Ennek a játéknak hangulata van, még gitárkontoroller nélkül is, pláne nekem és a magamfajtáknak, akik sosem voltak túl közeli kapcsolatban a zenével. Most végre mi is belekóstolhatunk a zenélésbe, ezen az egyszerű, ám élvezetes módon.
Én adnék rá egy 9/10-et, mert kategóriája (ami nem túl népes, én pl. csak erről az egy játékról tudok) legjobb darabja, és iszonyat magával ragadó játékmenete van. Hozzá kell tegyem, engem nem szállt meg a dolog teljesen, ergo miután végigtoltam, úgy voltam vele, hogy ha kedvem van, kicsit leülök hozzá, ha meg nincs, akkor nem (pedig hajlamos vagyok rácuppanni játékokra). Nem játszatja magát
, mint sok más slágergame. Szóval erősen ajánlott, és egyetem-friendly.
(Nem úgy, mint a következő dolog amiről írni fogok, de azt majd csak vizsgaidőszak után, mert Haszprusnak megígértem hogy addig hipertitkos marad a dolog, hogy nehogy értékes időt raboljon el valakitől. Igaza is van.)
