Sikerült végre meglátogatnom (vagy fél éve tervezem komolyan) a Wasabi nevű japán éttermet a Podmaniczky u.-ban.
Az árlistájuk meglehetősen borsos, de van egy olyan konstrukció, amiben bárki megengedhet magának egy próbát akit érdekel a japán konyhaművészet. Ez pedig a hétköznap napközben elérhető
All you can eatakció, 3500-ért. (italok not included!) Szusiból azért komoly mennyiséget lehet betolni, szóval a 3500 szerintem teljesen jutányos, tekintettel az árlistára, úgy egyébként (ilyen legalapabb 12db-os készlet 950 környékén mozog, de fel lehet menni 18db/4300-ig is, nyilván attól függően, mi van benne).
Szóval betévedtünk. Hétfő dél körül, épp éhesek is voltunk (Heorogrim volt a másik szerencsés, egyébként 
). A szisztéma a következő: van egy hosszú futószalag, arra tesznek ki kis tálakon 1-2 falatos adagokat mindenféléből, ami az étlapon van. Mondjuk az ilyen nagyonnagyonkülönleges cuccokat ne nagyon várjuk, én pl. a kaviáros szusikból egyet sem láttam. Bár lehet, hogy még a futószalag elején levadászták. De ez csak 1-2 dolog az amúgy hosszú étlapról, szóval van választék, és higgyetek nekem, itt bőven lesz különlegesség így is. Szóval ilyen önkiszolgáló módon megy a dolog, kapsz egy asztalt a futószalag mellett. Te választhatsz helyet, egyébként, és érdemes evidens módon a futószalag elejéhez minél közelebb települni, tekintve hogy akkor Hozzád érkezik meg elsőként a cucc, és nagyobb a választék. De tekintettel arra, hogy ideje nagyrészében mindenki eszik, akárhol hozzájuthatsz akármihez. Először azt gondoltam erről a rendszerről, hogy kényelmetlen lesz, de kellemesen csalódtam. Egyszerűen ülsz az asztalnál, oldalt látod elmenni a cuccokat, ha valami tetszik, kinyitsz egy ilyen kis tolóajtót, és kiveszed. Rém egyszerű. Nincs rá kiírva, mi az, de a pincéreket meg lehet kérdezni bármiről. Mondjuk ők eléggé elfoglaltak, de mindig segítettek, ha kellett. Minden kajából csak pici adag van kirakva, de annál jobb, ide nem jóllakni megy az ember, hanem mindenfélét kipróbálni (jóllakás lesz a vége így is, csak semmi aggodalom). Egyébként kétszintes a futószalag, a felsőn a melegkaják vannak (made in wok), az alsón a hidegek. A dolgokat pálcikával kell fogyasztani, nem tudom áll-e rendelkezésre kés-villa, mi nem kértünk. De szerintem senkinek nem okozhat gondot a pálcika, pl. barátnőm is tök kezdő volt, egyszer próbálkozott vele eddig, de pár incidensen (nigiri szójaszószba ejtése, mocsi megfogásának nehézsége... 
) kívül nem volt gondja. Tekintve, hogy ezek japán kaják, pálcikára optimalizálják őket.
Rövid életem során sok gasztronómiai oldalág kimaradt az életemből, így például a tengeri herkentyűk világa is, amit itt maradéktalanul sikerült bepótolni. Megkóstoltam az egészben sütött rákot, amin rendesen rajta volt a lába, a szeme meg minden. Kicsit paráztam tőle, de kellemes meglepetés volt. Mondjuk az íze nem sokban különbözik a haltól, de a feeling egész más. Ami mondjuk annyira nem jött be, az a tintahal. Rágós mint a gumi, és íze nem igen van. De van csápja, és az megintcsak izgi! :đ A kagylót meg nehéz kipiszkálni a héjából, de finom. Eddig azt hittem, a szusik világa egyértelműen a halakról szól, de nem feltétlenül. A nyers hal pedig egyáltalán nem jelentett kihívást, simán ment. Pedig régebben emiatt is aggódtam, hogy ezt hogy fogom tűrni. Hát semmi baj nem volt vele, sőt, igazán kellemes volt. Csak tippelni tudok, de szerintem lazac volt közte például, amit arról ismertem fel, hogy van ennek egy európai nyers verziója is, csak füstölve, ami nagyon felerősíti az ízét. Na, ennek ugyanolyan íze van, csak nem olyan atomerős. Szóval a nyers hal kellemes. Az igazi kihívás az volt, hogy bármit vesz az ember maga elé, arról nem is sejtheti, hogy milyen lesz az ízvilága. Találkoztunk olyan savanyúsággal
/"körettel", ami ilyen kis befőttszerű fehér bigyókból állt, és olyan íze volt, mint az ananászlében érlelt szőlőnek. Máig sem tudjuk mi az, és mi a rendeltetése. Rájöttünk azonban egy aranyszabályra: ami zöld, az csíp. A zöld krémek, és az azzal ízesített puffasztott mogyoró (amit kaptunk egy tállal csak úgy szemezgetni) ugyanis mind wasabi-ból, vízitormából vannak. Többször hallottam már róla, hogy jaj, milyen csípős is az, de a tapasztalatom az, hogy pont annyira csípős, mint a mi tormánk (persze a házi), csak ez annyival kíméletesebb, hogy ha lenyeled, abbahagyja a csípést. Nem kell rá inni litereket, miegymás. Szóval nem egy vadállat, simán lehet fogyasztani. Ami még defaultban ízesítőként jár, az a szójaszósz (kikkoman), aminek sajátos íze van, nem tudnám mihez hasonlítani, de a szusikat feltétlenül feldobja. Elég belőle egy kevés, mert vízszerű az állaga, emiatt lassan fogy. Gyömbér is van kitéve, én azonban nem tudtam megbarátkozni vele. Tényleg gyömbér íze van (nyilván... , de nekem túl intenzív volt. Barátnőmnek bejött. Az édességek viszonylag könnyen beazonosíthatók. A szabály nagyjából: ami édesnek néz ki, az édes. Meg még egy pár nem édesnek kinéző dolog is, de ha édeset keresel, könnyen találsz ránézéssel. Ezek nem olyan hiperédesek mint az európai cuccok, inkább édeskések. A levesek szinte mind édesek, és nagyon jók. A kedvenc édességem azonban osztatlanul a mocsi lett. Ezek pici fehér puha golyócskák, valami szójacuccból asszem, bennük meg szezámmag-krém van. Elég rosszul hangzik, tudom, de kb. olyan az összhatása, mint a szilvásgombócnak, szilva nélkül, mákkal a közepén. (na ezt jól elmondtam) Hihetetlen kaja, nem is tudom h az íze vagy a különleges állaga miatt tetszett meg annyira, de rendesen megvámoltam belőle a futószalagot, gondolom szerettek a mögöttem ülők... A vége az lett a dolognak, hogy eszetlenmód teleettük magunkat úgy másfél óra alatt. Még szerencse hogy Heorogrim ott lakik 2 megállóra, Csepelig nem biztos hogy el tudtam volna vonszolni magam.
Összhatásként levonhatjuk, hogy igen kellemes a hely, a miliő egy exkluzív helyhez illő, a kiszolgálás pedig gördülékeny. A kaják finomak, de mindenekelőtt különlegesek, és rengetegfélét ki lehet próbálni egy alkalommal. Nem rendszeres fogyasztásra való a hely, de egyszer-kétszer odatévedve olyan élményeket szerezhetünk, amiket utána hetekig mesélünk, és kis idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy visszavágyunk... Következő hónapra is kell valami alibit találnom, hogy miért menjünk oda...
