Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Észleltem egy olyan személyes levélnek álcázott típusú spamet ami valahogy átjutott a szűrőn, és mindjárt keresetlen válaszra is méltattam (naivan bízva abban hogy nem spambot csinálja, és ezúttal be is igazolódott a gyanúm), majd továbbküldtem a Homárnak. Igaz, nem az én bejelentésem alapján, de lehozták a dolgot. A spammerem azonban gyorsabb volt, és válaszolt. (Ami azért nem mindennapos, ezért is gondoltam hogy megírom ilyen backstage-finomság gyanánt a levelezésemet vele.)

Nemrég írtam egy levelet a BKV-nak arra a problémára magyarázatot illetve megoldást remélve, hogy ugyan miért az orrom előtt gördül ki rendszeresen a végállomásról a buszom, holott én vagyok az első aki a HÉVről átér oda. Nagyjából kifejtettem nekik hogy ez a naaaagy menerendigazítósdijuk előtt nem így volt, hanem inkább logikusan megvárta a HÉV közönségét, illetve hogy gondolják át hogy mi máshoz érdemes igazítani Csepelen a menetrendeket mint a HÉVhez. Erre kaptam az alábbi választ, amit vágatlanul közlök, majd pár szóban le is reagálnék:

Ilyet sikerült fotóznom egyik nap a nagykörúton:

Trianon Tagadó Teuton, alias háromté? (Sejtem a megoldást, ne magyarázz...)

Csak egy apró figyelmeztetés mindenkinek, aki a BME/ELTE felé a hídfőtől vezető sétálóutcán kialakult kis ideiglenes karácsonyi vásárban közlekedik a közeljövőben: egy szcientológus kirendeltség is kitelepült oda, Ingyenes stressz teszt álnéven. E-méter, Dianetika, Lronhubbard, ami csak kell. Szóval mielőtt még akármilyen okból is megáll ott akárki, gondolkodjon el jó-e az ha kapcsolatba kerül a szcientológiával (=nem).

Hívjátok fel erre barátaitok, ismerőseitek, vagy bárki figyelmét, aki úgy érzitek, erre rászorul (pl. épp ott áll a bódéjuknál), mert a szcientológia veszélyes.

dec. 01. 21:37: Van backtrack-ünk egy kontra-szcientológia blogon, nézzétek meg, ott képek is vannak. (Igen, én csináltam, még ma... Már félek is hogy milyen szörnyű haraggal sújtanak majd le rám a hubbardiánusok. )

Vasárnap megvettem (ezúttal tényleg) Tarjányi Péter könyvét, és mivel igen rövid, fél nap alatt abszolváltam. A tapasztalataim róla röviden alább.

Csak azért sem tettem rá a szánalmas címkét, pedig megérdemelné. (Akinek még új lenne a vírusmarketing szó, az olvasson utána)

Az történik ugyanis, hogy boldog-boldogtalan vírusmarketinggel hirdet, de olyan jó, prosztó balkáni fajtával. Ennek keretein belül létrehoznak kamu iwiw-es adatlapokat (Kovács Eszter [eszti], szeret bulizni, ismerkedni, stb., és egy mélyen dekoltált fotó mellé, nyilván), akiknek a nevében mindenféle kluboknak (azoknak is amiknek nem tagjai, mielőtt a klubadminok fikázásába mennénk át) körüzenetetket küldenek, hogy hű, nézd milyen jó kis oldalt/videót/cikket találtam, és akkor persze kapjuk arcba a reklámot, az AXE csokiszagú mittoménmijétől a potencianövelőkig (igen, komolyan, az is volt). És persze a sok egybites rá is kattint mert hát milyen jó nő küldte már. Engem meg csak simán idegesít hogy spamelnek. Egy ideig mindet jelentgettem be sorban a gépháznál, de úgy a 4-5. táján meguntam. Méghozzá annyira, hogy inkább kiléptem minden klubomból (mert eddig csak ilyen úton kaptam ilyen spameket). Kivéve az Überblogot, mert onnan még nem jött ilyen (talán a kis létszám miatt nem pálya a spammereknek). Ha beindul ez egyénenként is, akkor meg az egész iwiw-et hagyom a csicsába.

Két réteget tartok feltétlenül fontosnak elküldeni a kurvaanyjába. Az egyik nyilván a vírusmarketinges spammerek. De mindjárt a másik az iwiw gépház, akik még nem léptek fel ez ellen semmilyen értelmes eszközzel (autentikáció, felülvizsgálat, meghívások szigorítása (pl. ha fél éven belül törölni kell azt aki tőled kapta a meghívót, akkor téged is törölnek)), holott ez nyilvánvalóan közérdek. Vagy ritka impotens a banda, vagy meg lettek véve kilóra. (Ami meg ellentmond a vírusmarketing alapvető céljának, miszerint nem kerül semmibe, szóval...) A lényeg hogy fel vagyok baszva agyilag, de asszem ez érthető.

Úgy néz ki hogy az Egyetemistahatározó című mókás fikázóblog ugyanolyan sorsra jutott mint a Dugnám blog. Bár ez hivatalos levételnek kevésbé néz ki, inkább hacknek, vagy fenyegetés nyomán történő önkéntes felégetésnek. Legalábbis szomorú, de inkább szánalmas, hogy itthon senki nem áll olyan biztos talajon önértékelésileg, hogy megkímélje magát az ilyen blogok okozta idegességtől. Aki egy ilyenen felhúzza magát, annak szerintem ez kéne legyen a legkisebb probléma az életében. (Ez nyilván felhívás keringőre, fikázzátok Mainframe-et, hátha kiakad, és meghazudtolja önmagát. )

Szóval szomorú idők járnak a mi úgynevezett szólásszabadságunkra. Vagy legalábbis az internetes részére. Ami pont elég.

Batman: Gotham Knight (2008) - Nem, nem Dark Knight. Ez egy friss és szernitem remekül kivitelezett rövid rajzfilm-pakk, mint anno az Animatrix volt. Minden rész egy kis epizódot jár körbe, és ezek az epizódok lazán összefüggenek. Minden részt más és más technikával, ábrázolással készítettek el, így részről részre eltérően néz ki mindenki, ami nekem kifejezetten bejött. Sajnos kicsit betett az alapvetően darkos hangulatnak hogy Batman sosem öl, ő sem halhat meg ugyebár, tehát nehéz volt komolyan venni a szorult helyzeteket.

Az egész pont fogyasztható hosszúságú, látványos, ötletes. Imdb 7-et ad rá, én 8-at is, simán.

You Don't Mess with the Zohan (2008) - Két szó: Adam Sandler. Emiatt nálam máris -1 pont, bocsi. Valójában a végéig nem találták ki hogy akkor most abszolút idióta vígjátékba megyünk át (A báránysültek hallgatnak, Top Secret, Nagy durranás 1-2), vagy azért próbálunk mondani is valamit (fő téma ugyanis a palesztin-izraeli ellentét). Így kicsit kaptunk mindkettőből, kicsit egyikből sem. Ez szerintem nincs jól így.

Van egy-két szokásos Adam Sandler trédmark amit itt is végig kell kínlódnunk, a sorozatos péniszviccek, szex, ha kell ha nem (és kikkel, omg) stb. Ott van még a mellékszereplő csávó aki a 50 first dates-ben is volt, ő mondjuk pont elég jó. De ha ezeket próbáljuk nullra tenni, akkor egész élvezhető cuccot kapunk, amolyan Ali G/Borat-ripoff, kicsit aktualizálva. Ez alapvetően jó tulajdonság kéne hogy legyen, mégis magában hordozza a tényt, hogy a film jó 90%-a másolat, utánérzés. (A kecskét sem sikerült kihagyni, ofkorsz.)

Ami legalább 1-2 ponttal felvitte a végső értékelést, az nem más mint Emmanuelle Chriqui. Ő a fodrászcsaj. Ha csak őt kéne értékelni, akkor 11/10. A filmre 6-nál nem tudok jobbat adni (és már így is jobb volt a szívem az imdb-s 5,4-nél). Pár évvel ezelőtt sokkal jobban értékeltem volna ha Hollywoodban valakinek ilyen szinten elborul az agya, de ez ma már csak a sorba való beállás. Egyszer megnézhető akinek bejön a stílus, de én nem erőltetném.

Update: Legyen az inkább 8, mert ahogy többedszer is megnéztem (és ez önmagában is jelent valamit), egyre többet röhögök rajta. Szóval mégsem rossz, meggondoltam magam. Inkább jó.

The Chronicles of Narnia: Prince Caspian (2008) - Nyilvánvaló volt hogy lesz folytatás (meg most is nyilvánvaló hogy lesz). Szerintem sikerült megütniük az előző rész szintjét, nem romlott le a dolog. Mondjuk ez mindjárt annyiban hátrány is, hogy kb. ugyanazt kapjuk mint az előző részben. Kis értetlenkedés és ismerkedés a világgal, kis utazás, kis barátkozás, sok harc, és persze még mindig mese az egész, kardozó egerekkel és egyéb gyermetegségekkel (mondjuk van akinek ez jön be... ). Engem a főszereplő kölykök még mindig idegesítenek, de ez már szerintem egyéni problémám. A látvány megint elég minőségi, vannak feszült jelenetek, melyeknek egy részét azt hittem egy ilyen (gyerek)filmben nem merik meglépni (a kastély első megrohamozása). És még valami: tuti hogy Lewis és Tolkien együtt szívták a hobbit pipadohányt az erdőben (egyébként adalékinformáció: valóban barátok voltak, nem csak kortársak), mert itt is megkapjuk az enteket, meg a folyót megárasztó varázslatot, kísértetiesen ugyanúgy megvalósítva mint a Gyűrűk Urában. Egyszer már bejött, csináljuk ugyanúgy, nem?

Akinek bejött az 1, annak ez is be fog, akinek nem, annak ez sem. Tőlem megkapja a 7-et.

No Country for Old Men (2007) - Ha igazán át akarnák adni a film hangulatát, az lenne a címe, hogy Ain't no c'ntry f'r ou'd men, ugyanis ez töményen két óra a legautentikusabb (és szerintem rém idegesítő) cowboy-angolból, ami csak létezik. Lehet hogy ezért nem sikerült élvezni sem, de az a benyomásom, hogy roppant vontatott, tökéletesen összefüggéstelen jeleneteket tartalmazó, kevéssé érdekes filmről van szó.

The Forbidden Kingdom (2008) - Egy jópofa kung-fu mesefilm, teljesen korhatárbarát. Az ilyen jellegű filmek szokásos betegségeit ez is hozza (látványosan műanyag fegyverek, a drótos repülőtechnika túlerőltetése, stb.), de ettől elvonatkoztatva kifejezetten eltalált cucc. Főbb pozitívumként fel tudnám hozni a látványos, remekül felvett (nem csak videoklipes hadonászás, mint amcsiéknál), hosszas harci jeleneteket, és a fehér hajú gonosz csajt, aki szerintem bőven csinosabb mint a jókislány. Ja, és vééééégre Jet Li és Jackie Chan egy filmben. (És megint van drunken fist, igaz csak egy kicsit.)

Nem szabad elfelejteni egy percig sem, hogy mesefilm, és ehhez mérhető elvárásokkal kell eléülni, de úgy megérdemel egy 7-est. (imdb szerint is)

The Bucket List (2007) - Nem rossz, bár szerintem rövid. Egy dráma legyen 2+ óra. (Ez másfél, mondom, úgy néz ki ez most trend.) Az alapötlet ismert (to-do lista), de szerintem elég sablonosan lett megvalósítva, és nem is kellően részletesen lett ábrázolva. Van benne 1-2 filozofikus beszélgetés, ennél több kéne. De persze Morgan Freeman és Jack Nicholson már önmagában elviszi a filmet, szóval nem lehet nagyot hibázni azzal ha megnézzük. Imdb-n 7,6, tőlem is megkapja a 7-est. (utólag meggondolva inkább csak a 6-ost, mert pl. nem szívesen nézném újra)

Wanted (2008) - Másfél óra nettó faszság, pont ahogy gondoltam. Egyébként az első fél órát az Office Space-ből, az utolsó felet meg az Equilibriumból nyúlták, egy az egyben. Külön kiemelném az egyik utolsó mondatot, amit a főhős narrációként mond az egyszeri nézőnek:

Six weeks ago I was ordinary and pathetic, just like you.

Ez egy gyenge 3/10. Imdb-n képes volt 7,4-et kapni... Döntsétek el kire hallgattok.

Kung Fu Panda (2008) - Jópofa, sok grafikus poénnal és látványelemmel operáló mesefilm, sztárszikronokkal (angolul, persze). Ez is nagyon rövid, alig másfél óra. Ami nem jó, hogy nagyon a főhős körül forog, a mellékszereplők eléggé háttérbe szorulnak. Tanulság persze megint van, de hálisten nem erőltetik túl. A végét érzésem szerint sebtében kerekítették le, bár nem tudom, lehet hogy csak a rövidsége hagyott űrt maga után. Egyszeri megtekintésre feltétlenül alkalmas, többszörire... hát, fene tudja. Én 7-et adok rá, mert azért jó volt.

21 (2008) - Kellemes-átlagos film a lassan szokásossá váló áthúzós-rendszerátverős koncepció vonalán. Szerintem meglehetősen kiszámíthatóak a történések, átlátszóak a karakterek (sejthető ki kivel mit és mikor fog csinálni). Az egész nincs kellő részletességgel ábrázolva, az egészből annyit kapunk, hogy ülnek az asztaloknál, és (hűha!) nyernek. Szóval kicsit felületes, sablonos, és nem kellően fordulatos. Leszögezem: nézhető, nem úgy álltam fel előle, hogy kidobott idő volt, de nem ez lesz amit újranézek Kevin Spacey-vel, hanem bármi más. (Ide valami konkrétat akartam írni, de egyszerre ugrott be a K-Pax, a Usual Suspects, az American Beauty, és persze a Se7en.) Erre meg adok talán 5-6 körül valamit.

Vantage Point (2008) - Mindig is szerettem a valami módon térrel és/vagy idővel manipuláló filmeket, és ez ilyen. 8 ember szemszögéből követhetjük végig (sokszor) kb. 23 perc eseményeit, minden egyes újranézéssel újabb információhoz jutva. (Én valójában csak 6-ot számoltam, de mindegy is.) Ez is meglepően rövid film, újabban úgy tűnik ez lett a divat, hogy szűk 1,5 órára méreteznek.

Jól indult, tényleg sötétben tartanak és finoman adagolják a tudást, ezzel kitöltve kb az első órát. De utána szerintem túlságosan beindul a sztori, és átfordul a legsablonosabb, legidiótább akcióba, amit csak Hollywoodtól kaphatunk. A jófiúk látványosan életben maradnak minden körülmények között, van hatalmas autós üldözés, lövöldözések kifogyhatatlan tárral, minden ami kell. Meg még pár hülyeség (a fél várost felrobbantó és százakat megölő terroristák félrekapják a kormányt egy útra szaladó kislány miatt, nyilván...). A végét szerintem kegyetlenül elszúrták. Ezért lesz csak 6/10.

Hősünk ma úgy döntött, lemegy futni. 2 és fél óra és egy félmaraton után tért haza. Tudom, nagy az arcom, de ezt muszáj volt leblogolni.

Wall-E (2008) - Több jó ötletet kombinál. Jól meg van csinálva a látványvilág, mégsem hagyatkoznak rá zavaró mértékben. Pont kellemesen rövid (nincs 1,5 óra sem), nincs üresjárat (néha azért lelassul kicsit). Lehet hogy kicsit túl nagy volt a hype előtte, mert szerintem egyáltalán nem lett korszakalkotó, vagy bármilyen tekintetben kiemelkedő. De ettől még egy nagyon aranyos és élvezhető (végre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt), eltalált animációs film. Nálam 8/10.

The Happening (2008) - M. Night Shyamalan újabb filmje (az előzőekről itt olvashatsz: a Falu, Lány a vízben). Kicsit (najó nagyon) félve kezdtem neki, mert egyrészt a legutóbbi 'Lány a vízben' hatalmas csalódás volt, másrészt erről a filmről kizárólag negatív kritikát hallottam eddig, még olyanoktól is, akik amúgy Shyamalan fanok.

Meg kell mondjam, kellemesen csalódtam. Még úgy is élvezhető volt, hogy pár poént már szóban lelőttek nekem előtte. Egyedi elképzelésű katasztrófa, durva jelenetek (pár helyen komolyan vártam hogy félrenéz a kamera, de nem), csak 1-2 helyen olyan szokásos székből-felugrós, de végig nyomasztó. Engem sikerült a hatása alá vonnia. Az egyedüli ami nem tetszett benne az az, hogy nagyon korán kitalálják hogy mi a katasztrófa oka, és akkor is teljesen banálisan. Egy 1.0-ás átlagember (totális mellékszereplő) bedobja mint ötletet, és onnantól tényként kezelik hogy úgy van.

Egyszeri megnézésre simán javaslom, úgy 7,5/10-et adnék neki. Csak azért nem 8, mert semmitől nem lesz különösen emlékezetes. Egy jó katasztrófafilm, és kész. (Cloverfield azért jobb volt. )

És az megvan, hogy a Magosz blokáddal fenyegeti a nagyfelvásárlókat és a feldolgozókat, ha nem emelik a gyülölcsök felvásárlási árát? Erről csak nekem jut eszembe a védelmi pénz intézménye, vagy a közönséges zsarolás/terrorizmus (persze ez is csak amolyan suttyó lightweight nyugatbalkáni módon)? Meg amúgy alapjáraton is a belem fordul ki az ilyen primitív, erőből történő megoldásoktól. Ez nem a kőkor, hogy van nagy traktorom, akkor elállom az utat, és én vagyok a jani. Nem tartom szerencsésnek, hogy lassan 20 éves kapitalizmusunkban a gazdák még mindig úgy érzik, valami kiemelt rangjuk van, és nekik járnak olyan pénzek, jogok, juttatások, amik senki más ugyanolyan egységsugarú kereskedőnek nem. Ők kapnak kártérítést mindenféle környezeti tényező alapján, stb. Miért, ha egy cégvezető meglép a kasszával, és emiatt elveszítik az értéküket a tőzsdén lévő részvények, akkor a brókereket kárpótolják? (ha igen, akkor is hosszas pereskedés és huzavona után) Vagy a tűzijátékon kitört vihar áldozatául esett kézműveseket, akiknek odalett több havi munkájuk, kárpótolták?

Most éppen az a Magosz problémája, hogy szerintük a gyümölcsfelvásárlók kartell-gyanúsan tartják alacsonyan az árakat. Namost ezzel kapcsolatban két dolog: Ők meg nem pont kartell-gyanúsan (és akkor még számba sem vettük a blokádot) próbálják felverni az árakat? Akkor most ki dönti el hogy ki csinál rosszat? Óvónéni? Illetve: nem lehet, hogy azért csak ennyiért veszik meg a felvásárlók, mert más helyről kicsit drágábban, de ugyanúgy beszerezhetnék? (külföld, stb.) Ennek sem az a megoldása, hogy hőbörgünk meg elálljuk az utakat traktorral, hanem hogy felhozzuk a termelési színvonalat (támogatás, juttatás, stb., és azért nyilván valahogy majd el lesz adva az a gyümölcs, annak az árát is be lehet forgatni) európai szintre, hogy versenyképesek legyenek az itthoni árak, nem? Ha meg ez annyira lehetetlen, akkor sajnálom, de lehet hogy más után kéne nézni. Nem véletlen hogy Uganda kevés szilíciumchipet gyárt. Ha nálunk drágán megy a mezőgazdaság, akkor vagy megoldjuk hogy versenyképesek legyenek a termékeink (alacsony ár és/vagy jó minőség), vagy becsődölünk. Kapitalizmus, az van. Meg kéne vele barátkozni, mert mi akartuk.

(A téma előmoderált, kérjük mellőzzük a köcsöggyurcsányozást (értem ezalatt az összes már unásig csépelt aktuálpolitikai kirohanást), és kíséreljünk meg az adott problémával foglalkozni. Lehet benne Gyurcsány ha muszáj, de legyen értelme, plz.)

Elmondom mi a bajom a mai Gay Pride felvonulással, de nem az amire gondoltok. Hanem az, hogy emiatt áll a nagykörút (egyéb helyszínekkel egyetemben). Igen, a 4-6-os is (illetve kétrészletben, pótlóval, háromnegyed szakaszon, stb.). Valaki magyarázza meg, hogy akárkinek támad valami ötlete, érzése, gondolata, akármije, annak miért kell ezt feltétlenül valami felvonulásban kiélnie? Ez ennyire jó buli? Miért van, hogy ha valaki elégedetlen a kormánnyal, vagy csak simán a választott pártja rendezvényére megy el tömegesen, vagy meleg, vagy akármi, az azonnal összeverődik egy párszázas-ezres tömegbe, és végigvonul a város egyik létfontosságú ütőerét képező főúton?

És ide tartozik az összes idióta városi rendezvény, a nevetséges másfélkilométeres futóversenyek elhízott belvárosi kispolgároknak, a futáshoz tudvalevőleg ideális (not) aszfalton, a tapinthatóan sűrű szmogban, illetve az amúgy támogatandó Critical Mass is. Miért, ó miért kell azzal felhívni a figyelmet magára mindenkinek, hogy egy napra megbénítja a város amúgy sem jól működő közlekedését? (jó, tudom, a BKV ilyenkor nem termel veszteséget, legalább ) Miért nem tudtak a melegek pl. a Városligeten át vonulni?

Tudom, hogy ez így van Nyugaton is (minden amerikai filmben egy felvonulás forgatagában rázza le az üldözőit a főhős), meg hogy ez kell hogy felhívja a figyelmet, meg miegyéb, de szerintem nem mindenáron. És szerintem az ilyenkor dugóban/lezárt utcában/akárhol megrekedt autós hangos kurvaanyázása teljesen jogos. Ha holnap eszünkbe jut, hogy az Überblogot még nem ismerik elegen, és ezért végig akarunk menni gyalog a Róbert Károly körúton, akkor mi a fasz van? Mindenki állj, mi most megmutatjuk magunkat? (És pontosan ezért sz@rom le hogy épp a melegek vonultak fel. Tőlem lehetett volna a Alkoholista Fókaidomárok Önismereti Köre is.) Értitek...

(Tudom, beszóltam a Critical Massre. Tépjetek szét.)

Ezt csekkold mit csináltam ma.

Ezúton szeretnék kérni valami small-display-friendly elrendezést (főoldalról kattintható módon?), és küldeném mindenkinek aki szereti.

Hirtelenfelindult poszt, mert Mf unalmában beleolvasott egy villamoson utazó néni válla fölött a sztármagazinjába (fujjnemszabad), és két egymást követő oldalon két olyan személlyel találkozott, mint XY, a Fábry Show-ban bemutatott vécésnéni (sic!), illetve YX, az M1 Telesportjának az egyik műsorvezetőnője (aki terhes, ez a hír). A mi sztárjaink, kéremszépen....

A kommentek között pedig olvashattok egy kezdeményezést a női pólus kiegyensúlyozására itt a blogon.

The Prestige (2006) - Bennem úgy élt hogy ez egy friss film, aztán látom hogy már két éves. Hiába no, nehéz lépést tartani.
Pozitívumok röviden: Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson, David Bowie, Andy Serkis (őt többen ismerik Gollam néven... ), szóval eszetlen sztárparádé. Eredeti környezet (bűvészek világa, valamivel jobb ötlet mint egy n+1. titkosügynökös sztori), csavaros történet, kiváló látványvilág, izgalom, akció, mindez úgy, hogy közben többnyire megmaradunk a realitás talaján. Engem több helyen is leültetett, meglepett, tudott olyat mutatni amire nem számítottam. Mondanám mi tetszik még nagyon, de az már durva spoilerezés lenne. Majd kommentekben, ha valaki más is látta és tetszett neki.

Egyetlen negatívumként talán a végét említeném meg. Meg lehetett volna oldani elegánsabban is, így egy kicsit pofáncsapós. Én legalábbis rájöttem egy jó alternatívára...

Imdb-n 8.4/10 (114,452 szavazattal), nálam simán megkapja a 9-est, a 10-est is talán csak a vége miatt nem, de lehet hogy jobb kedvemben azt is megadnám. A film közelíti a perfektet, mindenképp ajánlanám megtekintésre.

10000 BC (2008) - Négy szó: mamutokkal építik a piramisokat. 2/10

(Kicsit hosszabban úgy tudnám kifejteni, hogy sok duma, kevés akció, eszméletlen földrajzi és korok közötti bakugrások, lapos sztori. Nem tudom javasolni.)

Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street (2007) - Már a plakát és az alapötlet megismerése után biztossá vált hogy megnézem, Johnny Deppet is bírom, Helena Bonham Carter isteni volt a Fight Club-ban, és akkor még ott van Alan Rickman (Piton von Harry Potter) és Timothy Spall (Pete Pettigrew ugyanott) (ez a figura újabban egyre több filmben játszik, és mindig ugyanazt a karaktert ), Tim Burton rendezte, szóval nagy mellényúlás nem lehet a dologból.

Stardust (2007) - Először az alapnovella írójának, Neil Gaimannak a neve fogott meg, és elhatároztam hogy ezt meg kell nézni. Ekkor még nem is tudtam a parádés szereposztásról (Michelle Pfeiffer, Robert De Niro, Claire Danes, Peter O'Toole, Ian McKellen (a narrátor), stb). Aztán amikor megnéztem, nem bántam meg. Kicsit aggódtam, mert azt mondták, ez egy olyan klasszikus fantasy, ami inkább kicsit mesébe hajlik. De ez végül egyáltalán nem jelentett gondot, teljesen élvezhető volt. A kisebb szerepek és történések tökéletes kiegészítői a főszálnak (kedvencem De Niro az égi kalóz, a csávó valami hihetetlen ), jól ülnek a megfelelően adagolt poénok, és nincs sok üresjárat, sem pedig cukormázas édelgés. 1-2 durvább mozzanattal (pl. a vége felé a boszorkány a fekete bábuval) megfelelően komoly szintre emelték az egészet, és elintézték, hogy ezt a filmet meg akarjam nézni még a jövőben, többször is. És hogy adjak rá egy jóféle 9-est. Mert megérdemli.

Mainframe izgalmas akcióba kezd(ett): Budapest metróhálózatában 20 alkalommal fog ellenőrzésen áthaladni lejárt bérlettel, azt szabályosan felmutatva az ellenőröknek. Tessék kommentben megtippelni, hogy ebből hány alkalommal fog fennakadni a rostán. A legközelebbi tippet adók között egy barátságos mosolyt és egy vállveregetést sorsolunk ki. (A nyugtalankodók kedvéért megjegyzem hogy a lejárt bérlet alatt van egy szép szabályos, aktuális is, a durva konfrontációk elkerülése végett.)

Olyan esetem volt hogy megkészültök ((c) Belgä)! Elmentem a családdal húsvét alkalmából lazítani egy ilyen wellness-szerű hotelbe. Ott volt egy ilyen rendezvény, hogy általános állapotfelmérés. Na most erről kiderült hogy egy ügyesen bújtatott termékbemutató (hangsúlyozom semmi ilyen hülyeségről szó nem volt, ez egy rendes, fizetős (ráadásul nem is keveset fizetős) tartózkodás volt). Itt a sztori, hallga csak!

Rambo (2008) - Előzetesen azt hallottam róla, hogy beállt a Rambo-filmek sorába, és azok bizony sorozatosan romló tendenciát mutatnak. Én csak az 1-et láttam ezen kívül, szóval nem tudok ezügyben meggyőzően nyilatkozni. Annyi biztos, hogy teljesen más a két film (1 és 4) koncepciója, kivitelezése (na ja, eltelt közben 26 (!!!) év), és hangulata is.

Ezt a körlevelet most kaptam iwiw-en:

"Küldd el ezt az üzenetet 15 embernek a következő 143 percben, utána nyomd meg az F6-ot, és annak a neve jelenik meg aki igazán szeret!!!!!!!!!! Hihetetlen, de igaz!!!!!!!!"

Tessék velem sírni.

Aliens vs. Predator Requiem (2007) - Minősíthetetlenül szar, időpocsékolás számba menő szenny. 95%-a teljes sötétségben egy-két körvonal, és kész. Akció alig, amikor van, akkor is gázak az effektek. A sztori lapos mint egy hónapos elütött béka (pont onnan folytatódik egyébként, ahol az 1 abbamaradt). És hogy mitől Requiem (gyanítom megint csak jól hangzott), azt sosem tudjuk meg. 1/10, nézd inkább a falat.

Szóval Aquaria. Akik jártasak a játéklegendákban, azoknak csak annyit mondok: Ecco the Dolphin. Akik nem, azoknak itt a kifejtés:

Akkor most feleim játsszunk olyat, hogy mindenki elmondja, hogy melyik az a tárgya (izéje, akármije, mittomén), amire azt mondaná: amit erre fordítottam, az volt a legjobban elköltött forint. Meg azt is nyilván, hogy miért.

Nyitom is mindjárt a sort ezzel a jószággal:

Ez egy Victorinox Compact típusú svájci katonai bicska. Ezt még a trójai háború előtt (értsd: nagyon régen) kaptam ajándékba (itt máris megdől az elköltött forintok elve, de a játék a lényeg) apámtól, külföldről. Már ugye a svájcibicska természete is magában hordozza a széleskörű felhasználhatóságot, de szerintem ez minden várakozást felülmúl. Azzal együtt, hogy nem vagyok egy kirándulós, meg mindent-egy-eszközzel mozgalmak híve, majdnem mindenre ezt tudom használni, és erősen közelíti az eredmény azt, amit egy célszerszámmal értem volna el (sőt, néha jobb). Amikor fejben összeszedem néha, hogy milyen lehetetlen feladatokat oldott már meg ez a cucc amit elétettem, mindig ledöbbenek. A minősége meg...nehéz rá szavakat találni. Tökéletesen nyílik-csukódik, nem korrodálódik sehol, nem törik, nincs semmi baja. Ez a pengével kapcsolatban majdnem magától értetődik, hiszen hát márkás (ma már ez sem garancia semmire...), de gondoljunk ilyenekre is, mint a műanyag borítás, a csipesz, vagy a toll (!), ami annak ellenére, hogy már többször elhajlott és vissza lett hajlítva (már az is respect hogy ezt meg lehet vele tenni), még mindig ír (!!!). Itt kell számszerűsítenem az adatot: ez a cucc kb. 12-14 éves lehet, saccra. Kár hogy nem emlékszem pontosan...

Ez még az a fajta, ahol nem szállt el a gadget-geek-ek agya, és simán elfér a kezedben/zsebedben,/akárhol, nem kényelmetlenül vastag, mégis az 1.0-ás földi halandó által igényelhető funkciókat 99%-ig lefedi. Amit hiányolok róla (kicsit), az egy fűrész, és amit sosem tudtam eléggé kihasználni, az a horog. Valaki mondja el, ha tudja, hogy annak mi a tervezett funkciója, mert én több mint 10 éve találgatok. Akkor lett meg az elhatározás, hogy megírom ezt a posztot, amikor nemrég karóra-szerkezeteket kellett szétszednem. Csavarra, fogaskerékre, abszolút. És mindezt nem tudtam véghezvinni egy kifejezett órás csavarhúzókészlettel, de ennek a bicskának az apró csavarhúzójával, a mellékelt gombostűvel, és a pengével teljesen szétkaptam 5-10 órát egy nekiülésre. Amikor letettem az eszközt, már kicsit másképp néztem rá. Tisztelettel. És rájöttem, hogy ez a bicska valószínűleg a leghasznosabb cucc amim valaha lesz az életben.

No, ilyesmiket mesélhetnétek Ti is.

8mm 2 (2005) - No ez is érdekes menet volt, már a film nézése közben fogalmazódott bennem a kritika. Eléggé végig kellett szenvedni azt az X percet, és persze köze nincs a 8mm-hez (az első részhez), sem történetben, sem szereplőkben. Itt is van pornográfia mint téma, igaz elég érintőlegesen. Ellenben van Görög Zita, szívem egyik csücske, illetve sok magyar színész, és totál magyar környezet. Az egészet itthon vették fel ugyanis, és ez érdekessé teszi a dolgokat, ahogy az ember felismeri a helyeket (Gellért tér, Váci u., kisföldalatti, stb.).

Maga a történet elég vontatott, és kicsit talán kisstílű és logikátlan is. Abszolút a nem ajánlom kategóriába tettem volna, egészen amíg a befejezést nem láttam. Az kicsit felhúzta az egészet, sőt, nagyon. Egy sok szálon futó, kicsit kusza, zavaros történetet úgy lekerekítettek a végére, hogy még. Ötletesen, jól. Tetszett (a vége). Így mindent egybevéve talán egy 4/10-et ér. Egyszer meg lehet nézni, ha nincs jobb, vagy végigkattingatva, pörgetve megéri azt a fél-egy órát. Bár Görög Zita alig van benne. De akkor legalább meztelen.

Natural Born Killers (1994) - Egy jó régi film, ami alapműként van számontartva filmes körökben, így kénytelen voltam én is megnézni.

Igazából az első fele egy rendezői agymenés, Tarantino korai elmebaja (amiről később kiderült hogy igazából sokkal inkább köthető Oliver Stone nevéhez, ld. kommentek), amitől komolyan szédültem. Epilepsziára hajlamosaknak nem ajánlott. Durva effekt- és kép-orgia, de közben szép lassan bontakozik ki a cselekmény. Külön megjegyezném a hősnő családi hátterét boncolgató jelenetet, amit ilyen Rém Rendes Család stílusban csináltak meg, szerintem hatalmas ötlet.
A második félben pedig már egy letisztultabb cselekményt kapunk, sok akcióval, kevesebb drámával, filozófiai háttérrel, jól.

Aki kérdezné miért a rendezőit néztem és nem a simát: mert ez volt kéznél. Nekem bejött, nagyjából. Meg szerintem ennek most van itt az ideje. '94-ben ez még keményen megelőzte a korát. Ja, és így a Kill Bill után nézve pláne mókás, mert a csaj szinkronja ugyanaz mint Uma Thurman-é szokott lenni, és a sztoriban is vannak párhuzamok (már a cím önmagában sejtet egyet, ugye...). Adok rá 8/10-et, mert teljesen nézhető volt, pedig egy 14 éves film.

Egy rövid idézet ((C) egon) abből az időből, amikor még régi jó neptununk volt, és nem tudtuk megbecsülni:

"Majd ha bevezetik a Neptun.NET-et... Hmm, fincsi lesz..."

Amikor ezt olvastam olyan érzésem volt, mintha a Terminator N+1-ben találna a főhős egy megégett újságcikket a romok között, hogy A nép izgatottan várta a Skynet mai üzembehelyezését. Egyfelől lol, másfelől omg.

Oscar (1991) - Régi darab, de hihetetlenül meg van csinálva, minden olyan elemmel együtt is, amik esetleg negatívumok lehetnének (túljátszás, néha elcsépelt poénok). Jómagam legalább 10-szer láttam, de még mindig térdcsapkodós. Sylvester Stallone egyik legjobb alakítása, amivel megmutatta hogy nem csak az akcióhős skatulyába fér bele. 10/10-es kötelező cucc, fogyasztását magyar szinkronnal ajánljuk.

Because I said so (2007) - Itthon Férjhez mész mert azt mondtam címmel fut. 0:45 táján feladtam, szar volt. Ennyittokmondani, kéremkapcsojjaki.

I am Legend (2007) - Röviden: egyszer nézős. Hosszabban: Ez tipikusan egy olyan film, amit megcsináltak, de minek. A téma megint egy 1024-szer lerágott csont (gyilkos vírus, elpusztult emberiség, mutáns 'zombik', stb.), a történet pocsék és félbehagyott, a kivitelezés korrekt, de ez így önmagában már kevés. Sok a lírai rész Will Smith magányáról, kevés az akció és/vagy bármilyen egyéb történés. Amikor történik valami mozgalmas, az pedig olyan totális sötétségben történik, hogy meg kellett csekkolnom kap-e még jelet a monitorom (DVD formátumban néztem, még csak nem is szar rip-ben). A fejlemények logikátlanok és csak úgy elénk vannak tolva. (Nesze, itt egy csaj. Nesze, itt egy okos zombi. Nesze, itt egy működő vakcina. Stb.) Az egész rövid, és mondom: totálisan minden szál (Will Smith visszaemlékezései, a világ sorsa, a kolónia kérdése, minden) félbe van hagyva. 5/10, és jóindulatú voltam.

Enchanted (2007) - Jó, tudom, nem friss, már tavalyi. De hogy ne megint csak fikázás legyen (az eXistenZ kritikáról van szó), beszélek egy jó filmről is, az idei szilveszteri választásunkról kedvesemmel, ez pedig az Enchanted (magyarul Bűbáj címen fut).

A legklasszikusabb rajzfilmek világát ötvözi a könnyed romantikus filmekével (asszem ezzel nem lőttem le nagy poénokat), és az első hallásra bizalmatlanságot kiváltó keverék meglepően fogyaszthatónak bizonyult. Ugyanis a film a legkisebb mértékben sem veszi magát komolyan, talán pont ettől jó. A rajztechnika eleinte nosztalgiát, később a CGI részeknél (ilyen is lesz, igen) meglepetést okoz, mert nem hittem hogy egy alapvetően nem erre épülő filmben ezt ilyen igényesen meg tudják csinálni. Van pár poén, azok elég jól ülnek, a romantikus jeleneteket nem vitték túlzásba, nem émelyítően szirupos, a helyzetkomikum sem a maga ordenáré amerikai módján az. (Mint pl. az idegbeteg Férjhez mész mert azt mondtam c. alkotásban, melyről csak azért nem írok kritikát, mert 3/4 óra után kilőttem és lemondtam róla, annyit meg nem írthatok mégse, hogy 0:45-nél feladtam, szar volt. Bár végülis, miért ne?) Szóval jó, én akár még pasiknak is ajánlom megtekintésre, persze nem kanbulin, hanem csajjal. Ha van, akkor azért, ha még nincs, akkor azért. Van benne kiemelt smárolós jelenet, hajrá!

A film meg legyen 8/10, mert élveztem, és kész.

eXistenZ (1999) - A Mátrix egyik elődjének mondott film, ehhez mérten magas elvárásokkal indultam neki, itt bukhatott meg az egész. Érdektelen, szarul összerakott, szarul eljátszott, zagyva történet, ami nélkülöz minden filozofikus felhangot (amit nagyban vártam, de ez igazolódott be legkevésbé). Gondoltam a kora lehet mentség, de '99 annyira nem volt rég. 2/10, mert az utolsó 10-15 perc kirántotta valamelyest a mély érdektelenségből, de nem eléggé egy 3-ashoz.

Ha már filmnek szar, legalább itt egy érdekes adalék: a film címét nem véletlenül írják úgy, ahogy. Pár magyar munkatárs vette rá a fejeseket hogy így legyen, ezzel becsempészték az 'isten' szót a nagybetűk közé. (A film témája is kb. ekörül forog, hogy mi a valóság, meg lehet-e különböztetni a virtualitástól, szabad-e ilyet tervezni, vagy ezzel márt istent játszik az ember, stb. Tudom, így érdekesen hangzik. Na, a filmben nem.)

Nos, első, kísérleti játékajánlónk következik. Kommentelni erősen ajánlott, építő és romboló kritikákat tárt karokkal fogadok.

Mint az emberek nagyrésze, sok helyen találkoztam már hallomásból/látásból a Guitar Hero sorozat részeivel, amik elég nagy port kavartak világszerte, szabályos rajongótábort kovácsolva maguknak. Ám ez az első része a szériának ami PC-n is játszható, így amikor megláttam a boltban (nyilván ott), egyből rá is vetettem magam. Hangsúlyozom: a játékot Easy és Medium fokozaton toltam végig, tehát nem 100%-os a rálátásom mindenre, de szerintem már nagy biztonsággal tudok írni a dologról, eleget láttam hozzá.